Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-12-25 / 51. szám

6 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1994. DECEMBER 25. HnTi!hühli

b a rács mögött i M i M M M A karácsonyt sokan nem tölthetik együtt családjukkal. Vannak, akiket kötelességük, munkájuk, hivatásuk szólít az ünnepen is szolgálatra. Vannak betegek, akiket a leggondosabb otthoni ápolást vállalva sem vihetnek haza hozzátartozóik. Vannak, akiknek nincs hová, nincs kihez menni. És vannak szép számban olyanok is, akiket valamilyen cselekedetük miatt a közös jogrend ítél hosszabb-rövidebb ideig tartó kényszerű távolmaradásra. Hogy karácsonyoznak ők, a Tolna Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet lakói? Az ügyeletes biztonsági tiszt és az ünnepi programot szervező nevelő volt a beszélgetőtársunk. - Hogy telnek itt az év végi ünnepek? - Szomorúan. A program most készül. A nap a karácsonyfa feldíszítésével kezdődik. A fogvatartottak önmaguknak, illetve egymásnak készítenek műsort, amit 24-én délelőtt fognak bemutatni, ezt követően pedig a Máltai Szeretetszolgálat látogat be hozzájuk ajándékaival. Délutánra nem tervezünk programot, ha minden rendben, „eseménymentesen" történik, ők „döntik el", mit akarnak csinálni. - Miből lehet választani? - Ennek a háznak a jellege olyan, hogy karácsony ide, vagy oda, attól még bizonyos biztonsági előírásoknak meg kell felelnünk. A karácsony persze kicsit lazább, mint a hétköznapok. Aki részt óhajt venni az ünnepségen, vagy istentiszteleten, illetve misén, az megteheti ezt. De nem kötelező, aki nem akar, nem jön ki. Lehet videózni, tévézni. Van egy stúdiónk és könyvtárunk is. -Az előzetes letartóztatásban lévök is jelen lehetnek? - Hogyne, elsősorban értük van. Nem kötelező ugyan, de általában kijönnek, mert a műsorra kíváncsiak. Minden nagyobb zárkából szoktunk válogatni szereplőket, az önkéntes jelentkezők közül. így aztán a műsoron kívül egymásra is kíváncsiak, megnézik, mit sikerült összehozni a többieknek. Tavaly legalább hatvanan kint voltak a műsoron. A létszám egyébként azért sem teljes ilyenkor, mert a dolgozó elítéltek hazamehetnek a családjukhoz. - Ez meglepő. Kiváltság ez, vagy eleve az ítélettől függ, hogy valaki hazamehet-e? - A kérdés jogilag szabályozott, konkrét esetben a büntetés-végrehajtó bíróé a döntő szó. Ez a kedvezmény csak azokat a fogvatartottakat illeti meg, akik magatartásukkal tartósan bizonyítják a belső rend tiszteletét, és akiket az intézmény vezetése is erre alkalmasnak tart. A szabály, hogy 24, illetve 48 óránál hosszabb időt nem tölthetnek el havonta 4 alkalommal a kapun kívül. - Visszatérve az ittmaradókra. Milyen jellegű lesz a karácsonyi műsor? - Az ideit még nem tudom, még csak az előkészületek időszakában vagyunk. Két elítélt versenyez a rendezés jogáért, forgatókönyveket készítenek, s majd választunk. Az egyik jelentkező már „rutinos", tavaly is ő állította össze a műsort, de mivel változott a „lakók összetétele", ezért az az összeállítás is sokaknak új lenne. De sokan vannak azok is, akiknek már nem lenne új. Mindkét jelentkező vallásos beállítottságú, a másik jelentkező egy mormon pap. A tematikában csak annyi a megkötöttség, hogy kapcsolódjon a karácsonyhoz, gondolkodjanak el a fogva tartás elviselésén, elviselhetőségén, és kötődjön a máltaiak ajándékozásához. Tavaly, számunkra is meglepő módon, a legrenitensebb emberek voltak a szereplők, akikkel egész évben gondunk volt. Bemutatkozhattak egy másik oldalukról, merték vállalni a szereplést. Pedig' ezek az emberek legfeljebb ha a bíróság előtt szerepeltek. - Milyen itt a szilveszter, ami máshol vidámkodás, jókedvű évforduló ? - A szilveszter más, mint a karácsony. A fogvatartottak is másképpen értékelik, sokkal jobban viselik, mint a karácsonyt. Az más ünnep. Szilveszterkor nincs szervezett program, addig nézik a tévét, amíg műsor lesz. Minden zárkába tudunk biztosítani készüléket, lehetőség van otthonról is behozni, ha valakinek „minőségibb" kell^ mint amit mi tudunk nyújtani. Újévkor csak addig kelnek fel, míg felveszik a reggelit, az ebédet. Nem lesz szigorú napirend. - Ünnepen is be kell tartani a szigorú előírásokat. Ez azt jelenti, hogy a személyzet megerősített számban ad szolgálatot? - Karácsonykor mindig történik valami. A fogva tartott embereknek szeretetkitöréseik vannak, letargiába esnek, elszomorodnak. Az elővigyázatosság ellenére előfordulhat „falcolás" (érfelvágás), idegen tárgy nyelése. Ilyenkor elég, ha valaki a zárkán belül rosszul szól, ezeknek az embereknek sokkal spannoltabbak az idegeik, és nem azért vannak itt, mert alkalmazkodni tudnak. Nem tudnak alkalmazkodni. - Örülnek itt a karácsonynak? - A személyzet ügyeletesei annak örülnének, ha ők is otthon lehetnének a családjukkal. De nem feltétlenül örülnek a fogvatartottak sem. A karácsony a békesség, a szeretet bensőséges ünnepe. Ez nem az a hely, ahol igazán méltóan lehet ünnepelni. ... , „ Udud Teréz fotó: - ka Többféle Szójáték Hallom egy rádiókommentárban, hogy a csecsenek maffiája már nem csak Oroszországot, de szinte az egész világot behálózta. Magyarán: veszedelmes fickó lehet az, aki csecsen csecsen nevelkedett. Mai közmondás " Két Dudajev nem fér meg egy csárdában. Anita, a hulló csillag Döbbenetes látvány volt a Friderikusz-féle műsorban a megöregedett Anita Ekberg, az a színésznő, aki hajdanán Fellini Az édes élet című filmjében hamvas bőrű, feltűnően telt idomú, szőke hajzuhatagot lebegtető és tulajdonképpen szép arcú, fiatal nőként érkezett Amerikából, mint filmcsillag, és ennek megfelelően körülrajongták, a repülőtértől kezdve, mindenüt. Nem volt nagy szerep, csak csillogni kellett, Anita erre kiválóan megfelelt. Sőt, kitartóan szaladt föl egy már-már véget nem érő lépcsősoron, nyomában a kifulladó újságíróval, azaz Mastroiannival. Nos, Anita most különlegesen csúnya, de nemcsak az arca miatt, hiszen egy hajdani szépség még öregasszonyként is lehet szép, a ráncaival együtt. Itt viszont ráncok helyett olyan furcsán átalakult arcot láthattunk, hogy jobb lett volna kihagyni. A hajzuhatag az ötödére ritkult, és hiába dobálta időnként a kezével, nem lett démoni. Az egykor volt csillag talán azért jött Budapestre, hogy lehulljon? De honnan? Mert ahhoz kozmikus magasságból kell startolni. Mindent vesz A szekszárdi piactéren a szombati és a szerdai nagypiacok alkalmával tavasztól őszig egyfolytában kiabálja egy cigányasszony, hogy porcelánfejű babát, használt bútort és a jó ég tudja, még mi mindent vesz. Sorolja egyvégtében, a szöveg mindig ugyanaz. Időnként hozzáteszi, hogy házhoz j megy. Az embernek az az érzése, hogy soha nem fog venni semmit,' mert senki nem áll meg mellette, hogy nekem van porcelánfejű babám, és már mindenhol el akartam adni, de jó, hogy maga végre megveszi. Vagy a használt bútort. Vagy a tollaspárnát. Szóval kínálat nincs, direkt figyeltem, tíz-tizenöt percig, több alkalommal is, persze tisztes távolból, a tömegben rejtőzködve. A hölgyet azonban a tömeg közömbössége csöppet sem rendíti meg eltökélt szándékában, hogy ő bizony vesz. Csak azt szeretném tudni, hogy az ilyen kereskedelmi tevékenység mekkora jövedelmet hoz. Kis hangyák A város egyik lakótelepén - lehet, hogy máshol is - kiirhatatlanul elszaporodtak az apró hangyák. Olyan aprók, hogy le kell hajolni hozzájuk, ha a mozgásukat tanulmányozni akaija az ember. Persze nem akarja, hanem elpusztítani akarná, mert ezek a kis förtelmek mindent meglepnek, rámásznak az ennivalóra, sőt a fürdőszobában kiterített törülköző is tele van velük időnként, mert mint hallottam, kedvenc csemegéjük a törlőre kerülő hámsejt. Egy háziasszony legutóbb úgy járt, hogy a diós csiga már akkor be volt borítva kis hangyákkal, amikor még teljesen ki sem hűlt a sütőben. Kénytelen volt a hangyákat türelmesen lesöprögetni a kicsit ragadós, finoman édes diós csigákról egy tojáskenő tollal. A háziasszony tapasztalatból tudja, hogy a diót nagyon szeretik ezek a nyavalyások, legalább annyira, mint a jóval nagyobb termetű emberek. Semmiféle iftás, vegyszerezés nem szüntette meg a hangyaveszedelmet, mert ahova lehúzódnak, oda csak ők jutnak el. Mit lehet tenni például dióscsiga-ügyben, ha a söprögetés miatt már nem annyira gusztusos a sütemény? Ki kellene nemesíteni a hangyariasztó diót és csak azt termeszteni. Persze, néhány év eltelik, mire megnőnek ezek a diófáik. (gemenci) t