Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-01-09 / 1. szám

8 SZEKSZÁRDI 1994. JANUÁR 9. 8 A szeretet titka (Folytatás a 3. oldalról.) - Van egy ünnep, amit körbefog valami bájos emberi keret. A betlehemi csendes éjszaka, ha még hó is hullik az külön hangulat, az emberek szeretnek meghatódni a kisded, az édesanya idilli képén. Valójában az egész kinyilatkoztatást sohasem ez az érzelmi oldal érdekelte. Számomra a karácsony azt jelenti, hogy az Isten emberi módon fejezi ki magát. Emberként jelenik meg, vállalja az egész emberi életét. A születéstől a halálig, egészen odáig, hogy a legrosszabbat is vállalja, a tisztességben végigélt élet után erőszakosan veszik.el az életét. Ezzel, hogy az Isten ilyen gyengévé lett, az emberiség legelesettebbjeit is felemeli. Amikor a karácsonyról gondolkodom, nem tudok a húsvéttól elvonatkoztatni. Az én gondolatomban szerves egységet alkotnak. A karácsonynak nincs értelme a húsvét nélkül. Olyan ünnep amit - pontosan az emberi keret miatt - a nem hívők is megünnepelnek. A húsvéttal hit nélkül nem lehet mit kezdeni. - Ezért nagyobb ünnep a karácsony? - Bizonyára. Figyeld meg, a festők legtöbbje megfesti a karácsonyt, a húsvéthoz csak az a festő nyúl, aki vallásos. - A két Ünnep közt viszont ott az egész élet... - Igen és ez ad optimizmust. Az egész ember életét magára veszi, vállalja az Isten. Egy lesz közülünk és attól kezdve a hívő ember számára mindenképpen megvan a remény, hogy érdemes élni. Érdemes megszületni azoknak is, akiket manapság Szarajevóban vagy a környékén kisgyerekként falhoz csapnak. Érdemes volt nekik megszületni, mert Jézus értük is emberré lett. - Most az év, az új remények idején azért inkább arról beszéljünk, ami nekem a karácsonyhoz kapcsolódik. Nagyon sokan vagyunk akik a karácsonyt a szeretet ünnepének tartjuk... - Zavar ez a kifejezés. így a levegőben lóg. Mi a szeretet ünnepe? Ha abból indulok ki, hogy a karácsony az Isten irántunk való szeretetének az ünnepe és ennek az isteni szeretetnek a visszatükröződése az, ami megvalósul ember és ember között, akkor el tudom fogadni, hogy a szeretet ünnepe. Önmagában véve csak úgy, hogy a szeretet ünnepe, ez kevés, mert ha valaki azon örömében, hogy itt van a szeretet ünnepe a felesége fejéhez csapdossa a tányérokat, akkor nincs szeretetünnep. - A szeretetet hogy lehetne definiálni? - Filozófiailag a jóra irányuló akaratot hívjuk szeretetnek. Nagyon széles skálán nyilvánul meg a szeretet. Kezdve egy érzelmi fellángolástól egészen egy akarati elhatározásból fakadó cselekvésig. Amikor például te ruhát, konzervet küldesz a háború áldozatainak, a túlélőkre gondolsz, ez szeretet, de az is szeretet, ha te a családodért mindent megteszel, szeretet ahogy a feleségedhez közeledsz és az érzelmi fellángolás is az. - Ez szokott először elkopni... - így igaz, de ez nem baj, ha megmarad az akarati elhatározásból való hozzáállás. Szent Pál apostol mondja: „a szeretet türelmes, a szeretetjóságos, a szeretet nem féltékeny, haragra nem geijed, a sértést nem tartja számon." - Beszéltél már isteni és emberi szeretetről is. Mi a kUlönbség? - Az Isten transzcendens létező, tehát ő meghaladja a mi világunkat. Az egész kinyilatkoztatás nem Istenről, mint önmagáról beszél, hanem megmutatja, hogy mi ő a mi számunkra. Ebből tudjuk, kicsoda ő önmagában. Az apostol megfogalmazása szerint. „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta oda, hogy mindaz aki benne hisz el ne vesszen, hanem örök élete legyen." Az Isten szeretete abban mutatkozik meg, hogy a saját természet fölötti életét megosztja velünk és ez olyan erősen fogja az embert, hogy még a halál sem tudja megsemmisíteni. Reményt, életet ad az isteni szeretet, azért, mert ő önmagát kiüresítve egy lett közülünk. - És az emberi szeretet? - Az istenit az üdvösség történetében megtapasztaltuk. Ezek után nemde ugyanez az emberi szeretet? Hogy úgy szereti az egyik ember a másikat, hogy önmagát adja érte. - Az önzés is emberi tulajdonság. Talán csak a szeretet tudja legyőzni? - A házasságok legnagyobb buktatója, hogy az ember önmagát akarja megvalósítani a házasságban, pedig amikor a házastársán segít a kibontakozásban, akkor valósul meg igazán önmaga. Amikor már nem az a kérdés, hogy nekem mi a jó, hanem, hogy hogyan tudom a másikat boldogabbá tenni, azt akit az Isten mellém állított. A legnagyobb öröm az, ha a munkád, erőlködésed következtében elsimulnak a ráncok a szeretett házastárs homlokán. Ez az önátadás van meg az Isten szeretetében és ennek kell megnyilvánulnia az emberi szeretetben is. Ehhez egy élet áldozata, szenvedése és lemondása szükséges. Viszont világunk berendezkedése olyan, hogy ingyen semmit nem adnak. Ha szeretni akarsz, áldozatot kell vállalni. - Most a szerbiai háború, a megerőszakolt muzulmán nők tízezreinek hallatán, hogy hihetünk az isteni szeretetben? - Amikor az Isten emberként engedte, hogy őt keresztre feszítsék, azt mi nem tudjuk megérteni. Ez a gonoszságnak a titka. Az a sok szeit védés, gonoszság, gyilkosság, amit említet^P mind az ember hibája. Az Isten nem gyerekként kezel minket. Nem úgy, mintha két gyerek veszekszik és az apjuk közéjük csap. Ő felnőttnek néz bennünket, esetleg úgy közvetít, mint az anya a két felnőtt fia között. A veszekedés helyett a békét, az egymás iránti szeretetet kínálva. A haragot megszüntetve. A szülő sem tud a nagykorúvá vált gyermekének parancsolni. Csak felajánlja a békét, a szeretetet. Az Isten is ezt teszi, örök életre hívott meg minket, ez mutatja a mi számunkra, hogy lesz, van egy hely, ahol a százszor meggyalázott erényt végre oltárra emelik, és a százszor égbe emelt bűnt végre a saját helyére teszik. - Köszönöm ezt a beszélgetést és kívánom, hogy utolsó mondataid a most kezdődő 1994-es évben napi valósággá váljanak. TAMÁSI JÁNOS 1 Kegyetlen humanizmus Az biztos, hogy nem ifjúsági irodalom - válaszolta a legutóbb megjelent, tizenkettedik kötetének várható olvasóközönségét firtató kérdésre a többnyire történelmi tárgyú, s talán éppen ezért ifjúsági regényíróként - s természetesen újságíróként - ismert Ordas Iván. Valóban nem az. Ne várjon senki könnyű esti vagy vasárnap délutáni időtöltést a műfajilag is változatos, novellától az irodalmi riportig többféle szépirodalmi írást felvonultató karcsú kis kötettel. A szerző ugyanis „kegyetlen humanista"; hozzánk is, önmagához is. Beleborzongtam - talán nem illendő úgy mondani, hogy a hideg futkosott a hátamon - a címadó írás, jóvoltából a „holtak házában" tett látogatástól. „Felfelé a lépcsőn..." a tisztelt olvasó sem fog szabadulni a gondolattól; a nagy tülekedésben könnyen lemaradhatunk, akár az alsóbb fokoknál is. Ha pedig továbbjutunk, menthetetlenül jön az izomláz, a lépcsőfokok szűkülése, az előttünk járó hozzátartozóink elenyészése, s a bizonytalan kérdés; „Jó lenne tudni, hogy hányadik fokig bírom..." A kötet bizonyára legirodalmibb írását, a vérbükk meséit olvasva nem úszhatjuk meg szégyenkezés nélkül, hiszen afamatuzsálem -joggal - fától még jót sosem hallott rólunk, emberekről. Magunk előtt is titkolnánk, ami szinte mindegyik írásból érezhető, s szintén a vérbükk fogalmazza meg; „Mifák sokan vagyunk, de ti, emberek, csak egyedül..." A szekszárdivá lett író-újságíró - „Hivatásom életforma és egyúttal elmeállapot" - városunkig vezető útját rövid önéletrajzi jellegű írás mutatja be. Legújabbb kötete a városi önkormányzat támogatásával, a megyei könyvtár gondozásában jelent meg. _ ^