Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-09-04 / 35. szám

13 1994. SZEPTEMBER 11. , SZEKSZÁRDI VASARNAP Exkluzív inteijú Ruud KroUal Vannak világbajnoki döntőben szere­pelt kezdő 11-ek, amelyek oly közel nő­nek a szurkolók szívéhez, hogy a fanati­kusok több évtized távlatából is álmuk­ból felkeltve is a kapustól a balszélsőig hiánytalanul sorolják a neveket. Ilyen örök legenda a '74-es holland válogatott, amelynek klasszisai szinte forradalmasí­tották a játékot, a totális posztokhoz nem szigorúan kötött futballal ők ismertették meg, kápráztatták el a világot. Sorstár­saink, mert a Puskás-féle magyar csa­pathoz hasonlóan a fináléban ők is el­buktak. íme a tulipános álomcsapat: Jongbloed - Surbier, Rijsberger, Hahri, •- Neskens, Jansen, Van Hanegem, Cruyff, Rensenbrink. A sors kifíirkészhetetlenségének a jóvoltából néhány nappal ezelőtt - a Magyarország-Egyiptom barátságos olimpiai selejtezőmérkőzés kapcsán ­városunkban töltött két napot a Hol­land Dream Team világklasszis balhát­védje, Ruud Krol - az Egyiptomiak fris­sen kinevezett olimpiai kapitányaként. -Ruud, éppen húsz év telt el a legnagy­szerűbb holland csapat létezése óta. En­nek okán a csapat, a keret összejött vagy összefog jönni Anszterdam valamelyik exkluzív helyén? - Szétszéledtünk a világban, de min­den évben legalább egyszer összejö­vünk, most sem lesz ez másként. Ez és az Ajaxban eltöltött évek voltak pálya­futásom csúcspontjai. - Gondolom, ahol jár, mindenütt fel­teszik Önnek a kérdést, hasonlóan, mint az ötvenes évekbeli magyar csapat ma még élő játékosainak: miért nem nyertek a döntőben? - Egyrészt, mert az angol bíró, Taylor megadott ellenünk egy szerin­tem jogtalan tizenegyest, másrészt pe­dig volt a német csapatban egy Gerd Müller, egy csatár, amilyen azóta sze­rintem nem született, akiből, aki ellen lehetetlen volt felkészülni. Ö volt az, akinek - szinte hihetetlen, de így van ­nem kellettek helyzetek a góllövéshez, a maga egy vagy két, meccset eldöntő gólját mindenki ellen képes elérni. - Négy év múlva újból világbajnoki döntőben szerepelt, a világ szive - noha már nem voltak annyira pompásak - a hollandokért dobogott.. - Ez volt a nagy csapat hattyúdala, bizonyos időszakokban állt nekünk a zászló, de egy nagyon jó argentin csa­pattól kaptunk ki a hosszabbításban, el kellett tudni viselni a vereséget, közel sem volt olyan fájó, mint '74-ben. - Mi történt önnel 78 után? - Emelt fővel, másoknak átadva a helyet távoztam Hollandiából, és Amerikában, Svájcban, Belgiumban ­természetesen még profiként - játszot­tam, majd '88-ban a francia Cannes szí­neiben vonultam vissza. Rögtön edző lettem, mégpedig nagy világvándor. - Ezzel a névvel, nem kaphatott volna mindjárt egy nevesebb csapatnál tréneri állást - akár Hollandiában is? - A név itt nem számít, kezdő edző­ként - bármire vitte is játékosként ­névtelen az ember. Odahaza különben is rettentő nagy volt a konkurencia. Amikor abbahagytam, már több mint tíz éve külföldön éltem, elszakadva Hollandiától, logikus volt, hogy edző­ként is itt kezdek. - Mi motiválta, hogy Egyiptomba, az olimpiai válpgatotthoz szerződjön - az anyagiakon túli dolgokra gondoltam? - A szövetségük megkeresésére jöt­tem. Azért, mert az afrikai futball felfe­lé ível, nagyon jó technikai és fizikai alapadottságú játékosokkal rendelkez­nek, ha valaki képes rávenni őket arra, hogy dolgozzanak, akkor gyorsan jöhet az eredmény, van perspektíva. - Ez a nagy kérdés. Bár az araboknál a mindenkori edzőnek Allah szeszélyes­ségét is be kell kalkulálni az edzésmun­kába. - Erre nem tudok mit mondani, még csak éppen két hete vagyok az olimpiai csapatuk edzője. Mindenesetre úgy egyeztem meg a szövetség vezetőjével, hogy a játékosok valamennyien beáll­nak a sorba és teljesítik amit kérek. - A szövetség viszont azt kérheti öntől: jutassa ki az olimpiai csapatot Atlantá­ba az olimpiára...? - Ezt akaijuk, de erre még nem vál­lalhattam garanciát. Engem személy szerint is nagyon izgat az olimpia, egész pályafutásom során - mivel profi voltam, s akkor még ezt nagyon szigo­rúan ellenőrizték - teljesen kimaradt az olimpia, a játékokat körülvevő va­rázs. Edzői pályafutásom csúcsa lenne, ha ki tudnék jutni az egyiptomi csapat­tal. Idáig szól a szerződésem. Az elvá­rás az, hogy csináljak egy olyan csapa­tot, amelyre '96 után építhet az egyip­tomi nagyválogatott. - A nemrégen lezajlott világbajnokság hozott-e valami újat, valami hasznosít­hatót az Ön számára? - Mindenki lelkendezik, hogy újra van igazi foci, visszatért a játék. No ne­kem ez nem újság, mi már '74-ben rendkívül támadószellemben, min­dent az igazi játéknak alárendelve tet­tünk. Viszont most - a legutóbbi vé­békkel ellentétben - több nagy formá­tumú egyéniséget fedeztem fel, mint például Hagi, Sztoicskov, Romario, Bebeto - fejezte be az interjút a hosszú indítások, bal oldali, mértani precizitá­sú beadások mestere, Ruud Krol. Bálint György Az Adidasnak is tetszett! írtuk beharangozónkban, hogy a Sio Kupa és a vele párhuzamosan zajló I. Adidas Kupa fiú és leány nemzetközi kézilabdatorna jól megfért egymás mel­lett. Utólag be kell látnunk - de még in­kább a szervezőknek: tévedtünk. A nem­zetközi kosárlabdatorna árnyékában a közönség számára csaknem elveszett ez az országosan is jelentős kezdeményezé­sű, a hányatott sorsú utánpótlásnevelés szempontjából missziós szerepet betöl­tő, rangos és lelkes csapatokat felvonul­tató torna. A kézilabda szekszárdi nép­szerűsége következtében egy másik hét­végén biztosan nagyobb érdeklődést ka­pott volna a torna. Majd 200 kézilabdás az ország külön­böző tájairól és Horvátországból érke­zett csapatokban. Egyes mérkőzéseken már körvonalazódott - feltéve ha nem rontják el őket - a jövő várható nagy te­hetségei, a sok többi meccsen pedig megcsillantak a kisebb településeken már majdnem elveszőben lévő őstehet­ségeket. A tornán részt vevő Vasas pél­dául vagy fél tucat Tolna megyei gyerek adatait írta fel gondosan, már orientálták a gyerekeket a fővárosi továbbtanulásra. Ugyanez a sansz természetesen adva volt, van a megyei reprezentáns Szigmá­nak is. Némely meccseken nagy volt a tudás­különbség a két csapat között, de ezek­nek is megvolt a haszna: a nebuló látta, mi a mérce, hova lehet, kell eljutni, ha erre van esélye, akarata. A három nap gazdag szabadidős programja egy nagy csapa­tot varázsolt ebből a lét­számában nem nagy kézi­labdás különítményből. Mint hírlik, az Adidas­nak megnyerte a tetszését a megyei kézilabda-szövet­ség kezdeményezése, ha így van akkor a nagy nyári rangos szekszárdi nemzet­közi sportversenyek immár háromról négyre nőttek. Az egyetemi vébé már oké V. Zs. diadalmenete Nincs most már „vargabetű", Varga Zsuzsa immáron országos hírű tehetségnek számító, jóformán még csak egy hónapig szekszárdi triatlonka teljesítményében. Hangza­tos diadalt még hangzatosabb követ: Deseda triaüon (csak azért is győzelem, a későbbi Európa-bajnoknál jobb idő­vel), SporToIna (győzelem a négyszeres ifjúsági Európa­bajnok Maros Vera ellen, úgyhogy a még induló juniorvá­logatott riválisai meg se tudják szorítani), Pharmavit euró­pai körverseny, Orffi. Orfíín ugyanis eldőlt, hogy a közelgő főiskolás és egye­temi világbajnokságon ő képviselheti női vonalon a ma­gyar színeket, lévén, hogy ősztől nemcsak, az UTE ver­senyzője lesz, hanem a Kertészeti Egyetem Élelmiszeripa­ri Karának haUgatója is. Előre amolyan salamoni döntés szü­letett a triatlonszövetségben a télen meg­rendezésre kerülő korosztályos világbaj­noksággal kapcsolatosan. A probléma az, hogy a távoli Új-Zélandon seregle­nek össze a világ legjobbjai, s oda eljutni Közép-Kelet Európa flainak-lányainak nem egyszerű dolog. Márpedig azok­nak, akik a kontinensen a legjobbak közé tartoznak, mint például a magya­rok, illene eljutni a világrandevúra. De ki fizeti a révészt ? Mert a szövetség az ál­talajól, avagy kevésbé jól kiválogatotta­kat sem tudja utaztatni, csak a repülő­jegy oda-vissza cirka negyedmillió, fe­jenként, a többi elkerülhetetlen költség­ről még nem is szóltunk. Ha találnak a je­löltekszponzort, akkor lesz vébé, ha ném­ákkor majd kivárjuk azt az időpontot, amikor újra Európában rendezik a nagy megmérettetést. Bár még teljesen nem lefu­tott az ügy: a klubok, illetve a versenyzők szponzorai pénzgyűjtő munkálataikat megkezdték: bizonyos korosztályokban ta­lán összeverbuválódik egy 3fős csapat. Ta­lán a lány junioroknál is! Főleg, ha a kétségtelenül a legjobb formában tévő, az utóbbi időben győzelmet-győzelemre halmozó, de azon már sokat emlegetett egy válogatón betliző szekszárdi verseny­ző is kapna lehetőséget. Biztosak vagyunk benne: a lányáért és a sportágért áldozatokra képes triatlona­puka, Varga Bélának nem lennének rosszak az esélyei, bár Új-Zéland nem Manchester!... Arra akarunk kilyukadni, hogy tavaly a saját költségén egyéni indu­lóként vett részt Varga Zsuzsa a vébében. Teljesítménye pedig kellett az igen előkelő­nek számító világbajnoki hatodik csapat­eredményhez! És most?!...

Next

/
Thumbnails
Contents