Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-09-04 / 35. szám

9 1994. SZEPTEMBER 11. , SZEKSZÁRDI VASARNAP csinálok harmincat úgy, hogy a két térdemmel egyfolytában megrú­gom a két vállamat. De itt jön be az, hogy az ember vak, nem tudok jól nekifutni. A futásnál jobban ki lehet használni az embernek az erejét, mert ott nem kell technikázni. Most lehetőségem nyílik bekerülni a fel­nőtt válogatottba, jövőre lesz az EB, ahol kvalifikálhatjuk magunkat az at­lantai olimpiára. Remélem, sikerül. - És milyen futószámok vannak? - A klasszikusak, 60-tól az egészen nagy távokig - tudom meg Zsoltitól. Még azt is elmondja, hogy hosszú tá­' vokon vezetővel futnak a vakok, egy kis kötél segítségével. S emellett még a dobószámokban is vannak versenyzők, sőt van olyan vak, aki a magasugrással is próbálkozik. - Én inkább sprinter vagyok, 60­on 7,6-ot futok - veszi vissza a szót Sanyi. - A vakoknak egyébként az ^Étne a legjobb - folytatja -, ha beve­zetnék a szertornát, a gyűrűt, párhu­zamos korlátot, lólengést. Én min­det csinálom. Na, jó, szekrényt ugra­ni nem tudok, vakon nehéz lenne dobbantani, bukfencezni. De lólen­gésben én voltam a legjobb az osz­tályban. Az olyan szer, amivel min­dig össze van kapcsolódva az ember, azt a vakok is képesek megtanulni. „Lehet hallani, hol kell bekanyarodni" - Pesten nagy a forgalom, a tömeg, a zsúfoltság. Hogy tudtok közlekedni? - Nekem az albérlettől jó esetben 25 perc az iskola közlekedési eszkö­zökkel. A környéken már ismeijük a terepet, de egész Pest egy nagy négyzetrács lényegében, akárhová é tudnánk menni gyalog is. Egye­1, fehér bottal közlekedünk. Ide, haza is busszal járunk. Kimegyünk az Erzsébet térre, lejövünk Szek­szárdra, itt meg anyuék várnak min­ket - közli Sanyi, mintha mi sem vol­na természetesebb. - Az emberek gyakran türelmetle­nek. Mit szólnak, ha ütköztök? - Én nem szoktam ütközni - erő­sít meg újra Sanyi -, legfeljebb a metróban, de ott a látók is egymás­nak mennek. A zebrán is könnyű át­kelni annak, aki ismeri a párhuza­mos közlekedés szabályait, még a jobbra kanyarodókat is meg lehet is­merni, mert akkor lassít az autó. S ha nekem kell kanyarodnom, meghal­lom a falakról. Lehet hallani, hogy hol kell bekanyarodni. A látók is meg tudnak állni a fal előtt. Ha na­gyon figyelnek, nem mennek neki. - A vakok iskolájában csak nyolca­dikban tanítják a közlekedést, és az már elég késő - mondja komolyan Zsolt. - De csak annak nehéz, aki ad­dig mindig csak tanárral vagy kísérő­vel jár ki - teszi hozzá kajánabbul. Abszolút hallású csodabogarak? - Mondjátok, hogy lehet meghalla­ni a falat? Biztos jó a hallásotok, hogy álltok a zenével? - Én hat éve zenélek, csellózom ­kezdi ezúttal Zsolt a választ. - Meg kellett tanulni a vak kottát szolfézs­órákon, s ugyanott tanultam furu­lyázni is. Ezt a kettőt azóta is csiná­lom, de próbálkoztam még trombi­tával és kürttel is. - Én is megpróbáltam a trombitát, kürtöt - nevet Sanyi de végül megmaradtam a gitárnál. Minden akkordot le tudok fogni, de csak úgy a magam kedvére játszom. Nem va­gyok olyan csodabogár, hogy kapás­ból megmondjam, hogy ez egy „há­romvonalas fisz" volt. Van olyan vak, aki képes rá. De akinek abszolút hallása van, még nem biztos, hogy jól csörgőlabdázna. Ehhez más hal­lás kell. De nem szoktam hamisan énekelni, sőt nem is bírom, ha valaki úgy énekel. Az egyik csapattársunk meg az edzőnk nagyon hamisan énekelt, de már „beléjük vertük" a tiszta éneklést. Nem szeretem, ha valaki nem jól csinál valamit, és az szeret a leghangosabban énekelni, akinek nincs jó hangja. - Sanyi, nem vagy te egy kicsit maxi­malista magaddal szemben? - kérde­zem tétován. - Mindenkivel szemben - hangzik az ellentmondást nem tűrő válasz. ­Nem szeretem, ha valaki kienged, és nem tudom elviselni, ha sírnak. Kü­lönösen a fiúk ne sírjanak. Vitatkoz­ni viszont szeretek tőlem okosabb emberekkel, mert abból csak tanul az ember. A nevelőtanárommal is úgy tanultam, hogy vitatkoztunk. Én nem vagyok hívő, de a Bibliát ol­vasom. Azért, hogy ha találkozom egy teológussal, tudjak vele beszél­getni, vitatkozni. Ő okosabb, de le­gyen olyan téma, amiről azért én is el tudom mondani a véleménye­met. Vitatkozva gyorsabban, többet lehet tanulni. - Sanyi egyébként mindig vala­hogy úgy tudja fordítani a szót, hogy neki. legyen igaza - próbálkozik Zsolti. - Igen, ezért is leszek ügyvéd... Még sokáig, sok mindenről beszél­gettünk, a pénzről, kirándulásokról, a szép tárgyakról, a barátok fontossá­gáról. De végszónak nagyon jó Sanyi előző mondata. A két fiú derűje, hu­mora, világtalanul is optimista „világ­látása", céltudatos kitartása és aka­ratereje tiszteletet parancsoló, s így, az iskolakezdés idején nem túlzás:példa­mutató. Sok sikert, srácok! UDUD TERÉZ Fotó: -kafi­Vakok világa • 310 éve, 1684. szeptember l-jén Párizsban nyílt meg a világ első, vak gyerekeknek szervezett inté­zete és iskolája. • A vakok írását Louis Braille fran­cia szemorvos tökéletesítette az 1830-as években. Ő maga is há­roméves korától vak volt. • A papír síkjából kiemelkedő vak­írás 6 pontból variálja a betűket, melyet a vakok tapintással tudnak leolvasni. A braille-papírra ponto­zóval vagy írógéppel írnak. • A Vakok Világszövetsége leg­utóbbi ülésén a közelmúltban nyilvánította nemzetközi ünnep­pé a Fehér Bot Napját, melyről ok­tóber 15-én emlékezünk meg. • Jogilag az számít vaknak, akinek látássérültsége 95% feletti. Ök je­lenleg 8415 forint rendszeres szo­ciális segélyt és utazási kedvezményt kapnak. • Magyarországon 1918-ban az I. vi­lágháborúban megvakult katonák alapították meg a vakok és gyengén látók országos érdekvédelmi és ér­dekképviseleti szervezetét, mely azóta is folyamatosan működik. • Hazánkban 1939-ben alapították a Va­kok Világa című színvonalas folyóira­tot, mely braille-írással (terjedelmi okok miatt kéthetenként) és síkírással (havonta) egyaránt megjelenik. • Szekszárdon és a megye nagyobb vá­rosaiban hangoskönyvtárak is segí­tik a vakok művelődését és tanulá­sát. A rászorulóknak a szövetség magnetofont is kölcsönöz. • Magyarországon kb. 40 ezer vak és gyengénlátó ember él, az országos szövetségnek 20 ezer tagja van. Tol­na megyében 822 tag van, ebből 818 teljesen vak, 4 gyengén látó. Kö­zülük 90 fő 22 éven aluli. • A szövetség minden tanulónak (általánostól az egyetemig) min­den év szeptemberére biztosítja a hangos tananyagot. • Nyolcadikos korára minden vak és gyengén látó megtanul az isko­lában gépelni braille- és sík írógé­pen is. Ez megkönnyíti a számító­gép használatát is, hiszen a két kla­viatúra szinte azonos. • A számítástechnika fejlődésével, a „hangos számítógép" megjele­nésével a számítógépes pályák is nyitva állnak a vakok előtt. Egyre több a programozó. A hagyomá­nyos lehetőségek közül ma is so­kan választják a jogi, tanári pályát, mások gyógymasszőrök, telefon­alközpont-kezelők lehetnek. • A szövetség nagyon sok bel- és külföldi kirándulást szervez tag­jainak, melyekre a vakok mindig nagyon felkészülten indulnak el, s az utakat mindig úgy élik meg, hogy „körülnéztek" a világban.

Next

/
Thumbnails
Contents