Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-12-11 / 49. szám

13 1994. DECEMBER 18. , SZEKSZÁRDI VASARNAP Izzasztóan nehéz lesz a bentmaradás Az ez évi kosárlabda-bajnokság indulásakor is tudott dolog volt, hogy a szövetség tizenhatról tizenkettőre „karcsúsítja" a női A-csoport mezőnyét. A kedvezőtlen előjelek ellenére nem nagyon volt ez téma Szekszárdon: mindenkiben még a tavalyi sikeres év kellemes emléke élt, amikor a KSC szombathelyi győzelmével - már az alapbajnokságban bebizonyította felsőházi tagságát. Az új versenykiírás szerint erre nem lesz lehetőség, a play off több szakaszán mutatott eredményes játékkal lehet bentmaradni vagy éppen bejutni. Bizony kissé vészjóslóan vetődik fel a kérdés: a mai állapotában, a mai játékerejével - bekalkulálva azokat a remélt pozitív változásokat, amelyek az edzőváltás után jellemzőek ^khetnek: javuló kondíció, javuló do^•forma - képes lesz-e a csak egy tucaTot számláló A-csoportban maradni a KSC Szekszárd. Mert azzal, hogy rivális csapatok ellen - a belső válságát hathatósan megjelenítendő hazai pályán elbukott három mérkőzést (Szolnok, Zala Volán, Kecskemét) rendkívül nehéz helyzetbe került. Ahhoz, hogy a majdani rájátszás során a középmezőny csapatai ellen ne hátrányos pozícióban vegye fel a küzdelmet (a mindent eldöntő harmadik, vagy ötödik meccset ne idegenben kelljen megvívnia), bravúrokra lenne szükség. Nem elég hozni a Szeged elleni hazai mecscset, szintén kétszer verni a Közgáz Matáv-ot. Olyan bravúrokra, amelyekre a tavalyi Guóth-csapat sem lenne képes: nyerni valamelyik jóval nagyobb játékerőt képviselő menő ellen, hozni a bárhol nyerni tudó, tavalyi önmagához képest tovább erősödő Szombathely elleni meccset - idegenben! A labda ugyan gömbölyű, de ne áltassuk magunkat; ezeknek a feltételezett bravúroknak nincs realitása! Vi•

>nt ennek már azért igen, hogy febir végére, de legkésőbb a kora tavaszra felhozza magát megközelítőleg a tavalyi szintre a Murvai-Christián kettős edző, az együttes amely - mégha szerkezetileg hátrányosabb játékoserőben gyengébb is a riválisánál - képes lehet akár a Zala Volán, akár a Szolnok, akár a Kecskemét elleni esetlegesen sorsdöndő páros csatából győztesen kijönni. Most - amikor még a Szeged és KÖZGÁZ elleni meccsekben sem lehetünk biztosak - kincstári optimizmusnak tűnhet a prognózis, de az elvégzett munka hatásába vetett hiten kívül halovány reménysugarat jelent, hogy egy Kranyecz Zsuzsa a szülés után hétről hétre csak jobb lehet, egy Gabidulina előbb-utóbb csak megmutatja, miért lehetett egy magyar sztárcsapat stabil tagja, bár egy kis csapatban ez jóval nehezebb. Center viszont változatlanul nincs, ami nehezen ellensúlyozható gond, probléma. Márpedig ellensúlyozni kell, mert a már említett riválisok ezen a poszton lényegesen erősebbek. A tavalyinál jóval nagyobb a teher, a felelősség a bedobókon: ha hibáznak, kevesebb az ismétlés, mert kevesebb a lepattanó. De nagyon elférne, mi több, kellene egy Zerényi, Bihari kvalitású amúgy kevésbé respektált középjátékos. Egy hozzájuk hasonló, szorgos másodhegedűs, zongoracipelő, szürke eminenciás -, de mégis center! Amely nélkül .borzasztóan nehéz az elvárt eredményességgel űzni ezt a játékot! (A magyar mezőny igencsak eltérő erőviszonyaiból adódóan nem jelenthet gondot az A-csoport kiharcolása a Tungsramnak, a BSE-nek, a Diósgyőrnek, a Pécsnek, az MTK-nak, a Szarvasnak, a két Sopronnak, nagyon jók az esélyei a kiváló oroszokkal bíró Szombathelynek, s ez már ugyebár 9 csapat. Ezen prognózisnak is felfogható okoskodásból következik, hogy gyakorlatilag három hely kiadó. Ámiért csatázik majd a játékerőben jelentősen gyengülő egykori nagyon nagy Beac, a Szolnok, a Zala Volán, a Kecskemét, a Szekszárd, a Szeged, a KÖZGÁZ, s akkor még a B-csoport minimum egy de inkább kettő, valós reményeket tápláló csapatairól nem is szóltunk. Lányok, izzasztóan, mi több borzasztóan nehéz lesz.) Kosárlabda „kisüzem" Az NB I-hez hasonló versenyrendszerben (A és B csoport) indult az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő városi kosárlabda-bajnokság. Eddig három fordulót játszottak le, ime az eredmények. A csoport: Sz. Öregfiúk-Bonyhádi Öregfiúk 41-36, Nóvum Titánok-Pedagógiai Főiskola 64-48, B: Öregfiúk-Favorit 29-37, Betta Sportbüfé-Sz. Öregfiúk 55-53. P. Főiskola-B. Öregfiúk 75-53, NÓVUM Titánok-Sz. Öregfiúk 68-51, Favorit-Betta 32-35. Az állás: 1. Nóvum 6,2. Pedagógiai Főiskola 5,3. Betta 4, 4. Sz. Öregfiúk 4, 5. Favorit 3, 6. Bonyhád Öregfiúk 3 ponttal. B csoport: 1. Béla Gimnázium-Garay Gimnázium 25-37, Öcsény-Bonyhádi Petőfi Gimnázium 22-36, ÁNTSZ-Téglagyár 26-31, Warriors-Vis Major 52-51, Petőfi Gimnázium-I. Béla Gimnázium 47-33, Garay Gimnázium-ÁNTSZ 35-33, Vis Major- Öcsény 45-23, Téglagyár-Warriors 43-57, Warriors-Garay Gimnázium 45-59, I. Béla Gimnázium-Vis Major 18-45, ÁNTSZ-Petőfi Gimnázium 28-25, Öcsény-Téglagyár 34-31. Az állás: 1. Garay Gimnázium 6,2. Bonyhádi Petőfi Gimnázium 5,3. Warriors 5,4. Vis Major 5,5-7. Öcsény, ÁNTSZ, Téglagyár, 4-4-4,8.1. Béla Gimnázium 3 ponttal. Tízmillió osztva... Nem sok szó esett - legalábbis érdemben - a választási kampány során a sportról, annak jövő évi esélyeiről, lehetőségeiről. Ez mintegy kompenzálandó a három polgármester-jelölt kötetlen fórumjellegü beszélgetésen találkozott a városi sportszervezetek vezetőivel, képviselőivel. A leglényegesebb kérdés természetesen akörül forgott: mennyit szán majd a város a sport különböző területeinek támogatására 1995-ben. A jelöltek között - kiindulva a város tovább romló általános költségvetési helyzetéből - nagy volt a nézetazonosság ebben a kérdésben. Talán megőrizhető a tavalyi tízmilliós támogatás, az összeg növekedésének nincs realitása. Ellenben személy szerint egyikőjük sem zárkózik el attól, hogy az egyesületek részéről érkező, bevételnövelő javaslatokat esetleg támogassanak. így szóba került a magánszemélyektől beérkező adó bizonyos részének az alany által megcímkézett visszaáramoltatása, a sportcsarnok vállalkozásalapon történő működtetése, magyarán bérbeadása, és a helyi sportot érdemben segítő hazai vagy külföldi tőkebefektetőknek adandó kedvezmény is. Bayer Béla Idegen érintés Ijesztően élénk képzeletem ma megint megtréfált. Tudom, hogy Lucát szeretem, képzetem mégis Gabóval incselkedett minduntalan. Megtréfált mondom, egy régesrégi képet jelenítve meg képzetem Lumiére-kockáin. Órák óta feküdtünk egymás mellett. Utólag ismerkedtünk. Valahányszor moccantunk és öszszeért a vállunk, meglepődve tapasztaltuk, mennyire idegen ez az érintés. Csodáltam Gabó arcát, haját, lábait. De amikor hozzámért, olyan érzés kerített hatalmába, mint amikor a zsúfolt buszon odaszorítják az embert a szomszédjához. Kelletlenül állapítottuk meg, hogy testünk ezekben a percekben terhünkre van, s megszégyenülten, bizonytalanul bocsánatot kértünk egymástól. Pedig mennyi visszafojtott érzés, indulat, feszültség szabadult fel ölelkezésünk nyomán. Félkönyékre emelkedtem. A beszűrődő fény csak bizonytalan kontúrokkal rajzolta meg Gabó arcát. Pihegett. Szólni akart. Az ajkaira tettem ujjaim. - Ne, most ne beszélj! Ereztem, nem tudnék hinni neki. Magam előtt szégyelltem magam. Szerencsére ez a kép hamar tovaillant. Lucáé erősebb. Mármint a képisége. Pedig nincs itt. Mégis. Alig szabadulok a Frankl-i gondolattól: A szeretet olyannyira nem jelenti az ember testi létét, hanem legbelül a szeretett ember szellemi lényét, az „ilyenjét", hogy szinte meghatározó. Az egyszeriség és az egyedülállóság az, amely minden egyes létnek megadja az értelmét. Ezt nem csak hiszem, de tudom is. A szeretett személy magamban hordott képe feloldó hatású. Közös hittel a kórusokért (4.) Kihívások és fiatalos lelkesedés Nemzetközi kamarakórus-fesztivál színhelye volt október 21-23-ig Szekszárd. A 3 napos rendezvény második napján a Művészetek Házában a részt vevő kórusok közös énekléssel köszöntötték egymást. Ezt a közös éneklést csodálhatta meg a hallgatóság este a hangversenyt követően. A fesztivál eseményeinek nagy része a Művészetek Házában, valamint Szekszárd város templomaiban zajlott. A második napi hangverseny után kérdeztük a karnagyokat kórusok múltjáróljelenéről, terveikről, amiről sorozatunk szól. A 30 tagú Óbudai Kamarakórust a karnagy Erdős Ákos, a Körösi Csorna Gimnáziumban toborozta ezelőtt öt évvel. Az ottani diákokból, volt tanítványaiból álló kórust nem elsősorban a zenei szempontok szerint „válogatta" sokkal inkább az éneklés szeretete, a közös munka volt a szempont. Ezért vagy ennek ellenére aztán a kórus fiatalos lelkesedéssel, sok munkával, kitűnő eredményeket ért el. Fesztiválokra, versenyekre járnak, keresik a kihívást, a megmérettetést. Két évvel ezelőtt a debreceni fesztiválon, amely az egyetlen ahol XX. századi zenedarabok szerepelnek a műsoron, óriási sikerük volt. Jártak már Belgiumban, Angliában, Németországban, s idehaza minden fesztiválon részt vesznek, ahová meghívást kapnak. Érdekesség, hogy az őket szerető óbudaiaknak minden évben bérleti sorozatban három koncertet adnak. Idén júniusban készült el első kazettájuk, amelynek előállítása összegét a kórustagok adták össze, támogatójuk egyébként az Óbudai Művelődési Központ. Tervek között szerepel egy második kazetta, CD felvétele, valamint minél több hazai és nemzetközi fesztiválon, versenyen való részvétel. Hogy miként kerültek a szekszárdi fesztiválra? A miskolci kamarakórus-fesztiválon találkoztak a madrigálkórussal, s akkor kaptak Jobbágy Valér karnagytól meghívást. Először jártak városunkban, s remélik nem utoljára. A szakmai programot, a rendezést magas színvonalúnak és nagyszerű ötletnek tartják, s bár a próbák miatt keveset láthattak a városból, szívesen jönnének újra vissza kicsit jobban körülnézni. Sas Erzsébet