Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-09-18 / 37. szám

12 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1994. SZEPTEMBER 18. Az alma közel esett a fájához A Németh-csoport legújabb bajnokai - Nem akarom nagyon elkiabálni, de az idén Acsádi Gabin kívül lesz még bajnokom - jegyezte meg érdeklődésünkre Németh Gyula, a közép- és hosszútávfutás országos hírű trénere nemrégiben. Az AC Szekszárdból már korábban kivált SporTolna Futóklub, a Némethcsoport 4 versenyzővel képviseltette magát az országos serdülő (B-korosztály) bajnokságon a Népstadionban, ebből kettő bajnok, kettő pedig bronzérmes lett. Az I. Béla Gimnázium második osztályosának, Csillag Balázsnak már nagyon érett a győzelme. Fél tucat dobogós helyezés után, ahogy mondani szokás, beérett az első gyümölcs. - Mezőn kétszer voltam második, 10 km-en harmadik, pályán háromezren harmadik, már csak a győzelem hiányzott -jegyezte meg a már-már skandinávszőke, a boldogságtól most is sugárzó fiú. - Ahogy elnéztük a mesterrel a mezőnyt, erre 1500-on, 3000-en nem sok esély mutatkozott, ellenben az 1500 akadályon több. (Mintha már történt volna valami hasonló merész váltás a futócsoportnál, Acsádi Gábor, az ifjúsági bajnok szintén átnyergelt a mesterhez legközelebb álló akadályfutáshoz.) - A tavalyi győztesre, a kalocsai fiúra koncentráltam elsősorban, de aítán az utolsó 100 méteren már nem ő volt a legnehezebb ellenfél, hanem az az újpesti srác, akit két héttel ezelőtt megvertem. - A kkor most is a papírforma érvényesült. - Nagy örömömre, igen. Németh Máté (balról) és Csillag Balázs A másik bajnokhoz érve, maradjunk a fenti almás hasonlatnál. Amit, ha nem szakítanak le éretten, utolér a newtoni elmélet: leesik arról a bizonyos fáról. Az ilyen gyümölcs - vannak persze kivételek - nem szokott messze esni a fájától. Németh Máté - no nem névrokona, hanem az edző fia - azt hiszem, közel eső részhez esett. Noha csak júniustól igazolt futó a 13 éves fiú, de ez túl sokat nem számít, mert kisgyermekkorától az atlétikapálya a második otthona. Nem csoda, hogy ez a fiúcska még a versenysport kategóriába aligha sorolható edzések hatására is „kapásból" 7:11-et futott kétezren. Amikor júniusban beállt az apja és anyja által diktált „taposómalomba", persze hogy fogytak a másodpercek. Lejött 6:45-re. Kísérleteztek nála is: futott 1200-akat, majd 1600-at. „Ez a verseny előtt mintegy másfél-két hónappal volt, nem túl jóra sikerült, azt hiszem, elfáradtam." Az országos bajnokság főpróbája ennek ellenére jól sikerült: Máté névtelen hősként 6:21-gyei nyerni tudott. Az ikarusos Tajta István szorongatta, de a szokásos némethi taktika („az utolsó százon kell a leggyorsabbnak, legerősebbnek lenned") most is érvényesült. És az azt követő előadáson is, amelyen az imént említett vetélytárs a má^fc ezren már nem is tudott vele lépésrantani. - Az első ezer végén még a 8. hely környékén futottam, az utolsó hatszáznál már második voltam, és fokozatosan vettem át a vezetést. Élete első nyilatkozata után máris egy 4 km-es bemelegítés várt rá. Csodálatos harmóniában lépdelt. Erre szokta mondani Németh Gyula, hogy „muzsikálnak" a lábak. De most, ebben a speciális esetben, ha lehet, még kínosabban ügyel a pozitív jelzők mellőzésére... Fagyi helyett foci Ha feltesszük azt a kérdést, hogy Szentes Lázár és Hahn Árpád után, mely Szekszárdról elszármazott focistának van a legtöbb esélye arra, hogy magyar válogatott legyen, joggal kaphatnánk válasz helyett, hogy a kérdés realitást nélkülöző és időszerűtlen. Valóban. A jobbára Pesten szerencsét próbáló exszekszárdiak már azzal megelégednének, ha stabil csapattaggá válnának. A Szekszárdról induló, tehetségével már a kispályán is kiemelkedő Sebestyén Györgyi (19) hamarosan befuthat ilyen karriert. Eddigi pályája hasonlít a szintén Szekszárdról induló Főfai Tímeáéhoz, aki szintén a jó előiskolának számító, még ma is funkcionáló Sallai Józsi-féle önkéntes női futballmozgalomban kezdte, majd Bonyhád érintésével - ez a női foci megyei főhadiszállása - jutott el a fővárosba a Feminához. A nagy előd már visszatért a kispályához, legfeljebb önmaga szórakoztatásáért focizgat, Györgyire pedig amolyan vízválasztó évek várnak. - Idáig nem alakultak rosszul a dolgok - hallottuk Györgyitől. - A Feminában eltöltött időszak feltétlenül jó volt arra, hogy átálljak a kispályáról a nagyra. Baloldali középpályásként fokozatosan jó teljesítményt nyújtottam, a bajnokságban 12 csapat között a harmadik helyen végeztünk. A magyar mezőnyben legprofibbnak számító László Kórház komoly érdeklődést tanúsított Györgyi iránt. Amikor részt vett velük egy francia túrán, már bizonyossá vált az átigazolás. - Profi státusba kerültem hozzájuk, eredeti szakmámat, a cukrászatot már nem is kellett űznöm, nagyon készültem az új bajnoki idényre, de '93 nyarán a térdem miatt váltam harcképtelenné, télen pedig a sarkam, illetve az Achillesem sérült, amin műtéti úton lehetett javítani. Hosszú hónapok után csak az idén tavasszal léphettem pályára. Ehhez képest úgy érzem, elfogadhatót nyújtottam, különösen a Renova elleni nagyon fontos mérkőzésen, melyet 5-2-re nyertünk. Még nem játszottam be magamat a csapatba, de nagyon jó érzés volt magyar bajnokságot nyert csapat tagjának lenni. A törékeny focista lány mozgékonyságával, cselezőkészségével, az összjátékhoz való érzékével tűnik ki, az ember így látatlanban azt gondolná: a középpálya bal oldalán támadó feladata van, de új csapatában a fenti erényeit a védekezés szolgálatába állították, amit különösen nem bán, mert mint mondja, a csapat érdeke mindenekelőtt. - ívelésben, lövőerőben, de úgy áltaSportműsor Szombat Labdarúgó körzeti bajnokság: Szekszárd-Bátaapáti (15 óra). Iában a rúgótechnikában van még mit fejlődjek - jegyezte meg. - Ha sikerülne, akkor a női futballban hovájuthat el Sebestyén Györgyi? - Mint minden tehetségesnek tartott futballistának, nekem is a válogatottság és a külföldi szerződés a célom. Ha kiszerződhetnék külföldre, az lenne a csúcs, nem a pénz miatt, hanem azért, mert Nyugat-Európában nagyobb a presztízse, megbecsülése, ezáltal sajtója is a női focinak, mint idehaza. A mai magyar futball morális és szakmai állapotával azonosulni tudó illetékes sporttárs utcasarki dialógus közepette megfeddett e rovatomban még tavasszal leírtakért. Arra hívtam fel a figyelmet, hogy az újfent bevezetendő hárompontos rendszer megint gerjeszti majd a bundákat: a pénzeseket és az árukapcsolásokban vagy puszta szimpátiában testet öltő csalásokat. A sporttárs kiélezett konkurenciaharcról, a: egyesületek szegénységéről, s a legutóbbi évek szerinte pozitív morális változásáról beszélt. Nem kellett várni a hárompontos rendszerig, már a tavaszi hajrában kiderült: valószínűleg nem egy bajnokságról, a magyarról beszélünk. A gyanú árnyéka vetődött az NB ll-es Diósgyőr, a Kiskőrös, a BKV Előre egyes mérkőzéseire. Aztán az élvonalban sem volt minden makulátlan, nem egyszer mindkét félnek jó eredmény Kulissza született, ami a Vác-Vasas „x" mecscsen jelent meg a legmarkánsabban. „De hát ezek nem olyan bundák" mondaná az engem letorkoló, de most az újabb bundaügy kipattanása okán valószínűleg mélyen hallgató sporttárs, ezek benne vannak a pakliban. Persze akad ilyen minden bajnokságban, de ahol a tolerálhatónál több a kölcsönösen előnyös megállapodás jegyében fogant mérkőzés, ott más mérgező dolgok is megtörténnek. A napokban a szimpatikus Békéscsaba mégszimpatikusabb edzője, Pásztor József tálalt ki. Attól tartok, bizonyítékok hiányában kisebbségben marad. Pedig amíg a legkeményebb eszközökkel, büntetőjogi felelősségre vonással nem viszünk végig ilyen ügyeket - lásd az eddigi két bundabotrányt! -, addig csak álmodozhatunk, valahol az egész szakmát is mételyező morális fertő tisztulásáról.