Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-09-04 / 35. szám

1994. SZEPTEMBER 4. SZEKSZÁRDI 5 Két emlékplakett Evangélium „Bizony a sok álommal és sok beszéddel együtt jár a hiábavalóság. Ezért féld az Istent!" Péld. 5., 6. Az önmegvalósítás korát éljük. A fontos az, hogy amíg élünk, addig minél előbbre jussunk, minél magasabb jövedelemre tegyünk szert, tehát egy jó karriert fussunk be. Azonban ehhez az úthoz szükségképpen hozzátartoznak a lehagyott, hátramaradt emberek. Nemcsak a hátrányos helyzetűekre gondolok, hanem azokra is, akikkel együtt dolgoztunk, együtt éltünk és a mi karrierünk „áldozataivá" válnak. Tetteinkkel, szavainkkal, álmainkkal ostromoltuk őket és ők ezt nem bírták tovább. Korunk „hőse" pedig magányosan vágtat tovább a megálmodott cél felé és nagy küzdelmek, betegségek, családi tragédiák után büszkén tépi át a célszalagot. Örül, mert beérkezett, büszke, mert a sok gondot át tudta hidalni és futását tovább tudta folytatni. Bent a célban a nagy futástól elfáradva, lihegve körbenéz és keresi a vele együtt örvendezőket. Később, mikor már erőre kapott, fut ide-oda, kiáltozik, hátha valaki meghallja, hátha társra talál. Es sehol senki. Megdöbben. Először arra gondol, hogy olyan messzire érkezett, ahová rajta kívül még senki sem jutott el, majd jön a kijózanodás, eltévedt, rossz úton járt, erre nem voltak emberek. Majd azokra gondol, akiket élete folyamán mellé rendelt az Úristen és ő a fejükön, kezükön, nyakukon keresztül jutott mind előbbre és rádöbben, hogy velük együtt kéne most valahol teljesen máshol lennie, de ezek a fejek, kezek, nyakak csak vádlón merednek felé és tulajdonosaik sehol. Egyedül maradtam... A sok álom, a sok beszéd, az üres tettek hiábavalóvá váltak és megalázottan, megtörve elindul megkeresni az igaz utat, ahol már váiják. JOHANN GYULA Hirdetésfelvevő helyeink Samsung Márkacentrum Szekszárd, Széchenyi u. 41. Tel.: 312-624 Till Jánosné Szekszárd, Hársfa u. 8. Tel./fax: 312-370 j Bútorház Tolna, Deák Ferenc u. 7. Tel.: 340-704 ) Papír-írószerbolt Fadd, művelődési ház Szerkesztőség | Szekszárd, Béla tér 1. Régi megyeháza j Tel./fax: 311-428 Ritka az ilyen szép és tartalmas ünnepség. Két embert ünnepeltünk a szekszárdi Művészetek Házában, akiket kitüntetett a város. Forma szerint a képviselő-testület adományozta a kitüntetéseket, a Pro Urbe Szekszárd, vagyis a Szekszárd városért emlékplakettet, de biztos vagyok benne, hogy az ünnepségen megjelentek maguk is úgy érezték, hogy őszintén, szeretettel gratulálnak, kimondatlanul. Akik méltatták Vendel-Mohay Lajosné és Baka István munkásságát, szépen érzékeltették, hogy valóban gyarapodott általuk a város és ez mindannyiunk nyeresége. Persze, aki csak egyszer is bemegy Babits szülőházába és végignézi az ott berendezett múzeumot, tudhatja, logy az ezt összegyűjtő ember nayot alkotott. Erről is beszélt Vadas Ferenc, a Wosinsky Mór Múzeum előző igazgatója. Évekig együtt dolgozott Vendel-Mohay Lajosnéval. De ahogyan Vadas Ferenc elmondta a történteket, az ünnepi pillanatot szerzett számunkra. Például: amikor Lucika megvásárolta Babits Istvántól a hegedűt - az édesapjuké volt, ezen játszott a pécsi filharmonikusoknál -, vagy amikor megszerzett néhányat azokból a tányérokból, amelyeket Babitsné, az édesanya festett és a Zsolnay gyárban kapta a fényét, akkor boldogan mondta Vendel-Mohay Lajosné: bebizonyítom a világnak, hogy Babits Mihály a szüleitől örökölte művészi tehetségét. Vadas Ferenc természetesen más munkákról is szólt, a Liszt Ferenc-emlékek gyűjtéséről és a tanulmánykötetekről, az egyéni és a közös munkákról, amelyek a Lucikának ismert, becézett, kedves, művelt, kitartóan dolgozó asszonyt dicsérik halála után is, sőt azóta még jobban. A kitüntetést a fiai vették át és fejezték ki köszönetüket. A költő-író Baka István, ugyancsak Szekszárd szülötte, hasonlóan meleg ünneplésben részesült. Mentegetőzött is, hogy erre nem szolgált rá. Szóval elérzékenyült, ami érthető. Róla, vele kapcsolatban ezért is írunk kevesebbet ebben a kis jegyzetben. Hivatalos minőségében, mégis a legközvetlenebb módon, szeretettel köszöntötte őt Kocsis Imre Antal és említést tett a Szekszárddal kapcsolatos, legújabb könyvéről. A szülőföldhöz tartozás, vonzódás kifejezése, idézett írásokkal és az ünnepségen, ez volt a fő „téma", így lett igazán szép a kitüntetett férfi köszöntése. A polgármester szavaiból idézünk egy fél mondatot: „Baka Pista manapság is hazajár Szekszárdra dolgozni". (gem) Fotó: - ka Szekszárdi történetek A kocsmákról Szépen csöndben, szinte észre sem lehetett venni, bezárt a Szász. Annak idején, vagy húsz éve nagy szenzáció volt ez a jó kis söröző. A kkor még olcsóbb volt a sör, a jóféle szászországi Sternburg, meg Radeberger és társai. Ezek a sörök persze ma is léteznek, de valahogy mostanában nemigen jut belőle nekünk. De lehet az is, hogy ez drága számunkra. Ki tudja?Másfajta német és egyéb külföldi sörök azért találhatóak a boltok polcain. De ezek a szászországiak eltűntek, mint ahogy a nevet viselő pince is más lesz, mint hallanii Nem lesz söröző, hanem valamiféle játékbarlang lesz. Akié volt, az eladta, aki meg megvette, az rendezhet benne akármit is. Ő a tulajdonos, ő diktál. Ha egyszer játékokkal tömik tele, akkor játékkaszinó lesz. Azok sem egyformák. Van rendes, tiszta, meg van lezüllött, koszos, viszont hozza a pénzt - a tulajdonosnak természetesen. Azt, amit mi dobunk a gépbe. Ha meg bedobjuk, akkor nem szólhatunk egy szót sem. A gép viszi. Ez a dolga. Most tehát nincs Szász, de azért van helyette más. Vannak kocsmák, ivók, sörözők, borozók, mindegy, hogy minek nevezzük őket, szóval vannak, amelyek még az egy évet sem érik el a nyitás után és bezárnak valami ok miatt. Bizonyára nem az az ok, hogy nagyon jól megy. Nem megy. Az embereknek nincs pénzük, este nem mennek sehova. Tisztelet a kivételnek. Inni azért iszik mindenki, de inkább csak otthon. Ott olcsóbb, nem kell elmenni hazulról, lehet nézni a tévét is közben, úgyhogy csak annyi kell, hogy haza kell vinni az innivalót. Csatáron is volt egy Fekete Péter nevű hely. Most nem látom, hogy Fekete Péter lenne. Nincs kitéve a tábla, azaz van tábla, mely arra való, hogy behívja az embert, de más a név. Más a tulaj, ő más néven szeretne üzletet látni. Szemben vele egy söröző, a kettő között nincs ötven méter távolság, de így van az egyik oldaton is, meg a másik oldalon is. At sem kell menni, hisz az a nagy forgalomban veszélyes. Mindenki marad ott, ahol van. Valamikor régen a kis falukban is volt jó pár kocsma. Mindenki tudta, hova mehet, hol látják szívesen, hot kapja meg a jó sörét-borát. És hát tudta, hogy hova nem mehet, mert nem és kész. Ott megverik, nem kap jó italt és a vége mégiscsak az, hogy visszament abba a falurészbe, ahol azelőtt ivott. A város meg nagy, a felsővárosi ember úgysem megy az újvárosba, az alsó utcai meg Parásztára. Kocsma - palackozott italok boltja - meg van mindenhol. A város közepe este meg üres. Az éttermek, az a pár, kong az ürességtől. Talán egyszer majd beülünk... -tükei