Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-08-07 / 31. szám

16 1994. AUGUSZTUS 14. SZEKSZÁRDI Hol a vendég? A fatimai kegyszobor Szekszárdon: üdvösség fakadjon A 7 embere Czanka Attila világcsúcstartó •

y, a Szokolovért, az Eb-ért mindens önmagát kárpótoló világraszóló nagy tett gondolata már Csehországból hazafelé menet megfogalmazódott. Ott ültem Czanka Attila mellett a buszban vagy hétszáz kilométeren át. - Mielőbb rendbejönni, majd a Húsos Kupán valami nagy eredménnyel előjönni - adta ki az ukázt magának már a magyar határ felé közeledve. Sem ekkor, sem ezután nem nagyon hallatta a hangját, elvonult úgy Czankásan. Amikor meggyógyult, a napirendje roppant egyszerűvé vált: edzés, megfelelő táplálkozás, megint edzés, kikapcsolódásként zenehallgatás, egy-két üveg sör. 1994. augusztus 6-án öt óra tájban lépett ki a rosszemlékű EB óta a nagy nyilvánosság elé, és... A világ hírügynökségeinek telexgépeinek bő félóra elteltével munkát adott: két, felettébb biztató gyakorlat után (szakítás) megdöntötte Naim Sülejmanoglunak, nagyon úgy tűnik, minden idők legnagyobb súlyemelőjé«- bár nem bánnánk, ha éppen Czanttila tenné kérdőjelessé ez utóbbi tiit -145,5-ös VILÁGCSÚCSÁT - fél kilóval! - Áruld el, amikor a verseny előtt elindultál a sportcsarnokba, egyáltalán eszedbe jutott a világcsúcs lehetősége? - Ne tűnjék nagyképűségnek, de valami ilyen nagy eredményre gondoltam. Gyakorlatilag a tavalyi Melbourne-i világbajnokság óta dolgozom, mint a gép. A sérülés megfosztott egy jó EB-szereplés lehetőségtől. Jó erőben, jó kondiban, valahogy éheztem a nagy sikert. - Most jött ki az EB-forma? - így is mondhatjuk, ez a nagy eredmény jelzi, ott sem lettem volna „piskóta". De sebaj, ennek most jobban örülök, mint bármi másnak: végre egyszer Szekszárdon, a mi versenyünkön sikerült kivágnom a rezet, nem voltam elégedett az eddigi Húsos Kupa fellépéseimmel. Jó, jó nyertem, de nem úgy ahogy szerettem volna. Ez a világcsúcs mindenkit kárpótolt. - Az edződ, Kovács Vilivel, a bölcs és higgadt kapitánnyal Zsuga Imrével nagy hármast alkottatok az elmúlt hónapokban. - Vedd csak szépen még ide dr. Hulin István főorvos urat, már régóta minden orvosi kérdésben neki hiszek, rá hallgatok. Képzeld, ha valaki esetleg megműttet az EB után! Ö tudta, miként jöhetek a legrövidebb időn belül rendbe. - Annyira rendbe, - illetve belejöttél, hogy Naim valamennyi létező világcsúcsát meg akartad dönteni. A180 és fél azonban a vártnál könnyebben kifogott rajtad... - Igen, ezt láthatták a nézők kintről, de más volt a helyzet. Úgy érkeztem ki a dobogóra az újabb világcsúcskísérlethez, hogy fejben, erőben, minden rendben vam, de a több mint három perc várakozási idő után elvesztettem a ritmust, a fonalat. Ilyen hosszú kivárás egy nagyobb világversenyen csak ritkán fordulhat elő, ott ugyanis mindig csak egy súlycsoport versenye zajlik, most pedig együtt versenyeztünk a 70 kilósokkal. Nem éreztem a kellő mozgást, a ritmust abban a pillanatban. - Üzentél a királynak, hogy azért álmai ne legyenek annyira nyugodtak... - Naim csak egy van, ezzel én tisztában vagyok, nincsenek nagy illúzióim a végleges trónfosztással kapcsolatosan. Inkább a világnak, a többi szép számú, 64 kg-ban indulú súlyemelőnek jeleztem: „Gyerekek, csak lassabban a testtel, a Czanka újra itt van és korai leírni. Számítok rá, hogy Naim képes lesz hamarosan 150-es szakításra, hovatovább 190-es lökésre, de azért valahol ő is hús-vér ember, a minidaru is olykor-olykor meghibásodhat. A világ már látott csodát amikor Szekszárdon kikapott, s Melbourneban, a világbajnokságon, amikor 5 dekával leszorultam a dobogóról, Naim nagyon nyögvenyelősen nyert. - Most csak megállsz egy kis időre pihenni?! - Úgy ahogy mondod, kis időre... Hazaugrunk a rokonokhoz, onnan pedig a román tengerpartra Constanzára megyünk. De napi egyet, amolyan szórakoztatót, ott is edzek. - Mennyit akarsz emelni. Isztambulban ? - Ezt így ne kérdezd, értelmetlen a számokkal dobálózni, a pillanatnyi helyzeten, apróságokon múlnak a dolgok. Szeretnék a 325 összetettre jó lenni. Bálint György Fotó: - ka Ünnepélyes keresztelő Őcsényben Volt menyasszony-öltöztetés és -kikérés, lakodalmi menet és menettánc, színpadi produkciók, ökörsütés és éjszakába nyúló mulatság. Bóvlit alig-alig látott az ember, fazekasok, kékfestők, gyöngyfűzők, kosárfonók kínálták portékájukat. Minden autentikus volt, a Sárköz hagyományát sikerült átmenteni 1994. nyarára is. Csak egy valami hiányzott: a vendégsereg. Öt község lelkes embereinek szervező munkája sem volt elég ehhez, hogy az országosan is kitűnőnek nevezett szakmaiszórakoztató programot eladják az idegennek. Belföldinek vagy külföldinek. Némi túlzással azt mondta valaki: „egymásnak táncoltunk, zenéltünk". De talán jobb is így, mert hol is találhatott volna jófajta étket a program nyitónapján, csütörtökön Bátán - amikor a kétes küllemű lángosos - lakókocsitól fanyalogva húzódtak el a németek, a lekerített műsorhelyszínen másfél méter hosszú asztalkáról kellett kiszolgálni négyszáz embert? Vagy a vigasság finisében Decsen, ahol hamburgeren és ökörsültön kívül a vendég mást nem kaphatott és ahelyett, hogy a speciális tájjellegű étkeket kóstolta volna végig Szekszárdra Persze fanyalgásra nincsen ok, hiszen kellenek ezek a hagyományteremtő rendezvények, ahol minden falu beleadja a magáét, megszervezi a saját napját, programját. Csak eközben fennáll a veszély, hogy elnyúlik - az ideérkezőnek, idegennek követhetetlenül hosszú lesz a program. A délelőtt tíz órás műsor után nem biztos, hogy tud várni dél""" után három-négy óráig a következő rendezvényig. A dolgok tehát összefüggnek. Ámde erről korántsem a szervezők tehetnek, falvaink településeink nem rendezkedtek be effajta vendéglátásra. Talán majd ezután. - csa Fotó: - ka Helyi nézelődő Bátán menet, legfeljebb az út szélén ebédelhetett.