Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-12-11 / 49. szám

1994. DECENBER 9. , SZEKSZÁRDI VASAR1AP 15 Bölcsesség a várakozásról „Szükség van bizonyos szertartá­sokra is. Attól lesz egyik nap más, mint a másik, s egyik óra különbö/ü a másiktól. Ha csak úgv akarmikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet." (A. Saint-Exupéry) Nőkről, nemcsak nőknek! Csörgő Anikó: Adventtől karácsonyig Tanácsok, ötletek az ünnepi elő­készületekhez. Hogyan vásároljunk, hogy díszítsük fel a lakást, a fenyőfát? Milyen legyen a karácsonyi menü. miként csomagoljuk be az ajándékot ? Sok ötlettel, színes képekkel lesz se­gítségükre ez a könyv - megfizethető áron hogy bensőségessé varázsol­hassuk a karácsonyi ünnepet. Advent A karácsony előtti négy hét az Advent, a vá­rakozás, a bűnbánat ideje. Az advent jelképei, a lény: gyertya, az adventi koszorú: rajta lévő négy gyertya egy-egy vasárnapot jelképez, a csil­lagfa betlehemi csillag vezette a három királyo­kat Jézushoz, az adventi házikó: annyi ablaka van ahány napja van adventnek. Az utolsó ablak szenteste nyílik ki, s akkor lesz látható a kis Jé­zus. Ék A várakozás, készülődés Karácsony közeledik. Jézus születésének, a szeretetnek az ünnepe. Szeretet és karácsony kél szó, amely elválaszthatatlan egymástól. Ilyenkor az egész évben elmulasztott érzést megpróbáljuk pótolni, több odafigyeléssel, ked­vességgel, ajándékozással. Ebben a várakozási időszakban minden em­ber tele van jóleső feszültséggel, amely arra ösz­tönzi. hogy ebben a rohanó világban a szürke hétköznapokat arannyá, ezüstté varázsolja, S ne csak külsőségeiben tegye mindezt, de az iinnep napjaiban légyen ideje megállni egy-egy pilla­natra. őszinte, teljes szívvel tudjon örülni a sze­retteivel együtt töltött perceknek, óráknak. Tegyük szebbe otthonunkat ezekre a napok­ra, hogy a lelkünk, s környezetünk egyaránt méltó legyen az ünnepre. Próbáljuk visszavarázsolni gyermekkorunk mesés karácsonyait. Tegyük leire a hétközna- > ^Biok egyre sokasodó gondját, a már szinte min­den kapcsolatot felemésztő rohanást, ünnepel­jünk. Bakonyi Mária: Állj meg! Mondd mikor álltál meg egv lombos fánál? Mikor álltál meg egy kinyílt virágnál? Mikor csodáltad meg utoljára a naplementéi? Mikor néztél fel az égre rácsodálkozni a tiszta kékre? Mikor ölelted meg gyerekeid, szüleid? Huszadik század embere Allj meg! Sas Erzsébet oldala j i— ; Kávéházi randevú endégem a Gemenc presszóban, Bakonyi V Mária, akit örömmel és kíváncsian hívtam randevúra. Az elmúlt hetekben sok ked­ves olvasó telefonált, s kért arra, hogy sze­retnék Bakonyi Máriát a kávéházi randevú vendége­ként látni. Mert szeretik, tisztelik és sokat köszönhet­nek neki. - Mária! Jó érzés lehet, ha ilyen szeretettel veszik kö­rül az embert... - Valóban, nagyon jó érzés. A baráti körömhöz tartoznak azok a nénik és gyerekek, akikkel együtt já­rok templomba. Együtt készülünk, most advent ide­jén az ünnepségre, amely karácsonykor lesz a temp­lomunkban. Mindenszentekkor volt egy közös meg­lepetésünk Gyurkó tiszteletes úrral a híveknek, ami­kor a tisztelendő úr prédikációja után én szavaltam saját verseimből, s ezt leadták a helyi rádióban. Ekkor határoztam el, hogy karácsonyra újabb meglepetés­sel szeretnék örömet szerezni. - Mielőtt rátérünk arra, hogy mi is lesz ez a meglepe­tés, kérem meséljen magáról! - Nagydorogon születtem, szüleim meleg szívű, egyszerű emberek voltak. Úgy érzem, annyi és olyan mélységes szeretetet kaptam tőlük és a nagyszüleim­től, hogy ez végigkísér és erőt ad egész életemre. Tő­lük tanultam a munka szeretetét, és az emberek irán­ti szeretetet. S a legfontosabbat, a hitet. Hitet az élet­ben, az emberekben. Istenben. A középiskola elvég­zése után fétjhez mentem. Bár a házasságom nem si­került, az élettől akkor kaptam a legnagyobb ajándé­kot, a fiamat Zoltánt, aki számomra a legdrágább és a legszentebb. Zoltán 24 éves, megnősült, kedves me­nyemet lányomként szeretem, s ők ketten jelentik számomra a biztonságot, a nyugalmat, a családot. - A templomban is gyerekekkel foglalkozik. - A nevelési elveim nagyon egyszerűek. Példa­mutatás és szeretet. Azt gondolom, hogy a szülőnek az a kötelessége, hogy ha megszülte a gyermekét, ak­kor szeretetben felnevelje, s aztán útjára engedje. Sok körülmény befolyásolja egy ember életét, mégis hiszek abban, hogy az, amit a gyermekkorban kap-" nak, azt az életben továbbadják, és ezt elsősorban a szeretetre értem. - Az adventi készülődéssel telnek most napjai... - Ha kimondjuk ezt a szót, advent, nem jelent semmit. Érezni kell ezt a várakozást, amit szavakba nem lehet önteni. Ebben a várakozásban sikerült a gyerekekkel egy olyan műsort összeállítani, amit ka­rácsonykor ajándékként szeretnék a híveknek át­nyújtani. - Miről szól majd ez? - Jézus születéséről. A forgatókönyvet és a verse­ket én írtam. A gyerekek olyan lelkesek, a csillogó szempárok nem szereplési vágyat, sokkal inkább bel­ső lelkesedést sugároznak. - És mit jelent ez Önnek. - Egy csodát. Az életem úgy alakult, hogy sok csa­lódáson mentem át. Szerencsére ezek után a csalódá­sok után nem zárkóztam magamba, inkább kinyíl­tam. Minél több embert megismerni, megszeretni, megmenteni őket a csalódástól, vagy éppen vigasz­talni. Ez tölti ki a mindennapjaimat, s a szeretet és tisztelet, amit érte cserébe kapok, kárpótol minden­ért. Az érzéseimet megpróbálom versekbe formálni, s tudom, hogy barátaim váiják a beszélgetéseket, s utána versfelolvasásokat. Belső indíttatásom van, ami arra ösztönöz, hogy szeressem azokat az embe­reket, akik közül sokan talán csak rám számíthatnak. - Közeledik a karácsony, a szeretet ünnepe... - A szeretet a legfontosabb a világon. Ünnepelni kell a legnagyobb ünnepet. Jézus születését. Jó vol­na, ha nem felejtenénk el mi emberek, hogy minden nap úgy kellene élni, hogy másnap ne kelljen semmit megbánni, hogy ne legyen lelkiismeret-furdalásunk. Ezt a fogadalmat adhatnánk magunknak karácso­nyi ajándékként. Luca napja december 13-a, az idén keddre esik. Még nem késő beszerezni a búzát, a virágfóldet. Kis műanyag cserépbe (a tejfölöspohár is kitűnő) negyedig tegyünk földet, simítsunk rá egy marék búzát, majd töltsük fel földdel. Világos helyre téve, naponta öntözve, dúsan zöldellő búza lesz de­cember 24-re. Ezüst- vagv aranypapírba csomagoljuk a cserepet, szalaggal át­kötjük, s a szép zöld közepébe ceru­zagyertyát tüzünk. A legszebb asz­tali dísz, s nagyon kedves ajándék is lehet.

Next

/
Thumbnails
Contents