Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-10-02 / 39. szám

15 1994. OKTÓBER 2. , SZEKSZÁRDI VASARNAP Bölcsesség az öregségről „Az ifjú emberek szemében láng ragyog, ámde a vén szem világosságot áraszt." (Victor Hugó) „Kellőképpen elviselni az öregséget, a bölcsesség mestermüve, s egyik legnehezebb része az élet nagy művészetének." (Amiel) Családra mindenkinek szüksége van, a család mindenkire számít A címbéli jelmondatot írta meghívójára a Tolna Megyei Nyugdíjasok Érdekszövetsége, az invitálás az e héten megrendezésre kerülő rendezvénysorozatra szól. Palkó Lászlóné az érdekszövetség megyei elnökhelyettese röviden az előzményeket foglalta össze. ^ „Az ENSZ négy évvel ezelőtt október l-jét az "dősek Világnapjává nyilvánította, s hazánkban azóta minden évben más-ijiás városban rendezvénysorozattal emlékezünk meg erről a napról. Budapest, Hódmezővásárhely, Salgótarján után idén Szekszárd város nyerte el a rendezési jogot, amelynek célja: szakmai és kulturális találkozó az ország különböző pontjairól idelátogató nyugdíjasszövetségeknek, tagjaiknak. Tolna megyében jelenleg 9 szervezet működik, kb. 8500 taggal. Gomba módra alakulnak meg az új szervezetek, legutóbb az elmúlt héten Szálka községben. Sok üzem, vállalat bezárta kapuit, a nyugdíjasoknak nincs kapcsolatuk régi munkatársaikkal, munkahelyükkel, gondjaikkal, problémáikkal egyedül maradtak. Szükségét érzik, hogy valahová tartozzanak, ezért nőtt a nyugdíjasok száma városban és falun egyaránt. A megyében kb. 70 000 nyugdíjas él, 50%-uk férfi, 50% nő. A 10 000 forint alatti jövedelemmel kndelkező nyugdíjasok aránya 60-65%. A mezőgazdaságból nyugdíjba mentek megélhetése is rosszabbodott, hiszen a téeszek felbomlásával megszűntek a háztájik, ahol még a konyháravalót megtermelhették, Nagy gond a nyugdíjasok megélhetése, főleg az egyedülállóké, azonban azt is tudjuk, hogy legalább ilyen nagy gond a fiataloké. Fontosnak tartom, hogy nem szabad a korosztályokat egymással szembe állítani, mert ez ellenérzést szülhet. A háromnapos rendezvénysorozat egyik fontos találkozása lesz az a fórum, ahol országos vezetőket a helyi, egyedi és egyéni problémájukról kérdezhetnek a résztvevők, mindarról, ami a Tolna megyében élő nyugdíjasokat a legjobban foglalkoztatja. Nincs más lehetőségem, ezért itt szeretnék hangot adni annak: a Tolna megyei érdekszövetség köszönetet mond mindenkinek, szponzoroknak, résztvevőknek, aktivistáknak, akik önzetlenségükkel, jóindulatukkal, anyagi és erkölcsi támogatásukkal segítették e rendezvénysorozat létrejöttét." Vendégem a Gemenc presszóban Cziráki Józsefné, a Szakszervezetek Megyei Bizottsága számvizsgáló bizottságának elnöke, aktív nyugdíjas. - Hogy lesz valakiből másokért tenni akaró, mások gondját felvállaló ember? - Mindig volt bennem olyan késztetés, hogy másokért tegyek valamit. Úgy éreztem, hogy szót kell emelnem azok helyett, akik azt önmaguk érdekében nem teszik, vagy nem tudják megtennni. Ez az érzés végigkísérte az életemet. - Most már nyugdíjas, egy hosszú, ledolgozott élet után, ahogy ezt mondani szoktuk... - Most, így végiggondolva, bizony hosszú volt. Szekszárdon születtem, itt jártam az általános iskoláimat. Sajnos édesapám nem engedett továbbtanulni, 4-en voltunk testvérek, így aztán mindjárt munkába álltam. Rögtön elvégeztem egy alapfokú könyvelői tanfolyamot és a Zöldértnél dolgoztam. Majd az Állatforgalminál utókalkulátorként, de közben a középfokú könyvelőit is elvégeztem Budapesten, majd ezt követően a közgazdasági technikumot. Akkor már férjnél voltam. Két gyerekünk van, egy fiú és egy lány. A férjem az 505-ösből ment nyugdíjba, tanárként. - Ön végül honnan ment nyugdíjba? - Az állami gazdaságban könyvelői csoportvezetőként dolgoztam, majd a Rövikötnél töltött 20 év után mentem nyugdíjba. Közben letettem a mérlegképes könyvelői vizsgát is. Ezeket csak azért említem, mert ebből is látszik, hogy végigtanultam az életemet, a féijemmel együft, ő is mindig tanult. Mozgalmas életem volt, a munkaidőn és a gyermeknevelésen túl sosem voltak unalmas perceim. -A mozgalomról jut eszembe, mikor kapcsolódott be a szakszervezeti mozgalomba? - Egészen fiatal koromban, 1952-ben. Azóta töltök be különböző megbízatásokat, a végzettségemből adódóan ezek többnyire gazdasági feladatok voltak, de a szervezést is nagyon szeretem. Időt, fáradtságot soha nem sajnáltam, ha a közösségről volt szó, szűkebb vagy tágabb értelemben. - Saját ügyeiben is ilyen „harcos"? - Mások ügyében nem ismertem zárt ajtókat, a magam dolgaiért nem sok lépést tettem. Azt hiszem, a legtöbb közösségért tevékenykedő emberre ez jellemző. - Ki, hogyan értékeli a környezetében a mozgalmi munkát? Sok szívvel-lélekkel tevékenykedő embertől hallottam, hogy megszólják, kinevetik azt, aki nyüzsög, tenni akar valamit? - Akikért tettem, azok mindig értékelték. Mindig vannak azonban kívülállók, olyanok, akik másokért a kisujjukat sem mozdítanák, s akik bizony nem sokra becsülik ezt a munkát, sok esetben még a vezetők is. Ez néha rosszulesik, de nem veszi el a kedvemet, azokra kell gondolni, akik igazán számítanak ránk, akik bíznak bennünk, s akiknek szükségük van a szervezetre. - Egész életében intézkedett, tevékenykedett. Mit szólt ehhez a férje? - A férjem mindig nagyon megértő volt. Ezt a munkát enélkül nem is tudtam volna végezni. Nem gátolt, nem szólt, tudta, hogy számomra ez milyen fontos. - Hogyan foglalná össze a megyei szervezetek legfontosabb feladatát? - Az alapszervezetek - amelyek a legkisebb községben is megalakulhatnak - nem tudnának olyan dolgokban eljárni, amelyek nemcsak az adott településen élő idősek érdeke. Ezért a megyei szervezet egy összekötő kapocs. Megkeresnek bennünket problémáikkal, ezeket öszegyűjtjük s továbbvisszük. Ha igénylik, minden segítséget megadunk, szervezéssel, programokkal kapcsolatban, s büszkék vagyunk, hogy újabb és újabb szervezetek alakulnak. Megnyugtató, hogy az idős emberek összefognak, ők maguk is tesznek valamit önmagukért. - Szenvedélyesen beszél az egész életét betöltő mozgalmi munkáról, az embernek az az érzése, egy perc ideje sem marad magára. Vagy mégis? - Nagy szenvedélyem van. Ha fáradt vagyok, vagy úgy érzem, jnost megállás kell, horgászni megyek. Legtöbbször Szálkára, ahol a környezet is mesés. Természetesen a férjemmel. - S kinek van nagyobb szerencséje? - Nekem. Óriási pontyokat fogok ki. Szerencsére a férjem a horgászatban ugyanúgy nem féltékeny, mint a munkámban. Ugyanolyan önzetlen és segítőkész és ugyanúgy örül a sikeremnek. - Köszönöm a beszélgetést, s önön keresztül minden nyugdíjasnak békés, boldog napokat, jó egészséget, s a ledolgozott élet után nyugalmat, megélhetést biztosító nyugdíjemelést kívánok! Nőkről, nemcsak nőknek! Sas Erzsébet oldala Kávéházi randevú Pártos Erzsi a szeretetről A '90-es évei felé közeledő híres színésznő nemrégiben adott interjújában a következőket mondta: „Sokat emlékezem a fiatalságra és gondolkodom a mai kor legnagyobb hiányáról, a szeretetről. Pedig a világ legnagyobb dolga a szeretet. Annál szebbet és jobbat még senki sem lafáll ki. De hol vagyunk mi ügymástól. mai emberek, micsoda íávolság van közlőnk?!"