Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-11-20 / 46. szám

6 , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 1994. NOVEMBER 20. (fc Nyflt tér Észrevételek a Szekszárdi Vasárnap hetilap számára az Autószerviz Kft MRP-szervezete részéről az átalakulással kapcsolatos viszontagságokról a „Nyílt tér" rovatba A megyei újságokban az utóbbi hetekben többször jelent meg riport és hozzászólás a Szekszárdi Autószerviz Kft. megalakításával, illetve átalakításával kapcsolatos témakörben. A kft. munkavállalói által létrehozott MRP-szervezet (melyet a Tolna Megyei Bíróság 1994. február 2-án önálló jogi személyként jegyzett be) 56 tagból áll, kik részint adminisztrációs tevékenységet, részint pedig termelőtevékenységet folytatnak. Ezen dolgozói kollektíva, az állami vagyon értékesítése során a törvény által számára biztosított jogokat nem kapta meg, az ügy kapcsán még hangját nem hallatta, és úgy érzi, hogy ajog útvesztőjében e szűkebb közösség érdeke nem látszik biztosítottnak. Talán azzal kezdenénk, hogy a 80 dolgozót foglalkoztató volt állami vállalat (AFIT) a vállalati vezetők önprivatizációs felkérésére az 1992. évi LIV. tv. rendelkezései szerint az Állami Vagyonügynökség gazdasági társasággá átalakítani rendelte, mely átalakítást a Magyar Külkereskedelmi Bank, mint szakértő bonyolította le. Az átalakítás során létrejött gazdasági társaság a Szekszárdi Autószerviz Kft. két tulajdonosa az Állami Vagyonügynökség, illetve a Szekszárd Város Önkormányzata. Az Állami Vagyonügynökség szakértő bizományosa, a Magyar Külkereskedelmi Bank megbízója vagyonértékű, valamint tagsági jogait a gazdasági társaság cégbejegyzése előtt kívánta értékesíteni, azonban az értékesítés során olyan alapvető szabályokat sértett meg, mint a társtulajdonost megillető elővásárlási jog. Ezenkívül a szakértő felkérésére eljáró közreműködők olyan okirathamisítást követtek el, melynek alapján létrejött társasági szerződés jogilag létre nem jöttnek, azaz semmisnek tekintendő. A Szekszárdi Városi Rendőrkapitányság 1084/1994 bű. szám alatt a Szekszárdi Városi Ügyészség jóváhagyása után megállapította, hogy az eljárás alá vont gyanúsított a társasági szerződés tartalmát az aláíró felek szándékával ellentétben megváltoztatta, a tőkearányokat, vagyonértékű jogokat és az ehhez kapcsolódó öszszes tagi jogosultságot az érintett aláírók testületi döntésével ellentétes módon határozta meg és ezáltal megvalósította a Btk. 276. §-ába ütköző és büntetendő magánokirat-hamisítás vétségét. E büntetőügy ténymegállapításai alapján a Tolna Megyei Bíróság előtt valamennyi érdekelt fél részvételével polgári per folyik a privatizáció során elkövetett jogellenes magatartás jogkövetkezményeinek megállapítása érdekében. Mindezt megelőzően az Állami Vagyonügynökség - feltehetően ellenőrzései során - bizonyos értesüléseket szerezhetett megbízott szakértője mulasztásairól, hiszen 1994. július 5-én a társasági vagyon értékesítése során függő jogi helyzet kialakulását állapította meg és felkérte a társaság akkori bejegyzett tisztségviselőjét és ügyvezetését (Grünfelder Károly), hogy a társaságot vezesse, újabb taggyűlési határozat és döntés meghozataláig. Ilyen körülmények között Kerekes László úr és társai által megfogalmazott tulajdonosi igényeknek semmiféle alapjuk nincs, így a társasági vagyon fölött - bármilyen jegyzőkönyvet is vesznek fel - rendelkezési jogosultsággal nem bírnak. Éppen ezért az 1994. október 21-én hajnalban történt önbíráskodás vétségét megvalósító magatartásuk még csak vélt jogos igényeik védelmét sem szolgáltatta, hiszen az ÁVÜ őket, mint vevőket a függő jogi helyzetről kellő időben értesítette. Kerekes László úr múlt heti Nyílt tér-ben közzétett észrevételei nagyfokú hozzá nem értésről tesznek bizonyságot. Egy 50 milliós vagyonnal és széles üzleti kapcsolatokkal rendelkező, szakirányú tevékenységet folytató gazdasági társaság tagsági jogainak eladását, és egy átlagos polgárok közötti lakás adásvételi szerződést azonosan megítélni, hátborzongató tévedés. Úgyszintén vakmerőség az új tulajdonosok részéről vállalni egy olyan gazdasági társaság vezetését, melyre vonatkozóan az 1/1990. KHVM-rendelet felsőfokú képesítést ír elő, nevezetesen okleveles gépészmérnöki, vagy közlekedésmérnöki, netán okleveles mezőgazdasági gépészmérnöki képesítést. Mindennek hiányában a gazdasági társaság nem felelhet meg azoknak a hatósági részfeladatoknak (gépjárművizsgáztatás), melynek a tevékenységük egyik fontos közérdekű részét képezik. Az MRP számára nem közömbös, hogy a magukat új tulajdonosnak nevezők a gazdasági társaságot szinte bizonyosan csődbe viszik, hiszen sem szakmai, sem üzleti tapasztalatuk nincs a cég vezetésére. Jogosan merül fel a kérdés, hogy a pályáztatás során az elbírálók figyelmét miért kerülte el ez a fontos körülmény, vajon elkerülte-e egyáltalán, és ha nem, miért döntöttek úgy, hogy egy szakmában járatlan, a vállalat karcsúsítását tervező konzorcium nyer, szemben azzal a pályázóval, amely 20 millió forintos törzstőke-emelést irányoz elő és megfelelő szakmai háttérrel további munkahelyek teremtését célozza meg. Végezetül azzal, hogy a Tolna Megyei Bíróság, mint Cégbíróság Kerekes László ügyvezetői minőségét is magába foglaló társasági pótszerződés bejegyzését a már említett jogellenességekre tekintettel felfüggesztette, melyet a Legfelsőbb Bíróság is jóváhagyott - megfosztja Kerekes László, urat attól, hogy mint tulajdonos, mint ügyvezető, bárkit a gazdasági társaságtól eltávolítson, a társasági vagyonnal sajátjaként rendelkezzen, de különösen attól, hogy kommandosókkal az üzembe betörjön, és azt birtokba vegye. Az MRP-szervezet nevében azt reméljük, hogy a személyes ellentétek által geijesztett indulatok elcsitulnak és a számos hatósági eljárás eredményeként olyan jogi és közgazdasági környezet alakul ki, melyben a dolgozók kollektívája az egyre nehezedqj gazdasági életben helyt tud állni és a megélhetést biztosítani a családtagjai Szekszárdi Autószerviz Kft. MRP Szervezete nevében: Horváth Gáborné képviselő Tisztelt Főszerkesztő Asszony! A Szekszárdi Vasárnap 1994. november 13-i számában megjelent „Szópárbaj" című cikkhez szíveskedjenek néhány kiegészítő észrevételt közölni. A cikk bevezetőjében arról van szó, hogy az NB l-es labdarúgócsapatok téli tornájának rendezési jogát „ csodák csodájára " a paksi székhelyű POPEYBT. nyerte. Szerintem nincsenek csodák: a rendezés jogáért a POPEYBT. komoly összeget fizet, amihez ugyan semmi közöm, mégis úgy gondolom, hogy a kutya itt került földbe. A POPEY BT. szeptember 26-án faxon valóban küldött egy szerződésajánlatot, amit nem fogadtam el. Leskó úrnak'igaza van a cikkben leírtak szerint abban, hogy ez a szerződéstervezet komoly üzleti lehetőséggel és reklámértékkel bír. Így van, valóban igaz. A szépséghibája csak annyi, hogy ez az üzleti és reklámérték POPEYBT. kasszájába csurrant volna. Ha nem így volna, akkor az ehhez hasonló tartalmú szerződéstervezetet valószínű nem utasítja vissza pl. a szegedi vagy a szolnoki sportcsarnok. A szerződéstervezet számunkra elfogadhatatlan voltát Leskó úr is beláthatta, mert amikor ezt közöltem vele (telefonon! - szeptember végén) kapásból elfogadta az 50 000 Ft-os bérleti ajánlatomat, ígérve, hogy az erre vonatkozó új szerződéstervezetét napokon belül faxon küldi. A fax valahol elakadhatott, mert november elejéig sem érkezett meg címünkre. Elsősorban saját munkánk szervezhetősége miatt, másrészt Leskó úrnak időt hagyandó az új helyszín megkeresésére, levélben (november 2.) egyértelműen lemondtam a rendezést. A cikkben is elmondtam, most is megerősítem, az általam tett 50 000 Ft-os bérleti díj nem „ takarta "volna be költségeinket, de a szúrkolók miatt vállaltuk volna a rendezést, kitéve magunkat az edzéseiket itt tartó sportolók és edzőik, a konditerem, a szauna látogatóinak ezen idő alatti „ kirúgatásuk" miatti megjegyzéseinek. A futballrajongó szurkolóktól a torna elmaradása miatt elnézést kérek, bár ez nem rajtunk múlott. Kérem őket, kárpótolják magukat a decemberben induló ÍTV Reprint, vagy a december 30-i DA MYS, illetve a január 14-i NIKI kispályás labdarúgótornák mérkőzésein, ahol a belépés ingyenes, miután senki miatt sem vagyunk rákényszerítve a 200-300 Ft-os belépők árusítására. A cikkben Leskó Lászó úr nyilatkozattevő személyemet ért „állításaival", nem foglalkozom, mely a Btk. 179. §(1) bekezdésébe ütköző (2) bekezdés b)pontja szerint minősülő és büntetendő, cselekménye miatt bíróságon kérek elégtételt. Szekszárd, 1994. november 16. Keresztes János igazgató számára is. I