Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-11-27 / 47. szám

1994. NOVEMBER 27. SZEKSZÁRDI 13 Erdélyben terem az erös magyar! Czanka bronzai, Farkas helytállása Lapzártánk időpontjában érkeztek haza a még e hétvégéig zajló isztambuli súlyemelő világbajnokságon sikerrel szereplő szekszárdi súlyemelők. Mint az már a szélesebb közvélemény előtt ismert, Czanka Attila 312,5 kg-os össz­teljesítményével és a 172,5 kg-os lökés­gyakorlatával két világbajnoki bronzér­met nyert. A még junior korú, de fel­nőtt világbajnokságon török földön be­mutatkozó Farkas Zoltán 277,5 kg-os összteljesítményével az összetettben a kilencedik, míg a szakításban nem kis » avúrt produkálva, az igen előkelő ha­dik lett, amivel nemzetközi pontot szerzett a hét szűk esztendő után úgy tűnik beinduló magyar férfi súlyeme­lésnek. A 20 éves fiatalember a repü­lőút után néhány órát pihent, majd első útja a városi sportcsarnokba vezetett, ahol utolértük őt. Egy helyet ugorhatott volna előre... - Nem volt zökkenőmentes a felké­szülésed, több hetet kihagytál, ennek el­lenére kedvenc fogásnemedben, a szakí­tásban, ebben a fantasztikusan erös me­zőnyben bizonyítottál. - Őszintén szólva meglepett, hogy a nálamnál nevesebb, rutinosabb ver­senyzők nem bírnak a 130 kilóval és az e fölötti súlyokkal, ekkor megcsillant I alami. Biztos voltam, hogy a 127,5-öt íegcsinálom, a többit pedig meglátjuk majd - gondoltam. - Utána 128-at kértél, ami mint tud­juk, új junior világcsúcs... lett volna. - Máig se értem, hogy miért nem en­gedélyezték a súlyt. Két nemzetközi nagyokos a zsűriből - az egyik egyipto­mi volt - kitalálta, hogy felnőtt világ­versenyen nem lehet junior világcsú­csot csinálni, ilyen szabályról még csak nem is hallottam. Tévedtek, ami kevés­bé vigasztal. A lehetőséget már nem tudják visszaadni azzal, hogy a nemzet­közi szövetség - ahogy dr. Aján Tamás­tól hallottam - megbünteti a zsűritago­kat. - A meglehetősen szűkszavú tudósítá­sokból kevesen tudják, hogy egy kis sze­rencsével az előkelő negyedik hely is összejöhetett volna. - Az előttem végzett két versenyző egy grammal sem teljesített többet, mint én, viszont pár dekával könnyeb­bek voltak nálam a mérlegelésnél. - A lökésednél viszont nem várhat­tunk csodát! - Nagyon „vékony" voltam ahhoz, hogy ebben a számban önmagamat fe­lülmúljam, az előzmények ismereté­ben nem is nagyon vártam magamtól többet a 145 kilónál, bár az ötven nem volt reménytelen, sőt!... De ha megfo­gom, egy helyet ugrottam volna elő­rébb az összetettben. - Ez a vébé rámutatott valamire, neve­zetesen arra, hogy jövőre elsőéves fel­nőttként szép reményeid lehetnek... - Ennyire még ne ugoijunk előre. Persze jó érzéssel veszem tudomásul, hogy a világklasszisokkal teletűzdelt mezőnyben is van keresnivalóm, az idő pedig nekem dolgozik. Úgy gondo­lom, reális az esélyem arra, hogy a kö­vetkező világversenyen esetleg a 290 kilós összetett eredményre jó legyek, ami sok mindenre jó lehet. Megvan az érem Donaueshingen, Barcelona és Mel­bourne után már nagyon be volt kalku­lálva Czanka Attilánál, kétszeres fel­nőtt Európa-bajnokunknál az érem, aki a szakítás világcsúcstartójaként lé­pett dobogóra Isztambulban. A negye­dik helyekkel, már ahogy mondani szo­kás, „tele volt a padlás". - Éremért jöttem, szereztem is, még­hozzá kettőt - értékelte a hazai és a nemzetközi sajtónak a teljesítményét a szekszárdiak kiválósága. - Ezek alapján elégedett vagyok. Világcsúcsom meg­védésére ezúttal nem vállalkozhattam, mert felkészülésemet erősen befolyá­solta a csuklósérülésem, ennek ellené­re bosszant, hogy a 145-ös szakítás nem sikerült. - Felvetődik a kérdés: ebben a rendkí­vül kiélezett konkurenciaharcban mint rangidős bírod-e a gyűrődést a régi nagy riválisokkal, az újhullámosokkal? - Igyekszem résen lenni! Edzésen „csináltam" már 152,5-öt is, így nem mondok le arról, hogy esetleg vissza­hódítsam a világcsúcsot. Sülejmanog­lu, amíg dobogón van, legyőzhetetlen­nek tűnik, de utána szabad a vásár. Jó jel, hogy az ázsiaiakat legyőztem, re­mélem a remek formában levő Leoni­disznek sikerül visszavágnom. Emlékeztetőül: két évvel ezelőtt az egykori szovjetből lett görögöt meg­verve lett Európa-bajnok. B.Gy. Közös hittel a kórusokért (3.) Mindenhova mennek, ahova hívják őket Nemzetközi kamarakórus-fesztivál színhelye volt október 21-23-ig Szek­szárd. A 3 napos rendezvény második napján a Művészetek Házában a részt ve­vő kórusok közös énekléssel köszöntötték egymást. Ezt a közös éneklést csodál­hatta meg a hallgatóság este a hangversenyt követően. A fesztivál eseményeinek nagy része a Művészetek Házában, valamint Szekszárd város templomaiban zajlott. A második napi hangverseny után kérdeztük a karnagyokat kórusuk múltjáról, jelenéről, terveikről, amiről sorozatunk szól. Szolnoki Bartók Béla Kamara­kórus. Karnagy: Molnár Éva. A kórus nagy éve az idei: jubilál­nak, fennállásuk 25. évfordulóját ünneplik, mégpedig egy olyan hangversenysorozattal, amit már­cius 18-án egy jubileumi rendez­vénnyel Szolnokon indítottak el, s az utolsó fellépés november 12-én az egri székesegyházban volt. A12 tagú kórust Molnár Éva karnagy éppen 5 éve vezeti. A kórus hivatásos - az egyetlen európai női kamarakórus - és egyi­ke az ország két hivatásos vidéki kórusának. A másik profi a debre­ceni kórus. A Szolnok megyei városi önkor­mányzat a fenntartójuk, valamint a Művelődési Minisztérium, amely egy pályázati alapból biztosítja szá­mukra a támogatást immár három éve. Ennek a támogatásnak kö­szönhetőenjelent meg első CD-le­mezük 1993-ban. A második CD­lemezüket jövőre, Bartók Béla ha­lálának 50. évfordulója alkalmából szeretnék kiadni. Ebben az évben még egy nagy esemény történt a kórus életében. November 5-én tartották a Bartók­kórusok első országos találkozóját, amelyen 5 kórus vett részt. Szekszárdon már jártak ez év májusában Virág András orgona­művésszel, a jelenlegi fesztiválra akkor kapták a meghívást. Molnár Éva karnagy alapelve, hogy min­denhová elmennek, ahová hívják őket. Bárhol, a legkisebb helység­be éppúgy, mint a pápa előtt, amelyben a közelmúltban volt ré­szük - szívesen énekelnek -, a maximumot igyekeznek a közön­ségnek nyújtani. SAS ERZSÉBET Cseh Gábor festőművész kiállítását nyitja meg Kocsis Imre Antal polgármester december l-jén 17 órakor a Tolna Megyei Rendőr-főka­pitányság Művelődési Házában. A megnyitón Németh Judit segítségé­vel, szavaival kerülhetnek közelebb a művészetkedvelők az alkotások­hoz. A tárlat látogatói sorsjegyeket vásárolhatnak, amelyekkel a mű­vész értékes munkái közül három grafikai albumot, két rajzot és egy festményt sorsolnak ki december 17-én a Szekszárdi Rádió stúdiójá­ban. A szerencsés nyertesek az értékes alkotásokat december 19-én 20 órakor vehetik át Szekszárdon, a POP TV stúdiójában. A kiállítás de­cember 16-ig, naponta 10-től 20 óráig tekinthető meg.

Next

/
Thumbnails
Contents