Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-12-18 / 50. szám

1994. DECEMBER 25. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 3 - Póla Károly matematika-fizika szakos tanár. Korábban igazgatta a szakmunkásképzőt, mielőtt a megyei tanács művelődési osztályának élére került Tehát a reál tárgyak, a műszaki dolgok állhatnak közelebb szívéhez. Most viszont a hajdani Rózsa Ferenc Szakközépiskolából csinált egy gimnáziumot, s a diáknapok is a humán kultúra jegyében zajlottak. vannak olyan gyerekek, akik az elméleti ismereteket nagyon nehezen sajátítják el, de a kézügyességük kitűnő. Őket ott kell képezni, ez viszont egy másik iskola, amelyikjobban az intellektusra épít. A humán és a reál intelligenciára, s ezért én hiszem, hogy ez az iskola, az I. Béla Gimnázium és Műszaki Szakközépiskola meg fog maradni, Béla napok után Hagyományteremtő szándékkal egy héten át diáknapokat tartott Szekszárdon az I. Béla Gimnázium és Műszaki Szakközépiskola. Az ötlet egy éve született, mikor a nagy múltú műszaki középiskola és az újdonsült gimnázium felvette a városalapító I. Béla nevét. Az Árpád-házi uralkodót december 6-ikán koronázták királlyá, ezért a nevét viselő gimnázium ekkor emlékezik meg róla. 13rutin János kollégám ötlete volt, hogy a diáksággal ismét szerettessük meg az olvasást - kezdi az okmagyarázatot Póla Károly, az iskola igazgatója. - Pályáztunk a városnál, kaptunk némi pénzt a díjakra, és megkezdődött a szervezés. Mert nemcsak az itteni diákok részvételére számítottunk, hanem a többi iskolából is hívtuk őket. Ez két célt szolgált. Egyik, hogy ismerjék meg mások is az iskolánkat, másrészt, hogy bontsuk az elzárkózás falait az iskolák között. Én rég, még korábbi munkahelyemen tapasztaltam, hogy majd^knem minden iskola egy ""szigetként él és teszi a dolgát. Imitt-amott hallanak egymásról, de nagyon ritkán fordul elő, hogy más iskola gyerekei a szomszéd intézményben szerepelnek. Ezért hirdettünk egy irodalmi vetélkedőt más iskolák számára. S örömünkre szolgált, hogy négy általános iskola öt csapattal benevezett, s a gyerekek nagyon szépen szerepeltek Babitsból, a költő és a város kapcsolatából, illetve más, mai irodalmi munkákból. - Az általános iskolázások meghívása nem holmi ™ ^toborzás volt? - Inkább úgy mondom, az iskola megmutatása. Persze, örülök majd, ha a jó versenyzők iskolánk diákjai lesznek, de ezt egy szóval nem említettük akkor. - Volt még egy attrakciójuk, a színdarab. - Igen, szombaton bemutatták a diákok Weöres Sándor Holdbéli csónakos című mesejátékát, László László kollégám ötlete, bátorsága, játszókedve alapján, no meg, mert talált 35 lelkes diákot itt az iskolában, akik vállalták, hogy megtanulják a darabot. Egyébként itt is alakultak külkapcsolataink, mivel együtt léptünk fel az 5-ös számú általános iskola diákjaival, akik Weöres Sándor verseiből adtak elő. - Én, mióta tanítok, olyan matematikatanár vagyok, aki nagyon vonzódik az irodalomhoz, a művészetekhez, a humán szférához. Ez teszi teljesebbé a reáltudományokban jártasabb embert. A műszaki képzés visszafogása nem az én szándékom volt. A szülők küldtek kevesebb gyereket az ilyen iskolákba. De én is azt mondom, a gimnázium ad egy olyan általános műveltséget, amire lehet, illetve amire kell építeni később a szakmai tudást. Ebben az iskolában is úgy történik éppen most a műhelyek átalakítása, hogy ott olyan műszaki kultúrát sajátíthassanak el a tanulók, ami már a középiskolában kiművelt gyerekre ráépíthető. Egyébként én éppen a szakmunkásképzőben tanultam meg, hogy s mind a két funkciónak meg fog felelni. - De tavaly és az idén is csak gimnazistákat vettek fel elsősnek. - Ugyanis alakulóban van a szakközépiskolai oktatási struktúra, ami szerint az első két évben a 14-15 éves gyerek még nem tanul szakmai tárgyat, mert akkor még felelősen pályát választani nagyon nehéz, ezt csak utána bízzuk rájuk. - S mennyire szívügye a tehetséggondozás? - Éppen ezzel akarjuk azt elérni, hogy a serdülő gyerekeknek felkínáljuk minden irányba a továbbfejlődés lehetőségét, és amerre a legnagyobb képességet mutatja, arra fejlődhessenek tovább. Mikor a gimnázium indult, azt is figyelembe vettük, hogy a nagy múltú Garay gimnáziumba sokan nem jutottak be, s így el kellett menjenek máshová. Nekik kínáljuk a helyet, és bizonyossá vált, nagyon sok tehetséges vagy tehetségét nem az első, csak a második pillanatban kibontakoztató fiatal van közöttük. - A tehetség kibontakozásához viszont kiváló pedagógusok kellenek. Most, mikor a társadalmi igazságtalanság arra inspirálja a legjobb tanárokat, hogy a katedrát elhagyva másutt többet keressenek, hogyan lehet ennek a feladatnak megfelelő tanári kart kialakítani? - Azt nem lehet kategorikusan kijelenteni, hogy a jó pedagógusok a pályaelhagyók, hiszen a legjobbak, akikben van hivatástudat, makacsul ragaszkodnak ehhez a szakmához. Amit itt meg tudunk tenni, hogy a jókat, akik hivatástudatukat nap mint nap bizonyítják, valamelyest anyagilag is elismerjük. Hogy mekkora ez az elismerés, nem mondom, mert a nagyobb összeget is megmosolyognák náluk sokkal képzetlenebb emberek. De, ha szerényen is, megpróbáljuk a jó munkát. - Két-három éve nem kis ellenállással kellett megküzdenie, mikor átalakította ezt az iskolát. Érdemes volt? - Éppen ez a hét is azt bizonyította, hogy kialakult, meggyökeresedett itt egy gimnázium. M i. T Aost, hogy kiléptünk a város, a többi iskolák elé, mindenki láthatta, hogy elindult egy olyan folyamat, amiért érdemes volt a rosszindulatú kritikát, a lebecsülést, a pejoratív megjegyzéseket is eltűrni. Tény, bajban voltunk, keresni kellett a kiutat, megfeszítettük magunkat, s nem eredménytelenül. - szepesi Fotó: - kafi -