Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-09-18 / 37. szám

12 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1994. SZEPTEMBER 18. Az alma közel esett a fájához A Németh-csoport legújabb bajnokai - Nem akarom nagyon elkiabálni, de az idén Acsádi Gabin kívül lesz még bajnokom - jegyezte meg érdeklődé­sünkre Németh Gyula, a közép- és hosszútávfutás országos hírű trénere nemrégiben. Az AC Szekszárdból már korábban kivált SporTolna Futóklub, a Németh­csoport 4 versenyzővel képviseltette magát az országos serdülő (B-korosz­tály) bajnokságon a Népstadionban, ebből kettő bajnok, kettő pedig bronz­érmes lett. Az I. Béla Gimnázium második osz­tályosának, Csillag Balázsnak már na­gyon érett a győzelme. Fél tucat dobo­gós helyezés után, ahogy mondani szo­kás, beérett az első gyümölcs. - Mezőn kétszer voltam második, 10 km-en harmadik, pályán háromezren harmadik, már csak a győzelem hiány­zott -jegyezte meg a már-már skandi­návszőke, a boldogságtól most is su­gárzó fiú. - Ahogy elnéztük a mesterrel a mezőnyt, erre 1500-on, 3000-en nem sok esély mutatkozott, ellenben az 1500 akadályon több. (Mintha már tör­tént volna valami hasonló merész vál­tás a futócsoportnál, Acsádi Gábor, az ifjúsági bajnok szintén átnyergelt a mesterhez legközelebb álló akadályfu­táshoz.) - A tavalyi győztesre, a kalocsai fiúra koncentráltam elsősorban, de aítán az utolsó 100 méteren már nem ő volt a legnehezebb ellenfél, hanem az az új­pesti srác, akit két héttel ezelőtt meg­vertem. - A kkor most is a papírforma érvénye­sült. - Nagy örömömre, igen. Németh Máté (balról) és Csillag Balázs A másik bajnokhoz ér­ve, maradjunk a fenti al­más hasonlatnál. Amit, ha nem szakítanak le éretten, utolér a newtoni elmélet: leesik arról a bi­zonyos fáról. Az ilyen gyümölcs - vannak per­sze kivételek - nem szo­kott messze esni a fájától. Németh Máté - no nem névrokona, hanem az ed­ző fia - azt hiszem, közel eső részhez esett. Noha csak júniustól igazolt futó a 13 éves fiú, de ez túl sokat nem számít, mert kis­gyermekkorától az atlétikapálya a má­sodik otthona. Nem csoda, hogy ez a fiúcska még a versenysport kategóriába aligha sorolható edzések hatására is „kapásból" 7:11-et futott kétezren. Amikor júniusban beállt az apja és any­ja által diktált „taposómalomba", per­sze hogy fogytak a másodpercek. Lejött 6:45-re. Kísérleteztek nála is: futott 1200-akat, majd 1600-at. „Ez a verseny előtt mintegy másfél-két hónappal volt, nem túl jóra sikerült, azt hiszem, elfáradtam." Az országos bajnokság főpróbája en­nek ellenére jól sikerült: Máté névtelen hősként 6:21-gyei nyerni tudott. Az ikarusos Tajta István szorongatta, de a szokásos némethi taktika („az utolsó százon kell a leggyorsabbnak, legerő­sebbnek lenned") most is érvényesült. És az azt követő előadáson is, amelyen az imént említett vetélytárs a má^fc ezren már nem is tudott vele lépésran­tani. - Az első ezer végén még a 8. hely környékén futottam, az utolsó hatszáz­nál már második voltam, és fokozato­san vettem át a vezetést. Élete első nyilatkozata után máris egy 4 km-es bemelegítés várt rá. Csodálatos harmóniában lépdelt. Erre szokta mon­dani Németh Gyula, hogy „muzsikál­nak" a lábak. De most, ebben a speciális esetben, ha lehet, még kínosabban ügyel a pozitív jelzők mellőzésére... Fagyi helyett foci Ha feltesszük azt a kérdést, hogy Szentes Lázár és Hahn Árpád után, mely Szekszárdról elszármazott focis­tának van a legtöbb esélye arra, hogy magyar válogatott legyen, joggal kap­hatnánk válasz helyett, hogy a kérdés realitást nélkülöző és időszerűtlen. Va­lóban. A jobbára Pesten szerencsét próbáló exszekszárdiak már azzal megeléged­nének, ha stabil csapattaggá válnának. A Szekszárdról induló, tehetségével már a kispályán is kiemelkedő Sebes­tyén Györgyi (19) hamarosan befuthat ilyen karriert. Eddigi pályája hasonlít a szintén Szekszárdról induló Főfai Tí­meáéhoz, aki szintén a jó előiskolának számító, még ma is funkcionáló Sallai Józsi-féle önkéntes női futballmozga­lomban kezdte, majd Bonyhád érinté­sével - ez a női foci megyei főhadiszál­lása - jutott el a fővárosba a Feminá­hoz. A nagy előd már visszatért a kispá­lyához, legfeljebb önmaga szórakozta­tásáért focizgat, Györgyire pedig amo­lyan vízválasztó évek várnak. - Idáig nem alakultak rosszul a dol­gok - hallottuk Györgyitől. - A Femi­nában eltöltött időszak feltétlenül jó volt arra, hogy átálljak a kispályáról a nagyra. Baloldali középpályásként fo­kozatosan jó teljesítményt nyújtottam, a bajnokságban 12 csapat között a har­madik helyen végeztünk. A magyar mezőnyben legprofibb­nak számító László Kórház komoly ér­deklődést tanúsított Györgyi iránt. Amikor részt vett velük egy francia tú­rán, már bizonyossá vált az átigazolás. - Profi státusba kerültem hozzájuk, eredeti szakmámat, a cukrászatot már nem is kellett űznöm, nagyon készül­tem az új bajnoki idényre, de '93 nya­rán a térdem miatt váltam harcképte­lenné, télen pedig a sarkam, illetve az Achillesem sérült, amin műtéti úton lehetett javítani. Hosszú hónapok után csak az idén tavasszal léphettem pályá­ra. Ehhez képest úgy érzem, elfogadha­tót nyújtottam, különösen a Renova el­leni nagyon fontos mérkőzésen, me­lyet 5-2-re nyertünk. Még nem játszot­tam be magamat a csapatba, de nagyon jó érzés volt magyar bajnokságot nyert csapat tagjának lenni. A törékeny focista lány mozgékony­ságával, cselezőkészségével, az összjá­tékhoz való érzékével tűnik ki, az em­ber így látatlanban azt gondolná: a kö­zéppálya bal oldalán támadó feladata van, de új csapatában a fenti erényeit a védekezés szolgálatába állították, amit különösen nem bán, mert mint mond­ja, a csapat érdeke mindenekelőtt. - ívelésben, lövőerőben, de úgy álta­Sportműsor Szombat Labdarúgó körzeti bajnokság: Szek­szárd-Bátaapáti (15 óra). Iában a rúgótechnikában van még mit fejlődjek - jegyezte meg. - Ha sikerülne, akkor a női futball­ban hovájuthat el Sebestyén Györgyi? - Mint minden tehetségesnek tartott futballistának, nekem is a válogatott­ság és a külföldi szerződés a célom. Ha kiszerződhetnék külföldre, az lenne a csúcs, nem a pénz miatt, ha­nem azért, mert Nyugat-Európában nagyobb a presztízse, megbecsülése, ezáltal sajtója is a női focinak, mint ide­haza. A mai magyar futball morális és szakmai állapotával azonosulni tudó illetékes sporttárs utcasarki dialógus közepette megfeddett e rovatomban még tavasszal leírtakért. Arra hívtam fel a figyelmet, hogy az újfent beveze­tendő hárompontos rendszer megint gerjeszti majd a bundákat: a pénzese­ket és az árukapcsolásokban vagy puszta szimpátiában testet öltő csalá­sokat. A sporttárs kiélezett konku­renciaharcról, a: egyesületek sze­génységéről, s a legutóbbi évek szerinte pozitív morális változásáról beszélt. Nem kellett várni a hárompontos rendszerig, már a tavaszi hajrában ki­derült: valószínűleg nem egy bajnok­ságról, a magyarról beszélünk. A gya­nú árnyéka vetődött az NB ll-es Diós­győr, a Kiskőrös, a BKV Előre egyes mérkőzéseire. Aztán az élvonalban sem volt minden makulátlan, nem egyszer mindkét félnek jó eredmény Kulissza született, ami a Vác-Vasas „x" mecs­csen jelent meg a legmarkánsabban. „De hát ezek nem olyan bundák" ­mondaná az engem letorkoló, de most az újabb bundaügy kipattanása okán valószínűleg mélyen hallgató sport­társ, ezek benne vannak a pakliban. Persze akad ilyen minden bajnokság­ban, de ahol a tolerálhatónál több a kölcsönösen előnyös megállapodás jegyében fogant mérkőzés, ott más mérgező dol­gok is megtörtén­nek. A napokban a szimpatikus Bé­késcsaba mégszimpatikusabb edzője, Pásztor József tálalt ki. Attól tartok, bizonyítékok hiányában kisebbség­ben marad. Pedig amíg a legkemé­nyebb eszközökkel, büntetőjogi fele­lősségre vonással nem viszünk végig ilyen ügyeket - lásd az eddigi két bun­dabotrányt! -, addig csak álmodozha­tunk, valahol az egész szakmát is mé­telyező morális fertő tisztulásáról.

Next

/
Thumbnails
Contents