Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-02-06 / 5. szám

1994. FEBRUÁR 6. , SZEKSZÁRDI 1ASARMAP 15 Csongor és Tünde „Éjfél van, az éj rideg és szomorú, gyászosra hajlik az égi ború: Jöjj, kedves, örülni az éjbe velem. Ébren maga van csak az egy szerelem." (Vörösmarty) Nőkről, nemcsak nőknek! Furfangos farsangi formák A farsangi bálokon minden felvehető. Fő, hogy minél feltűnőbb legyen, minél eredetibb, minél rafináltabb, minél csillogóbb. Elengedhetjük a fantáziánkat, kiélhetjük bolondozó kedvünket. Jelszó: csak semmi megszokott! FARSANG VAN! Egy-két ötlet azoknak, akik tanácstalan. Ha nincs pénz új ruhára, a régit flit•

rrel, fénylő gombokkal, felvarrható csillogó atricákkal, gyöngyökkel - üzletekben ezek mind kaphatók - meg lehet bolondítani. A zártból kivágottat, a hosszúból minit, a kivágottból egy aranysállal elegánsát lehet varázsolni. A TOP a divat. (Nagyanyáinknál a tipp-topp volt, de hát mint köztudott, a divat változik.) Ha nincs rá keret, egy merevítős régi melltartónkat vonjuk be egy megunt bársonyruhánk maradványaival és flitterrel gyöngyöt rávarrva máris csilloghatunk új TOP-unkban. (Csak'aztán tudjuk majd a bálon, hogy mikor kell a férfiszemeknek STOP-ot mutatnunk!) Aki pedig változatlanul az imádott kis feketében kíván farsangolni, olyan szemkápráztató bizsukkal aggathatja tele magát, hogy azt a legdíszesebb karácsonyfa is megirigyelhetné. S ha a készülődéssel készen vagyunk, indulás előtt ne felejtsük otthon édesanyánk, nagymamánk intelmét: „Legszebb ruha a jókedv." ^gy kis játék, egy kis szex, egy kis részegség=TÁNC A táncművészetet három fő csoportra osztják. Misztikus, erotikus és szórakoztató táncok. A misztikum először az ősembernél jelent meg, fontos társadalmi szerepet kapott, szoros részévé vált az ősi közösségi életnek. Veszélyt elűzni, zsákmányt megünnepelni, férfivá avatni, mind-mind olyan események voltak, amelyeket tánc kísért. Az erotikus tánc a párválasztás szerepét töltötte be a természeti népeknél. A szórakoztató táncok, a különböző divatirányzatokat hozták. A spanyol tangótól a rock and rollig, a twisttől a kacsatáncig. Nézzük minek tekinti a táncot három világhírű ember. Schopenhauer: „a tánc játék", Nietzsche: „a tánc szent részegség", Freud: „a tánc a szexuális erő mozgássá való átalakítása". Hát valahol mind igaz. Mint táncolni imádó, hétköznapi ember még hozzáteszem: együtt táncolni valakivel, akit szeretünk, az maga a boldogság. Sas Erzsébet oldala Kávéházi randevú Ki is lehetne ennek a sorozatnak méltóbb vendége így farsang idején, mint a mindenki által szeretett és ismert színész-énekes, Németh Marika. Az a Németh Marika, akit egy ország zárt a szívébe, mint a Mágnás Miska című film grófkisasszonyát. „Azóta sok víz lefolyt a Dunán", Németh Marika idehaza és külföldön eljátszotta az operettirodalom minden női szerepét, két dolog viszont nem változott. Népszerűsége és mosolya. -A farsang az átváltozások, a bolondozások időszaka, mindenki szeretne kitömi a hétköznapokból, szebbnek látszani, kicsit szerepet játszani. Ön egész életében ezt teszi... - S milyen boldogan. Azt, hogy az ember színpadon van, s örömet szerezhet, feledtetheti az emberek gondját, bánatát, sosem lehet megunni. - S a mosoly? - Azt hiszem, azzal születik az ember, s ha szerencséje van, akkor bármi változik az élete során, a mosoly megmarad. - Visszatekintve ragyogó pályájára, melyik szerepét emelné ki, mint legkedvesebbet? - fia. operettirodalom minden jelentős szerepét elénekeltem magyarul, németül. Ahogy teltek az évek, úgy lett a Sybillből Nagyhercegnő. Legkedvesebb szerepem talán a Mosoly országában Lisa szerepe volt. - Emlékezetes partnerei? - Sárdy János volt az első nagy partnerem. Hálás vagyok a sorsnak, hogy megadatott az az élmény, hogy vele játszhattam. Aztán sok-sok kedves, tehetséges partnerrel léphettem fel, s nem azért mondom, mert férjem Marik Péter itt van a társaságunkban, de az utóbbi 20 évben a legkedvesebb partnerem a színpadon és az életben is ő. - Elmaradt nagy lehetőség? - A legnagyobb fájdalmam azóta is. Mario Lanzával filmezhettem volna. Sajnos nem valósulhatott meg, őt korán, pályája csúcsán szólította el az élet színpadáról a végzet. - A mikör ön fiatal primadonna volt, akkor még „ igazi" sztárok voltak. Nem volt tévé, igy a mozi és a színház jelentette a nézőknek a művészettel és a művészekkel való találkozást. - Honthy Hanna volt úgy hiszem az utolsó sztár, aki nemcsak a színpadon, azon kívül is sztáréletet élt. Az ő idejében Petress Zsuzsa és én voltunk a fiatal generáció, akiknek azonban már sokkal jobban meg kellett küzdeni a közönség szeretetéért, odafigyeléséért. -S ma, amikor zúdulnak ránk az akciófilmek, a videó, a sci-fik korában, mit jelent operettet játszani? - Kihívást jelent és felkészültséget kíván. Bár ha kinézek a nézőtérre s azt látom, hogy megint telt ház van, jóleső érzés tölt el. A közönség mindig szeret beülni a nézőtérre, romantikus szerelmeket velünk végigélni, színes kosztümökben, díszletekben gyönyörködni és örülni annak, hogy ajó - legalább itt, az operettekben - elnyeri jutalmát. -Mi az, ami az ön életében a legfontosabb, természetesen az éneklésen kívül? - A harmónia. Mindenben. A kapcsolataimban, a színekben, ételekben. Mint magánember, sosem járok fodrászhoz, kozmetikushoz, a színpadra úgyis „kikészítenek". Az az elvem, hogy a külső örökség, amivel hajói bánik az ember, meghálálja. A fiatalság pedig belülről jön. Sokat vagyok fiatalok között, szeretem őket, szeretek velük játszani, át tudom venni gondolkodásukat, rájuk tudok hangolódni. Fontos, hogy az ember megtartsa az egészségét és az optimizmusát, a többi aztán jön magából. Apám mindig azt mondta, hogy kinek ma gondja van, az holnap a legboldogabb lehet. - S ön mikor volt az utóbbi időben nagyon boldog? - Napokkal ezelőtt, amikor megkaptam a Dérynédíjat. Amikor átvettem arra gondoltam, hogy talán igazuk van azoknak, akik megszavazták nekem, hisz lassan már annyit utazom, mint ő. - Szívből gratulálunk a kitüntetéshez, jó egészséget és további optimizmust kívánunk.