Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-10-09 / 40. szám

, SZEKSZÁRDI VASARNAP 1994. OKTÓBER 9. 614 „Légy jóhiszemű és természetes..." Kis Eszterrel egy izgalmas nyelvprogram bemutatóján találkoztam a Babits Mihály Művelődési Házban. Nem csupán az általa elmondottak keltették fel az érdeklődésemet, de az előadó személyisége is. Talán nem véletlenül. - Kezdjük talán a történet elején, hogy került 1989-ben Belgiumba? - Annak idején Pécsen a Komarov Gimnáziumban tanultam, többek között franciát is. A tanárom egyáltalán nem bízott bennem, sőt azt mondta, én soha nem fogok franciául beszélni. Én pedig elhatároztam, azért is bebizonyítom az ellenkezőjét! így is lett. Egy évet „baby-sitterkedtem" Belgiumban, majd hazajöttem, s egy gimnáziumi összejövetel alkalmával fél órán keresztül csak franciául voltam hajlandó beszélgetni a volt nyelvtanárommal. (Ő biztosan örült, én pedig megnyugodtam). - Úgy tudom nem sokáig maradt... - Valóban nem, bár másfél évig Magyarországon (Pécsen) dolgoztam a Janus Pannonius Tudományegyetem francia tanszékén, mint előadó. - Mért hagyott mégis fe! vele? - Valóban klassz helyem volt, de mivel én „nyughatatlan típus" vagyok, már Belgium után éreztem, még valamerre mennem kell. Kanada mindig a rejtett álmaim közé tartozott. Egy este 1992 nyarán keresztapám telefonált, mondván: - „Öltözz fel gyorsan és csinosan, nemsokárajövök érted, mert be szeretnélek mutatni valakinek." Igazán nem tudtam mire vélni a dolgot. Azt hittem, hogy már megint vőlegényt talált nekem, vagy heccel - mert azt gyakran szokott - de ezúttal nem így volt. Egy Torontóból érkezett (Magyarországon nyaraló) házaspárnak mutatott be, akik mellesleg baby-sittert kerestek. Én pedig gondolkodás nélkül azt mondtam, megyek. - Úgy tudom, mikor kiment, csak a franciát beszélte, célja pedig az angol tanulása volt. Hogyan kezdett hozzá? - Valóban azért mentem, hogy megtanuljak angolul. Nehezen indult a dolog. Kezdetben még el is keseredtem - pedig ez nem rám vall - ugyanis igen magasak az óradíjak (ott is), majd véletlenül rátaláltam egy szuper iskolára és tanárra, aki azóta egyébként a féljem. Ezután ment minden mint a karikacsapás. Az iskolába főként magyarokjártak és Hardy, mint oktató írt egy tankönyvet kimondottan az ő számukra, s most már ott mindenki a „Top Secret"-ből tanul. Én is ennek segítségével nyelvvizsgáztam. - Egy év után mégis hazakényszerült... - Igen, lejárt a vízumom. Sajnáltam, nagyon megszerettem Kanadát, az embereket, a családot és a gyerekeket, ahol dolgoztam. És ráadásul ott maradt Hardy is. De hazajövetelem után 3 héttel telefonált, hogy feleségül szeretne venni. Én pedig igent mondtam. - Azt hiszem, most éppen a kanadai tartózkodási engedélyre vár. Mivel tölti az időt itthon? - Nem unatkozom! Addig is segítek honfitársaimnak angolul tanulni. Csak annyit mondok: „Top Secret". Öt kazettával, két könyvvel erős középfokot lehet elérni akár 40 nap alatt, ha valaki szorgalmas. - Tehát nem is kell külföldre menni ahhoz, hogy jól megtanuljunk tm^ nyelvet? - Embere válogatja. Van aki egyáltalán nem is akar kiutazni vagy nincs rá lehetősége, nekik ajánlom e tananyagot. - Végül mit tanácsol azoknak, akik mégis a külföldi nyelvgyakorlást, kimondottan Kanadát választanák? - Legyenek jóhiszeműek és természetesek, mert ott nem a hátulról jött gondolatokkal érvényesül az ember, hanem akkor, ha önmagát adja! T. Cs. Üzleti rovat Üzletpolitikai szempontok Azzal zártuk gonndolatainkat a múlt alkalommal, hogy a vállalat marketingmenedzserének számos szakterületen kell jártasságot szereznie. De fölmerül a kérdés, hogy merre kell vezetni a céget? Milyen üzletpolitika irányítsa a szervezet marketing erőfeszítéseit? A vállalatok a marketingmunkájukat öt, egymással rivalizáló koncepció szerint szervezhetik meg. Ezek a termelési, a termék-, az értékesítési, a marketing- és a társadalomközpontú koncepció. A termelési koncepció szerint a fogyasztók az olcsó és széles körben hozzáférhető termékeket részesítik előnyben. Az ilyen nézeteket valló vezetők a fö hangsúlyt a magas szintű termelékenységre és a széles elosztásra helyezik. Ez két helyzetben nyilvánvalóan igaz is: amikor a kereslet nagyobb mint a kínálat, a vevő nem érdeklődik a termék apró részletei iránt, csak az a fontos, hogy hozzájuthasson a dologhoz. Második esetben magasak a termék költségei, és ezt a termelékenység növelésével lehet ellensúlyozni. Az ilyen szemléletre példa Henry Ford a századforduló után, aki a gépkocsik tömeggyártásának tökéletesítésére és ezáltal a költségek csökkentésére fektetett nagy hangsúlyt. A termékkoncepció elve szerint a fogyasztók a legjobb minőségű, teljesítményű és tulajdonságú termékeket részesítik előnyben. Az ilyen vezetők az energiájukat minőségi termékek előállítására és azok folyamatos tökéletesítésére összpontosítják. Úgy gondolják, a vásárló vonzódik a jól elkészített termékekhez, értékeli a minőséget, és hajlandó többet is fizetni az „extra" tulajdonságokért. Sok vezetőt szinte érzelmi szálak is fűzik a termékeikhez, és ez különösen akkor kerül előtérbe, amikor új termékeket fedeznek fel vagy vezetnek be a vállalatnál. Ez a szemlélet azonban mérhetetlen veszélyeket rejt magában. A General Motors egy korábbi vezetőjét idézve: „Honnan is tudhatná a vásárlóközönség, hogy milyen autót szeretne, amíg mi ki nem találtuk?" Érdemes tisztában lennünk azzal, hogy valószínűleg egyetlen vevő sem fog alkalmazkodni hozzánk anélkül, hogy a termékünk tetszene neki. A GM nem kérdezte meg a fogyasz^^ tókat, hogy mit szeretnének, és a foly^B mat elején véletlenül sem vonta be a marketingszakembereket, akik segíthettek volna kideríteni, hogy milyen kocsi lenne kelendő a piacon. A termékkoncepció „marketing-rövidlátáshoz" vezet: a fogyasztók szükségletei helyett túlságosan is a termékre koncentrálnak. farkas A városközpont csövesei időnként koldussá változnak. Egyik pillanatról a másikra. Ha már egy pofa italra való sincs a zsebükben. Az örökké ittas csoport valamelyik tagja hirtelen föláll a padról, bizonytalan léptekkel megindul a járda felé és megszólít egy járókelőt, pénzt kér tőle. Nem esdekelve, mint a külföldről érkezett barna fiatalasszonyok, hanem csak úgy egyszerűen pénzt kér. Egyszer engem is célba vett a csoportfőnök, de még időben intettem, sietek, s valóban elkezdtem sietni. Most viszont úgy alakult a helyzet, hogy új taktikával dolgoznak, s nehezebb elhárítani a támadást. Hiába, a csöves is fejlődik. Szóval megindult felém az egyik alak, és öt-hat lépésnyire megszólított, jó hangosan: „milliomos úr!" Szerencsére volt nálam egy kopott reklámszatyor. Ezt vetettem be ellentámadásként. Fölemeltem, s menet közben - ilyenkor megállni szigorúan tilos! - mondtam neki: a milliomosok aktatáskával járnak. A párbeszéd ezzel véget is ért. Ezúton kérek elnézést minden aktatáskástól, aki még nem milliomos. G.J. (