Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-08-21 / 33. szám

12 - SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 1994. AUGUSZTUS 21. Több évtized tapasztalatával A fifikás kézilabda híve az új Szigma-edző A nagy dilemmákat végül is leküzdötte Pánczél Barabás, a Szigma Szekszárd újdonsült edzője, belecsapott Horváth Ferenc tenyerébe és aláírt - nem is egy, hanem két évet - a Szigma csapatánál. Kézilabdás berkekben - különösen férfivonalon - ismert névnek számít. A Dunaújvárosban az akkor még Kohásznál eltöltött évek, a székesfehérvári Szondinál lehúzott 13, a Köfém női csapatánál eltöltött esztendők - ő vitte föl őket az NB I-be -, a várpalotai NB l-es férfiaknál betöltött pálya-, majd vezető edzőség megtanította őt a szakma minden csínjára-bínjára. Már az első egynéhány edzés, a vele folytatott beszélgetés után ki lehet jelenteni: nagy tapasztalatú, felkészült edzőt szerződtetett a szekszárdi csapat. Aki nem azért nyilatkozza például azt, hogy kihívásnak érzi a soron következő feladatot, mert az úgy jól hangzik a közvélemény felé. - '91 és '93 között a Köfém női csapatával dolgoztam, foljutottam az NB Ibe, de a sors úgy hozta - ezt most nem kívánom részletezni -, hogy nem ültem már az NB I-ben a kispadon. Várpalotára kerültem, csodálatos évek teljes partnerségben, szakmai és szellemi közösségben dolgoztam a mai szövetségi kapitánnyal, Kaló Sándorral. Amikor ő ment, én következtem, megvolt a kellő bizalom, de utolért a sorscsapás, pénz hiányában megszüntették a csapatot. Ezután külföldre kerültem, de nem olyan feladat jutott, amire vágytam. A nyáron hazajöttem. Vágyom a megoldandó, szakmai kihívásokat hozó, érdekes feladatokra. - Nos, mégis elég sokáig gondolkozott... - Nézze, július elején jöttem haza, volt a láthatáron egy minden szempontból perspektivikus külföldi ajánlatom, nem mondhattam azonnal igent. Amikor ez az ajánlat egy picit is bizonytalanná vált, akkor tehettem le a voksot. Sajnálom, hogy így alakult, mert előbb kellett volna elkezdeni a felkészülést a rajtra. Elég lenne ez az idő, ha a keret mára már összeállt volna, de alakul, nagyon jól alakul... Úgy tűnik, komoly erősítést jelentenek az ideigazolt játékosok, lesz miből építeni. Tudom, nagyon nehéz lesz, de az a célom a vezetés felé, hogy kialakítsunk egy valóban ütőképes, megközelítőleg azonos képességű játékosokból álló 13-as keretet. Számolok még a volt két ukrán játékossal, de az is lehet, hogy Romániából érkezik játékos. - Ön szerint hol szorít legjobban a cipő? - A lövőposzton. Szerkezeti és egyéb gondokat vet föl a balkezes átlövő hiánya. A vezetést arra ösztökélem ebben a kérdésben, ha lehet, mozgasson meg mindent. Ha egy mód van rá, hozzunk külföldről, mert a hazai kínálat erősen beszűkült, ami, illetve aki van, azt többnyire nem érdemes idehozni. - Mi az edzői hitvallása?Milyen markánsan felismerhető jellemzői voltak az ön által eddig vezetett csapatoknak? - Erről talán másokat kéne megkérdeznie... Annyit azonban elmondhatok: a látványos, szellemes és fifikás kézilabda híve vagyok, amelyben a játékos labda nélküli mozgása is a tudatosság jegyeit viseli. Határozott törekvésem még, hogy csapataim kondicionális szintje lehetőleg az átlag fölött legyen, e téren van még bepótolnivaló jócskán, lényeg a fokozatosság. Egyelőre sok edzőmérkőzésre törekszem a rajtig, ez a csapat feltérképezése és kondíciója szempontjából egyaránt fontos. - Oravecz és Sklar együttes jelenlétéből két beálló játékosra következtethetünk? - Valóban egy érdekes helyze(áfc amiben több taktikai variáció lehet^^ ge is rejlik. A két beállós megoldás ma már jellemzője a kézilabdának. Akkor is játsszák a csapatok, ha csak egy kimondott beállóval rendelkeznek. Ami azt illeti, e tekintetben kellemes helyzetben van a Szigma... A magyar olimpiai válogatott győzött az olimpiai selejtezősorozat előtti főpróbán Egyiptom ellen, ami mindenképpen bizalomnövelő. Arról mindenképpen meggyőződhettünk: a magyar futball a felnőtt szinten kialakult eléggé kilátástalan helyzetében szinte csak egyet tehet: ezekkel a 19-20 éves srácokkal klub- és válogatott szinten kiemelten, a nemzetközi követelményeknek megfelelően foglalkozzon! Hogy ne herdáljon el újabb történelmi esélyt. Mint azt tudjuk, a Magyar Olimpiai Bizottság, az OTSH, a MOB már összefogott az ügy érdekében, riadót fújt. Az anyagiak biztosítottak, a menedzselés valóban profi. A cél eljutni Atlantába, miközben a srácok egyéni képzése révén olyan változásokat kicsikarni, hogy az olimpia utáni világbajnoki selejtezőkön már ez a mostani társaság induljon - eséllyel! A kapitányt, az ezüstcipős Dunai Antalt eddigi tapasztalatairól kérdeztük. - Több a jó tapasztalatom, mint a rossz. Megkapjuk a játékosokat az összetartásokra, a mérkőzésekre is. Az elvégzendő feladatokat illetően közös nevezőn vagyunk a klubedzőkkel, így az az érzésem, hogy nem is lenne szükség arra, hogy a keret külön kasztot képezzen. Jó a kontaktusom a klubedzőkkel, úgy érzem elfogadnak, hisznek benne, hogy az olimpiai keretben csak tanulhat, még többet sajátíthat el a gyerek. - Egy dologban azért még feltétlenül szeretne változást elérni... - Igen, hogy saját klubja felnőtt csapatában, többnyire az élvonalban még nagyobb állandósággal és rendszerességgel kapjon helyet az olimpiai válogatott. Ez a kulcskérdés, ne legyenek a napi eredményesség, bizonyos taktikai elképzelések áldozatai. A többség kezdő ember, de akkor lehetek elégedett, ha valamennyien azzá válnak. - Gondolom, a törökök ellen kiegyezne ezzel az Egyiptom elleni 3-0-lal? - Egy aprócska góllal elért győzelemmel is. Nincs kétségem afelől, hogy az egyik legnehezebb meccsünket játsszuk ellenük szeptemberben az olimpiai selejtezők nyitó mérkőzésén Budapesten. Sportműsor Szombat: Labdarúgó körzeti bajnokság: Szekszárdi Kovima FC-Alsónána (16.30) Vasárnap: Labdarúgó NB III.: Szekszárd-Balatonföldvár (16.30) Egy meccs hozama Hogy Nádori professzor politikusként is nagyszerű, azt az elmúlt parlamenti ciklusban bizonyította, s fogja is még számtalanszor. Azzal, hogy Szekszárdra hozatta a Magyarország-Egyiptom olimpiai válogatottak barátságos találkozóját, a városnak segített. Nem közhely ez kérem, még ha annak is tűnik... Aki kiment kedd este az utóbbi időben már csak stadionnak csúfolt sporttelepre - szerencsére vagy ezren megtették ezt -, az igen szembetűnő pozitív változásokra lelt a pályán és környékén. Ezt tette, illetve ezt hozta magával a nemzetközi mérkőzés ténye, a kényszerhelyzet. Ha törik, ha szakad, meg kellett csinálni, nem volt más út. S a szekszárdi nyár eleji körülmények miatt okkal szkeptikus magyar válogatott vezetői nagyon kellemesen csalódtak, nem átallottak leszállni a már induló buszról és még egyszer megköszönni azt a szívélyes fogadtatást, azt a kiszolgálást, amelyben idehaza másutt nem lett volna részük. Egyjó meccs, megújhodott stadion, mindenki elégedett. Miközben azon töprengeWM| ilyen horderejű változások magyar-egyiptomi meccs nélkül miért nem jöhetnek létre.iT Az elmúlt bajnokságok első és második osztályának véghajrájában a furcsa, a valakinek nagyon jó eredmények láttán, hallatán bundákról suttogtak az emberek. No, de bizonyítani senki semmit nem tudott. Még azon az ominózus Nagykanizsa-BKV mérkőzésen sem. Pedig a kulisszák mögül már akkor sok minden kihallatszott. Például az, hogy a kanizsaiak második, végül is győzelmet jelentő góljuknak valahogy nem tudtak igazán örülni, a pályáról lefelé menet alaposan leteremtettek egy játékost. Az a bizonyos szerb Vasziljevics -ő adta a gólpasszt -nem tudta mire vélni a szúrós szemeket, tekinteteket - akkori csapattársai részéről. Miután nem tartottak igényt további szolgálataira, úgy döntött: a rejtély megfejtésébe bevonja a nyilvánosságot. Kulissza A jogban honos valóságbizonyítás során - ha csak egy valakit is találna, aki szem-, illetve fültanúja volt a sokatmondó öltözőfolyosói jelenetnek nem lennének rosszak Vasziljevics esélyei. De hát ezzel - hogy volt vagy nem volt bunda - igazándiból nem Vasziljevicsnek kéne foglalkozni, hanem a szakszövetségnek, hovatovább a bűnüldöző szerveknek. De jobb a békesség, sem az MLSZ, sem a rendőrség, sem a közönség a háta közepére sem kíván egy újabb bundabotrányt. Márpedig egy ilyen piti Vasziljevics-ügyben való kutakodás messzire vezethet. Pont ez kéne még a magyar futballnak! Inkább a struccpolitika, mit számit, hogy tavasszal bizonyos mérkőzések már hét közben, valahol zöld asztal mellett dőlnek el!?... Most meg csak ősz lesz. Betöltheti-e az olimpiai válogatott a küldetését?