Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-09-25 / 38. szám

1994. SZEPTEMBER 25. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 15 Bölcsességek a boldogságról „A boldogság nem a dolgokban, hanem a bajlaniiinkbaii rejlik; s atlól \auymik boldogok, hogy a/l mond­hatjuk magunkénak, amil mi szere­Ijiiik. nem pedig a/t, amil mások vél­nek szeretetre méltónak." Nőkről, nemcsak nőknek! rr Oszi csokor (II.) Egyéniség és stílus A divatszakemberek felmérése szerint az alábbi típusokba lehet a nőket öltözködésük szerint sorolni: Természetes, klasszikus, ro­mantikus, drámai, alkotó, időtlen. A legtöbb nő megtalálja a számára legelőnyösebbet, akiknek ez nem sikerül azok kérjék ki szakember taná­csát. (S fogadják is meg.) fe Ami a ruha alatt van Ne fogyókúrázzunk, sportoljunk. A megfe­lelő testsúly az egészséges életmód egy fontos része. Ha felesleges kilóink vannak akkor azt fokozatos mozgással dolgozzuk le. A fogyókú­ra harmincon túl, petyhüdt, laza bőrt eredmé­nyez, aminél még a pár kiló felesleg is szebben mutat. Az elhatározás a legnehezebb, ám a szép külső érdekében, rugalmasságunk megőr­zéséért nem is olyan nagy ár. Egy kiadós moz­gás - bármilyen fajtáját válasszuk - feloldja az egész napi feszültséget és a rosszkedvünk is el­száll. Ha megingunk gondoljunk arra, hogy jö­vő nyáron újra fürdőruhára vetkőzünk, s nem mindegy, hogy mi van alatta: egy izmos, for­más, esetleg egy puha, formálatlan alak. Mit hordunk • az ősszel? Pamut garbót, nőkós férfiak egyaránt. Step­pelt ballonkabátot, vastag talpú cipővel: Kötött anyagból készült két- és háromrészes együtte­seket. Kiegészítőnek pedig: fanyakláncot, fa karkötőt, fa fülbevalót. EXKLUZÍV Olaszország legújabb női és férfidivatja. Őszi modellek! Szekszárd, Széchenyi üzletház 21. I. emelet. Sas Erzsébet oldala Kávéházi randevú C. Nöstlinger: Néha jobb lenne egyedül A háziasszonyok bosszúságairól, a családi hétköznapokról szóló hu­moros írások szerzője tudja, hogy a mosolyogva, iróniával vagy fanyar beletörődéssel előadott felismerése­ket könnyebb elfogadni, mint a kiok­tatóin elmondottakat. Vendégem a Gemenc presszóban Ajtayné Csillag Éva, akivel arról beszélgetünk, hogy mit jelent felne­velni egyedül három gyereket. Beszélgetőtársamat már hosszú ideje ismerem, be kell vallanom, hogy bár humora, vitalitása, optimizmusa semmit sem vál­tozott az eltelt évek alatt, külsőre megfiatalodott. - Eva! A jólmegszokott kerékpároddal érkeztél, fit­ten-fiatalosan, s rohansz mint mindig. Nem lettek nyu­galmasabbak a napjaid mióta nyugdíjas vagy? - Szerencsére nem. Amikor négy évvel ezelőtt, 37 évi munkaviszony után, meg sem merem mondani milyen kevés pénzzel nyugdíjba mentem, különböző vállalkozásokkal próbálkoztam. Most megtaláltam a nekem valót. Egy sejtépítő, testépítő, immunrend­szer-erősítő programban veszek részt, s nagy öröm és sikerélmény számomra, hogy meglátásaimat, ötle­teimet, elképzeléseimet, kontaktusteremtő képessé­gemet, először az életemben, saját hasznomra tu­dom „eladni". - Nem vagy szekszárdi, ennek ellenére nagyon so­kan ismernek. Honnan és milyen úton kerültél Szek­szárdra? - Budapesten születtem. Édesapám gépészmér­nök, édesanyám gimnáziumi tanár volt, de Zalában jelentős gazdaságot örökölt. Ott töltöttem gyermek­koromat, ami közel sem volt könnyű, már 12 éves ko­romban kenyeret dagasztottam, markot szedtem. A környékben mindenhol olaj volt, ezért volt vonzó pá­lya az olajbányászat, így kerültem Nagykanizsára, ahol elvégeztem az olajbányászati és mélyfúróipari technikumot. Aztán 1 évig Komlón gyakornok vol­tam, majd a miskolci egyetemen bányageológusként végeztem. Pécsett dolgoztam a bányában 15 évig, ahol ilyen végzettséggel egyetlen nő sem volt. Aztán férjhez mentem, s miután Pakson elkezdő­dött az atomerőmű-program, Szekszárdra költöz­tünk. Közben környezetvédelmi szakmérnöki diplo­mát szereztem, s így kerültem a volt megyei tanácsra, ahol ebben a munkakörben dolgoztam 20 évig. De mintha a gyerekekről akartunk volna beszélgetni... - Valóban. Ám azért szerettem volna, hogy az éle­tedről beszélj, mert nagyon hűen tükrözi azt, hogy mi­lyen akaraterővel, munkabírással és elszántsággal ren­delkezel. Úgy gondolom amikor három gyerek felneve­lésével kellett megbirkóznod, szükséged volt a fenti tu­lajdonságokra. Büszke lehetsz rájuk, s magadra... - Büszke vagyok azokra az iskolákra ahol a gyere­keim tanultak. Mindig fontos volt, hogy a gyerme­keim pedagógusaival jó kapcsolatban legyek. Az is­kola mellett nagyon sokoldalúan foglalkoztattam őket. Sport, zene, olvasás, amit kicsi koruk óta na­gyon lényegesnek tartottam. Sosem tétlenkedtünk, téli szünetben korcsolyázni, síelni jártunk. - Három gyermek, mellette munka, tanulás... - Állandóan tanultam. Ha valami gondom volt akkor viszont a munkába menekültem. Most utólag látom igazán, hogy nagyon meg kellett dolgoznom minden elismerésért. - Elárulnál valamit nevelési elveidből? - A legfontosabb az volt, hogy mindenütt ott le­gyek. Aztán, hogy olyan dolgokat adjak a kezükbe, amiből tanulhatnak, ami felkelti az érdeklődésüket. Velük lenni a gondjaikban, hogy ne legyenek sikerte­lenek. Az egyéniségüket hagyni kiteljesedni. Sok szabadságot adtam a gyerekeimnek, s bizalmat. Ösz­tönöztem őket. Mindháromnak már érettségi előtt megvolt a jogosítványa. - Úgy nevelted őket ahogy téged neveltek? - Az édesanyám nevelési elveit próbáltam meg­valósítani. Hogy mennyire sikerült az is bizonyítja ­remélem nem hangzik dicsekvésnek hogy a gyere­kek nem lettek önzőek, követelőzőek, mindig örül­tek az együttlétnek, a közös evéseknek, a nagy be­szélgetéseknek. - Most kérlek mutasd be őket... - Zénó Kaposvárott orvos, belgyógyászati szak­vizsgára készül. Szilárd közlekedésmérnök, a főváro­si főpolgármesteri hivatalnál dolgozik. Zsófia ötöd­éves orvostanhallgató Budapesten. Mindhárman el­ső jelentkezésre kerültek be az egyetemre. - Ahogy mesélted minden idődet velük töltötted. A saját magánéleted, boldogságod? - A boldogságot sokféleképpen lehet elérni. Nem volt könnyű, de a gyerekek egymást is nevelték. A rendszeretetre, a munkaszeretetre, az önzetlenségre, mindenre amire tanítottam őket. Boldogság? A na­gyapám mindennap 40 fát ültetett el. Amerre járok sok-sok ismerős emberrel találkozok akik szeretnek és akiket én is szeretek. S a gyerekeim? Mindig érté­kelték amit tettem. Fotó: - ka -

Next

/
Thumbnails
Contents