Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-11-13 / 45. szám

1994. NOVEMBER 13. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 15 Bölcsesség a sorsról „Rossz a világ? Légy jó lehál magad, tlres a léi? Adj tartalmat neki! Az ember szolga mind? Légy te szabad! Hidd sorsodat bátor versenyre ki!" (Komjáthy Jenő) Nőkről, nemcsak nőknek! Arany pontok Erősíteni erős pontunkat Hogy meg tudjunk birkózni a sors nemcsak rajtunk múló eseményeivel, arra van szüksé­günk, hogy erősek legyünk. Az időnket, energiánkat ne arra pazaroljuk, hogy gyenge pontjainktól megszabaduljunk, inkább arra fordítsuk, hogy azokat az adottsá­gokat, amelyek esetleg csak bennünk találha­tók meg, továbbfejlesszük. A szakemberek szerint, aki kellő önértéke­léssel bír, ki tudja választani erős pontját és az • zt követő lépcsőfokok szerint még erősebbé ^heti: 1. Gyakorolni minden nap azt, ami erős ben­nünk. 2. Gyenge pontjainkat hagyjuk figyel­men kívül. 3. Olyan házas-, illetve munkatársa­kat keresni az életben, akik kiegészítik tulaj­donságainkat. Akaraterő Minden akadály leküzdéséhez akaraterő kell. Sokszor megtorpanunk, s siránkozunk: nekem ehhez nincs elég akaraterőm. Gondol­junk csak a dohányosokra, az alkoholistákra, a többi szenvedélybetegre. De nap mint nap egész kicsi dolgok is próbára teszik akaraterőn­ket. Ez a jellemvonás, nem született adottság, ha­nem kifejleszthető, erősíthető készség céljaink megvalósításához. A pozitív akaraterő csodák­ra képes, még a lustaságunkkal is megbirkózik. Ha kínkeservesen mennek a dolgaink, s elkese­redünk, akkor ettől még rosszabbul megy min­den. Ezért fontos, hogy minden cselekedetün­« t pozitív akaraterővel kezdjük el. íme jóta­csként a pszichológus 7 aranypontja: 1. Döntsünk. 2. Pontosan határozzuk meg a célt (reális). 3. Higgyünk az ügyben, és ma­gunkban. 4. Növeljük önbecsülésünket (ha más meg tudja akkor én is, fontos ez nekem, meg tu­dom csinálni stb.) 5. Készüljünk fel a nehézsé­gekre. 6. Türelem, türelem, türelem. 7. Kitar­tás, amely meghozza a sikert, a siker az önbizal­mat, amely a következő nehézség leküzdésé­ben segít. Sas Erzsébet oldala Thonvald Dethlefsen: A sors mint esély \ s/cr/ii a régi titkos tanúk világába vezeti a/ olvasót, lehetővé téve számára, hugv segítségükké) megismerhessék és megérthessék életüket, hogv fciilusw gt'l vállalhassanak sorsukért. A sors - ír­ja a szerző - nem véletlenek sorozata, a sors: estis. A teljesség megvalósítására. V endégem a Gemenc presszóban, Kutrováczné Bálint Lilianna, akivel az újrakezdésről, az akaraterőről, a célokról beszélgetünk. - Ön és családja nem tüke Szekszárdon, ahogy azt mondani szokás. Más városból érkeztek ide 15 évvel ezelőtt. - Dunaújárosban éltünk, amikor a férjemmel és a két gyerekkel Szekszárdot néztük ki a tér­képen új otthonunknak. Itt kezdtünk új életet és a város kiválasztásához hozzájárult az, hogy közel van az őcsényi repülőtér, mert férjem vi­torlázórepülő. - A városválasztás eszerint tudatos volt. A munkahely megválasztása mennyire volt az? - Felsőfokú mérlegképes könyvelői vizsgá­val, adótanácsadói szakvizsgával rendelkezem. Dunaújvárosban is gazdasági vezetőként dol­goztam, itt Szekszárdon 6 évig a DÉDÁSZ-nál, 6 évig az APEH-nél szintén ilyen munkakör­ben dolgoztam. - Mi késztette arra a lépésre, hogy egyéni vállal­kozó legyen, hiszen munkahelyén is sikeres ember volt? - A végzettségem és a három különböző, ugyanakkor mégis összefüggő munkahelye­men szerzett tapasztalataim arra ösztönöztek, hogy hasznosítsam azokat a képességeimet, amelyekben mint egyéni vállalkozó jobban ki­teljesedhetek mint egy-egy hivatal alkalma­zottja. - A beszélgetésünk elején utalt arra, hogy céljai megvalósításához egy nagy betegség is „hozzáse­gítette". Hogy értsük ezt? - Öt évvel ezelőtt olyan nagyon súlyos beteg­ségen, műtéten estem át, hogy megérintett az az érzés, amire azt szoktuk mondani: ilyenkor döbben rá az ember mit jelent az élet. Óriási el­határozással, erővel és magamban való hittel tudtam csak ezen a betegségen túljutni. Azért beszélek róla, mert szeretnék azoknak segíteni, akik hasonló cipőben járnak, próbálok erőt ad­ni, össztönzést arra, mit kell tenniük, hogy le­győzzék a betegséget. - Le lehet győzni? - Igen! Célt kell kitűzni. Hosszú távú célt, amit aztán következetesen meg kell valósítani. Ez a legjobb gyígyyító erő. Akinek dolga, célja van az életben az százszoros erővel képes küz­deni a gyógyulásáért. Ez a betegség arra is meg­tanított, hogy az élet minden területéhez, min­den eseményéhez csak pozitívan szabad hoz­záállni. Azóta sokkal türelmesebb vagyok, másképpen látok dolgokat, a kicsi dolgokhoz is másképpen viszonyulok, sokkal-sokkal jobban értékelem az életet. Ez a téma még mindig tabu számunkra, ezért nagyon köszönöm, hogy beszélt róla. De az is ér­dekelne, a munkája mit jelent az életében, mi az, amiben megvalósítani igyekszik a maga elé kitű­zött céljait? - Egyéni vállakozóknak, betéti társaságok­nak könyvelek, s adótanácsadást vállalok. Ha az ügyfeleim valamit változtatni kívánnak a vál­lalkozásukban, akár profilváltást, akkor taná­csokkal látom el őket. Annál is inkább T megte­szem ezt, mert a pénzügyi dolgaikat általában tisztábban látom, mint ők maguk. Igyekszem naprakész lenni a rendeletek jogszabályok vál­tozásaiban, a szakfolyóiratok, szakkönyvek ol­vasása, tanulmányozása az egyik kedvenc esti szórakozásaim közé tartozik. Nekem ez a hob­bim. Miután összességében nagyobb a rálátá­som arra, hogy mit érdemes az üzletmenetben változtatni, általában az egyéni vállalkozó ügy­feleim nemcsak kikérik, meg is fogadják a taná­csaimat. - Kicsit még mindig meglepődünk, hogy ezt a munkát egy hölgy végzi, valahogy nálunk az üzlet­hez mindig a férfiak kötődtek... - Édesapámtól örököltem a számok és az összefüggések szeretetét. Ebben a munkában a legnehezebb, de a legszebb is a megofdást meg­találni, s olyan segítséget adni, hogy a hozzám fordulók üzleti ügyeijófelé forduljanak. Elvem, hogy én ebből a munkából élni szeretnék és nem meggazdagodni. A férjem is vállalkozó, egymást segítjük a munkában. - Szekszárdi 15 évük alatt a kisgyerekek csend­ben felnőttek... - Tímea 23 éves, Csaba 21 éves és Jenő, aki már Szekszárdon született hatodikos. Az egész család számokkal „fertőzött", egyedül a kiseb­big fiunk humán belállítottságú, imádja a ze­nét. Közös játékra (?) hívom fel Kedves olvasói­mat. „Az én jó-rossz sorsom" címmel, kérem akinek kedve van írja meg az életét, ha úgy érzi sorsa másképpen alakult, jól-rosszul, mint ahogy ő szerette volna, illetve attól, hogy akaraterővel felvette a harcot a sorssal. (Maximum 2 oldal legyen a történet, s kérem a Szekszárdi Vasárnap címére, Szekszárd, Béla tér 1. beküldeni ^^ vagy behozni szíveskedjenek.) A borítékra írják rá: „Az én jó­rossz sorsom". Várom leve­leiket. Kávéházi randevú

Next

/
Thumbnails
Contents