Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-10-30 / 43. szám

, SZEKSZÁRDI VASARNAP 1994. OKTÓBER 30. 8 Október 21. péntek, hajnali öt óra. Marcona testőrök, farkaskutyákkal, Szekszárdon a volt AFIT szerviz körül elfoglalják a kulcsfontosságú helyeket, megakadályozandó, hogy az üzembe bárki belépjen. Megbízójuk Kerekes László, aki az általa vezetett konzorciummal nyolc hónappal korábban győzött az ÁVÜ privatizációs pályázatán, s március végén ki is fizette a felajánlott 52 millió forintot. y f egy óráig nem történt I AX semmi. Már világosoIII dik, mikor megérkezik a szerviz műszaki vezetője, Zsinkó János. A testőrök útját állják. Elmegy. Nem sokkal később megérkezik egy másik őrző-védő szolgálat, őket az autószerviz funkcióban lévő vezetői bízták meg. A dolgozók pedig jönnek, jönnek, de bejutni ők sem tudnak. De Kerekesék sem, ugyanis a kulcsok a műszaki vezetőnél vannak. Megjelenik a rendőrség. Kerekes ígéretet tesz, nem lesz botrány, verekedés. Később mégis betörik a bejárati üvegajtót, s felfeszítik a bejáratot. A rendőrök nem avatkoznak közbe. Dr. Soczó László véleménye, hogy ez tulajdonjogi vita, a polgári bíróságra tartozik, s nem avatkoznak be. Kerekes viszont ezt úgy fogja fel, mintha a rendőrség ezzel szentesítette volna beavatkozásukat. Az előzmények: A szekszárdi AFIT volt a pécsi székhelyű vállalat kilenc üzemének egyike, s a tröszt megszűnte után egyike azon kevésnek is, amelyik nem esett darabjaira. A szekszárdi önkormányzaté lett, s vezetője továbbra is Grünfelder Károly, aki több mint két évtizede itt dolgozik. S mikor az Állami Vagyonügynökség meghirdette a privatizálást, ő és a vállalat több mint félszáz dolgozója pályázott a tulajdonjogra. Volt egy másik aspiráns is, Kerekes László, aki négy társával akarta a magáénak a vállalatot. Az ötvenötök, ennyien voltak á funkcionáló vállalatigazgató csapatában, a hírek szerint ötvenmilliót ajánlottak, a Kerekes-konzorcium pedig ezt kettővel megfejelte. Grünfelderék nem értették, a kétmillió hogyan nyomhatott többet az ÁVÜ mérlegében, mint az öttel szembenálló ötvenöt dolgozó, akiknek jövője is biztosabbá vált volna, ha tulajdonosai saját üzemüknek. Mert mikor megszületett a döntés, kiderült, ők vesztettek. A nyertes a Kerekes és társai konzorcium, vagyis az ötök. Március végén a győztesek letették a pénzt, s jöttek volna a kulcsokért. Grünfelderék viszont bíztak abban, hogy lesz még egy megmérettetés. Húzták, halasztották a dolgot, s igyekeztek kibújni az átadási kötelezettség teljesítése alól. így jött el az a bizonyos péntek hajnal, mikor az ötök, megunva az alkudozást, a dzsungel törvényét alkalmazták. Farkaskutyákkal, marcona testőrökkel lezárták mások előtt a szerviz bejáratát, majd az ajtót betörve, kifeszítve, birtokba vették az ÁVÜ nekik ítélte üzemet. Délelőtt tíz óra. A szerviz bejáratánál álló testőrök beengedik az újságírókat. így mintegy a nyilvánosság előtt, s talán épp a nyilvánosságnak szánva folyik Grünfelder Károly és Kerekes László párbeszéde. - Nyolc hónapos tortúra volt az, aminek most véget vetettünk, s ezt úgy ítéljük meg, hogy jogszerűen tettük, amit az is alátámaszt, hogy a rendőrség is úgy ítéli meg, hogy mi vagyunk a jogos tulajdonosok - kezdi Kerekes. Ezek után én arról tájékoztatom önt - folytatja -, hogy kezemben van az a levél, amit önnek írt a Magyar Külkereskedelmi Bank, mint az ÁVÜ bizományosa, október 19-én. eszközzel támogatja, hogy az új tulajdonosok, a Kerekes László által képviselt konzorcium az üzemet birtokba vegyék, s a tulajdonosi jogokat teljes körűen gyakorolják. Megállapította a bank, hogy az önök által hivatkozott per megindítása nyilvánvalóan alaptalan jog fennállásának megállapítására irányul. Úgy hallottuk, hogy ön szanatóriumba megy, s ezek után határoztuk el, hogy nem várunk tovább, megvalósítjuk ezt a jogos birtokbavételt. Ez lehet, hogy egy kicsit durva volt, de nem bántottunk senkit, nem folyt vér, csak ez az üveg tört ki, meg az ajtó, mert úgy jöttünk be, hogy betörtük az ajtót, de ez javítható. Grünfelder az ajtóra mutat. - A levélben az van írva, hogy törvényes birtokbavétel. Ha ti ezt törvényesnek veszitek, akkor furcsa véleményetek lehet a törvényességről. Ami pedig a birtokbaadást meg az ügyvezetőséget illeti, légy szíves bemenni a cégbíróságra most, és a legfrissebb cégbírósági bejegyzést hozd ki, amiben le van írva, hogy ki az ügyvezető. Annak alapján én ezért a cégért felelek. Egyébként azután, hogy ide ilyen durva módon bejöttetek, hogy képzelitek itt az életet? Ugyanis ma ide ügyfelek jöttek volna, kocsikat vittek volna el, itt ma pénzt kellett volna utalni, s a ti aláírásotokra három hét múlva sem fog a bank megmozdulni. Ugyanis, míg a cégbíróságon az ügyvezető személye nem Kerekes László, hanem Grünfelder Károly, addig te hiába próbálkozol. - Egyet higgyen el - csattan fel Kerekes hangja -, ezt az ügyet valahogy le kellett zárni. Nekünk ez volt a döntésünk, és ezért vállaljuk a felelősséget. - És a nyolcvan embert beengeded dolgozni, hogy folytassuk a napi munkát? - El fogjuk dönteni. Egyelőre nem mondok semmit ezzel kapcsolatban. A párbeszéd véget ért, kérdezhetünk mi. Kerekest faggatom, miért kellett így betörniük. Nem volt más lehetőségük? Válasza, a rövid nem szinte csattan. - A jogállamot akarta ezzel felülbírálni, hogy amit a törvény erejével nem sikerült, azt egy üvegajtó betörésével elérik? - kérdezem tovább. - Mi nem akaijuk az államot megsérteni, mi egy jogos birtokbavételt eszközöltünk. - A dzsungel törvénye szerint. - Nem a dzsungel törvénye rint, ezt alátámasztja az is, ho^W rendőrség sem avatkozott közbe, mert úgy látja, hogy ez, amit megléptünk, jogos és törvényes. Azt értse meg egyszer s mindenkorra mindenki, hogy nekünk nagyon sok pénzünk benne van ebben a dologban. Ha valakinek ez nem tetszik, fordulhat bírósághoz, ott érvényesítheti a jogait. - És mi lesz a dolgozókkal, bejöhetnek? - Egy percig sem mondtam nekik, hogy nem engedjük be őket, a mai napra kértem őket, hogy legyenek belátással, vegyék úgy, hogy ez nem ellenük irányul. Mi szeretnénk a hét végén csinálni egy leltárt, hatósági tanúk jelenlétében, és hétfon már lehet dolgozni. Ebben az áll, hogy a bank minden tön'énves Grünfelder Károly (kö/.épen) a Külker Bank „prominens" személyiségeivel 1 1 Koimkváltás