Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-09-11 / 36. szám

1994. SZEPTEMBER 11. , SZEKSZÁRDI fASARNAP 3 irtelen jött ötlet vagy régről gyökerező elhivatottság késztette a művésztelep megszervezésére? - A közös műterem gondolata már '79-ben felmerült bennem. Akkor a város tervezte, hogy képzőművészeti életét fellendítendő két itt élő szobrásznak két műtermet épít. A tervek elkészültek, a helykijelölés megtörtént, s a Képzőművészeti Alap is adott egymillió forint támogatást, ami akkor nagyon nagy pénz volt. Tervek ide, tervek oda, a műterem mégsem épült meg. Én már akkor azt javasoltam, ésszerűbb lenne egy nagy kivitelező csarnokot tervezni, s ahhoz kapcsolódhatna a két művésznek két külön R

űterme. A kolléga tiltakozott ez eln, bennem viszont már akkor ébredezett, hogy ha én bármikor hozzájutok egy saját műteremhez, azt megpróbálom rögtön kicsivel nagyobbra csinálni, mint ami egy embert kiszolgálna. S akkor meg tudok hívni kollégákat közös alkotásra, ami persze nem azt jelenti, hogy közösen készítünk egy szobrot. Mindenki a maga munkájával foglalkozik, de a közösségi hangulat, az együttlét élménye építő és emlékezetes. Egyébként a főiskolai évek alatt is közös műteremben dolgozik az ember, talán onnan is eredeztethető valamiféle nosztalgia, visszavágyódás a közös alkotásokhoz. - Öt éve kezdődött a tervek valóra váltása... - Akkor vettük meg ezt az épületet, részben le kellett bontanom, átpMtenem, s kialakítottunk benne egy lakást és egy műtermet. így most évente rövid időre itt lakhatnak a vendégművészek, s egy műteremben több asztal mellett úgynevezett viaszvesztéses módszerrel dolgozhatnak. - Ez mit jelent? - Először elkészül a viaszszobor, ezután indítjuk a technikai folyamatot, azaz beformázzuk, felcsatornázzuk. Ezután a viaszt kiégetjük a szoborformából kb. 750 fokon, így képződik azaz üreg, ahová a bronzot be lehet önteni. A folyékony bronz feltölti azt az üregrendszert, ami tulajdonképpen a szobor. A beömlő csatornarendszer mellett fontos az ellevegőztető csatornázás, hogy ne legyen légzárványos az öntvény. - Nekem kicsit bonyolultnak tűnik ez az öntés, hiszen a kialakított munkák olyan finoman cizelláltak. Ez a technikai lehetőség behatárolja a meghívottak körét is? - Elvileg nem. Bár így van meghirdetve, hogy ez egy viaszvesztéses technikával dolgozó művésztelep, s akit ez nem érdekel, az nem jön. Akiknek felkelti az érdeklődését, azoknak segítünk is elsajátítani ezt a technikát. Ez a művészek számára azért is jó, mert így szinte egyik napról a másikra kész munkával lehet megjelenni, s ez a feszült „piaci" viszonyok miatt nem közömbös. - Kik dolgoznak itt? - Ligeti Erika koszorús szobrászművészünk, aki visszajár hozzánk, a többiek minden évben mások. Az idén csak hazai alkotókat láttunk vendégül, tavaly volt egy marosvásárhelyi és egy bolgár művészünk. Jövőre várunk egy orosz házaspárt, egy szlovén kollégát és Németországból egy festőművésznőt. - A város egyszer elszalasztotta a müteremépítést. Ehhez a művésztelephez hozzájárul valami módon? - A kulturális alapból pályázat útján nyertünk pénzt, ami óriási segítség, bár tavaly is, idén csak a költségeink felét tudjuk fedezni belőle. A város is profitál ebből, mert az alkotások egy része itt marad, abból gyűjteményt szervezünk, melyet egyben kell tartani, nem eladható. Másrészt az idén Csikai Márta alkotótársunk például egy Madonnát készített a Mátyás király úton a sorompón túl üresen álló kis szentélybe. A szobor eszmei értéke 250-300 ezer forint, s ezt felajánlottuk a városnak. Mi egyébként magánvállalkozásban csináljuk ezt, nincs állásunk, a feleségemnek sem, nekem sem. Én szeretnék elhelyezkedni, de mindenütt leépítések vannak, nincs sok lehetőség. Remélem, most az általunk nyújtott technikai színvonalat megismerve a művészek visszatérnek majd hozzánk a kivitelezési munkákra, mintegy bérbe vesznek engem és bérbe veszik a műtermet, szóval elkezd piacosodni a dolog. Mert most még teljesen veszteséges, illetve nullára kifutunk. A Gyermekek Házában megkezdett munkáimat, szakköreimet nem folytathatom ugyan - pedig státus és fizetés nélkül is csinálnám -, de ha engedélyt kapunk rá, itt a művésztelepen délutáni iskolát is fogunk működtetni. Tehetséges gyerekekkel akarok foglalkozni, úgy is mondhatom, gondoskodni az utánpótlásról. - Művésztelepet szervez, képzőművész iskoláról gondolkodik, bérmunkákat vállalna. Mindemellett legújabb munkáit itt látjuk a kiállításon. Mikor marad ideje az alkotásra? - A művésztelep idején a vendégek alkossanak, ez a fontos. Előzőleg volt itt egy amatőr csoport, akkor volt időm elkészíteni a most látható szobraimat. Én egyébként „megszervezem" magam, hajnalban kelek, kicsi pihenővel éjfélig dolgozom. Akkor vagyok gondban, ha teljesen elvonnak az egyéb munkáim, mint most a borkút. Ügy volt, hogy nem lesz rá pénz, most meg úgy van, hogy azonnal kell a szobor. A lektorátus által megállapított 700 ezer forintos tiszteletdíjról a város javára lemondtam, csak a kivitelezés költségeit kérem, de azt sem művészi díjakkal számolom, hanem egyszerű hegesztői fizetéssel. Nem azért, mintha nem számítanának az anyagiak, de ez a megbízás, felkérés egy köztéri szobor megalkotására mégiscsak nagy megtiszteltetés. Van rá még öt napom, öt éjszakám. öszönöm a beszélgetést, akkor én hagyom dolgozni, hogy találkozhassunk a Borkút avatásán. A művésztelepen készült alkotásokat bemutató képriportunkat lapunk 13. oldalán találják. Udud Teréz Fotó: - kafi H Művésztelep magánvállalkozásban v Forma 2.1994. Képzőművész körökben már ismerősen cseng a szekszárdi szobrász aikotótelep neve, melynek megálmodója, menedzsere, műhelyfőnöke, művészeti vezetője és tulajdonosa Szatmári Juhos László szobrászművész. Pollack utcai házukban a nagy műterem mellett az idén egy kis galériát is kialakítottak, ahol mostantól bárki megtekintheti a művésztelepen készült alkotásokat, s ahol a későbbiekben kamarakiállításokat is rendeznek majd, ezzel is gazdagítva a város képzőművészeti életét. K