Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-07-24 / 29. szám

12 , SZEKSZÁRDI ' VASARNAP 1994. JÚLIUS 24. Az „illegalitásból' a hírnév felé Már fél Európa számol velük Rácz György és Radu György a szorítóban Az amatőrből a profi bokszba való áttérés gyötrelmes útjának kezdetén, az ismeretlenség homályában Rácz György, az Unió Boxteam Szekszárd csapatfőnöke nem tehetett egyebet, mint naponta kézbe vette a profi ökölvívás alaplexikonának is felfogható Pugliatót. A bizonyos időközönként újra kiadott könyvben minden benne van, ami nincs, azt már nagyon nem is érdemes tudni. Jó két évvel ezelőtt titokban reménykedett: talán nincs messze az az idő, amikor jómagam és a versenyzőim is helyet kapnak ebben a könyvecskében. A legújabb kiadványban a sok száz oldal egyikén „ráköszön" az emberre a szekszárdi bunyósok két vezetőjének (Rácz György csapatvezető, Rácz Félix menedzser) fényképe, alattuk pedig a team, a bunyósok hosszú névsora. Hogy a még mindig legfőbb hazai riválisának számító Győri úrnak (a magyar szövetség vezetője) se legyen kifogása és jogi támadhatnékja, a román szövetség égisze alatt jelenik meg minden. - A jelekből ítélve több minden jó irányba fordult az elmúlt években, de a magyar szövetséggel való kapcsolatban nincs érzékelhető változás. - A „Vasárnapnak" már korábban nyilatkoztam, bennem - noha másképpen gondolkodunk a sportágról, annak működéséről, mint Győri úr - megvan az együttműködési készség. Ha megkeresnek, hogy adjak versenyzőket ehhez vagy ahhoz a magyarországi versenyhez, semmi akadálya. Hozzáigazítanánk kiterjedt külföldi programjainkat, mert ez a magyarországi profi boksz elterjesztését, megismerését szolgálja, ez mindannyiunk érdeke. De nem nagyon reménykedem ilyen telefonban, mert nem látom a mozgást, a satjadó klubokat. Egy szövetség bárhogy is végezze a dolgát, klubok nélkül nem létezhet igazán. - De egy Rácz Györgynek, aki hat évvel ezelőtti áttelepülése óta többször tanújelétadta magyarságtudatának, ezen belül Szekszárd városhoz való kötődésének, mégiscsak furcsa lehet, hogy egy végül is nem a magyar szövetséget képviseli. - Nem így képzeltem, de a saját és a klub jól felfogott érdekében nem tehetek mást. Ha amolyan érveket, érdekeket, tényeket nélkülöző magyarságtudatból elfogadom Győri úr ajánlatát, pontosabban diktatúráját, ma nem húsz, hanem csak pár bunyóssal rendelkeznék, legföljebb kéthavonta lennének meghívásaim, a különböző címeken a szövetség felé fizetendő sarcok alapján a lét kérdőjeleződne meg, nemhogy a Pugliatóban szerepelnék:.. Ez a dolog akkor lenne fájdalmas, ha hetente, havonta zajlanának a magyar események - mondjuk hatalmas közönségsikerrel -, és ebből kimaradnék. Ez homályosítaná azokat a fénypontokat, amelyek a különböző európai ringekben ránk vetődnek, amelyeket magunkkal hozunk, amelyek itt egy magyar kisváros sportcsarnokának zugában elhitetik velünk: így elszigetelten is van kitörés, nyitás Európa felé. De nincs - bár lenne! - hazai konkurencia. Arról én nem tehetek, hogy a profi bunyóban azért nem éppen névtelen román szövetség hajlandó elismerni a munkámat - úgy az edzőit, a menedzserit -, s egyik technikai igazgatóként épít, számít rám a jövőben is. - Ezek szerint az ő égiszük alatt zajlana a magára tavasz óta várató újabb, sorrendben a harmadik szekszárdi bokszgála?! - A szurkolókat nem ez, hanem maga a produkció érdekli, de ha már feszegeti ezt a kérdést, elmondom, hogy a magyar profi szövetséghez - noha gyakorlatilag semmi közünk egymáshoz befizettem a fél éves tagdíjat, a másikat is utalni fogom, így ha meg tudunk egyezni, felőlem ez a magyar szövetség égisze alatt is mehet. Tovább már nem akarjuk csigázni az érdeklődést, sajnos a szponzorok hiánya miatt a tavaszi elmaradt, de ősszel, szeptember végén vagy október elején mindenképpen összehozzuk a színvonalában az előbbiekhez hasonló, de inkább afölötti gálát. - Nem volt ugyan a szive csücskének számító szekszárdi gála, de nagyon elégedett az elmúlt fél évvel, miért ? - Több okom is van rá, mert ha most visszatekintek a mögöttünk hagyott pár évre, azt látom - bár még egyáltalán nem értünk révbe -, érdemes volt ebbe a profi kalandba belevágni. Lassan fél Európa ismer bennünket, s olyan országban tettük le a névjegyünket, mint Spanyolország, Olaszország, Franciaország, Németország. S ez nem csak jól hangzó „duma", a hirtelenjében megduplázódó meghívásaink önmagunk helyett beszélnek. Van 3-4 olyan versenyzőnk, akik joggal reménykedhetnek abban, hogy előbb-utóbb az egész kontinens érdeklődését kiváltva kihívhassák súlycsoportjuk ismert nagyságait, mert ott vannak, illetve lesznek abban a bűvös tízesben. A tavasszal továbbmenetelő Radu Gyurinak (61 kg) már csak 2-3 nyert meccs hiányzik az európai tízes ranglistába kerüléshez. Idevárom a két legfrissebb szerzeményt, Gogolt és Dimitrescut. De ha mögöttük űr lenne, nem lennék igazán boldog. De az vagyok, mert olyan két szekszárdi, amatőr előélet nélküli bunyós bontogatja a szárnyait, mint a Kőszegi és a Fábián. Akik napról napra fejlődnek, akik komoly meccsekre várnak, akiknek már most kevés a valamilyen profi címszó alatt zajló osztrák hakni. Kőszeginél a technikai előrelépése nemcsak azt eredményezte, hogy meccseket tud nyerni hasonló kaliberű, de nagyobb tapasztalatú ellenfelekkel szemben, hanem partiban tud lenni olyan nevekkel, mint az < orosz Szlavenkó. Majdnem csoda történt: több meneten át vezetett ellene, egy felütés pecsételte meg a sorsát, nekem győzelemmel felérő vereség volt ez a legutóbbi fellépése. Perifériára szorulva, rossz társaságba keveredve, őt a bunyó hozta vissza a normális kerékvágásba, ha csak ennyit értünk el vele, már megérte, de ennél jóval többről van, lesz szó. Fábián fizikálisan kezd felépülni, a jó adottságok fokozatosan érvényesülnek. Nála minden tudatos, és élvezi, szereti amit csinál. Szólnom kell az expaksiakról, Erős Lajosról és Szili Zoliról, roppant jólesett, hogy bennünk bízva csatlakoztak hozzánk. Lajos név a szakmában, az amatőröknél és a profiknál egyaránt bizonyított, biztos vagyok benne, hogy ha kondicionálisan utoléri magát, tovább szaporítja profi győzelmeinek a számát. Edzői küldetésemnek érzem, hogy a valójában névtelen Szilivel eredményt produkáljak. Olyan született adottságai vannak, ami az amatőrtől merőben eltérő világban jó eredményre jogosüj^ fel. Úgy érzem, eddigi pályafutása rán nagyon beskatulyázták, célfeladatra használták, nem pankrátor ő, hanem bokszoló, komolyan számolok vele. Rajtuk kívül még több magyar viszonylatban neves amatőrrel vagyunk tárgyalásban, ami miatt haragosaink száma nőhet. Pedig nem mi kajtatunk, kilincselünk utánuk, ők maguk jelentkeznek... - A sok meghívás hozott-e anyagi stabilitást versenyzői, illetve klubszinten? - Lehetővé tette a folyamatos működést, nem gyötörnek olyan létezést megkérdőjelezhető napi gondok, mint korábban. Nekünk - itt a menedzserként egyre jobban működő, nyelveket beszélő fiamra és magamra, a versenyzőkre gondolok - kicsi egzisztenciát, tisztes megélhetést. A pénz, profit lehetőségét most teremtjük meg, de hangsúlyozom, ez még csak lehetőség, az elkövetkezendő időszak majd megmutatja, hogy értünk-e az „aranyásáshoz" vagy nem...? Szigma Sztáijátékos már van, edző még nincs! Vannak már igazán jó igazolásai az augusztus 16-ig pihenő Szigma élvonalbeli női kézilabdacsapatának (a többszörös magyar bajnok, kétszeres BEK-döntős Vasas-Drehertől érkező válogatott Oravecz Erika, a Kiskunhalasból érkező átlövő Cser Gyöngyi, jó esély van a TF-es lövő Kovács Tímea leszerződtetésére), de még nincs új vezető edző. Tárgyalásait az elnök Horváth Ferenc olyannyira inkognitóban tartja, hogy a mostanság alig éledező Szigma-irodából semmi sem szivárog ki. Könnyebb volt kinyomozni azt, hogy Tatáról annak idején hova szöktette a magyar és a bolgár súlyemelő-válogatottat (Gunarasra), mint azt, kivel tárgyal most. Külföldi ajánlatokat - lévén rossz tapasztalatai vannak - elutasította, még azzal sem tudták elhúzni előtte a mézesmadzagot, hogy jönnének a trénerrel játékosok. Legfőképpen Pesten jár, híreink szerint követné a szekszárdi kosarasok gyakorlatát: a szakma nagy öregjei közül keres valakit, akiben van kurázsi. Csak az a bibi, hogy a Török Bódog-féle generáció nem akar az „istennek sem" a Szigma pénztárcájához igazodó módon olcsó lenni... «