Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-07-17 / 28. szám

1994. JÚLIUS 17. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 15 Bölcsesség az öregségről „Kellőképpen elviselni az öregedési a bölcsesség mesterműve, és egyik legnehezebb része az élet nagy művészetének." (Amiel) Nőkről, nemcsak nőknek! Sas Erzsébet oldala Kávéházi randevú Az örökifjú 85 éves Katherina Hepburn a világhírű amerikai színésznő 85 é\es. Háromszoros Oscar-díjas. \ hollywoodi szépségek között eredeti egyéniségé- , vél, nyers humorával, sodró drámai erejével hamar kitűnt. .Megszámlálhatatlan filmszerep fü/ődik nevéhez. A 80. születésnapját egy filmbemutatóval ünnepelte, s most 5 évvel később ujabb forgatásra készül. r Omami Omami a dédnagymamám volt, anyai ágon. Ha rágondolok mindig úgy jelenik meg a szemem előtt - nég\

! évtized távlatából is - mintha tegnap láttam volna. Apró termetű volt, hajlott hátú, s minden fekete volt rajta. A ruhája, a harísnyá•

/, mellénye és a kendője is. S bböl a nagy feketeségből úgy ragyogott elő pici arca, mint két piros alma. Gyönyörű sima volt ez a: arc, patyolattiszta, jó szagú, s ha hozzá értem - márpedig ezerszer megpusziltam naponta - simogatóan hűvös volt. Omami volt a mi legjobb játszótársunk, neki a legtitkosabb dolgokat is elmondhattuk. Vele játék volt az élet. Amikor szilvalekvárt főzött - nagy fekete lábasban - mindig kenyeret is sütött, v a kemencében annyi pici cipó sült, ahány gyerek volt az utcában. A lekvárosüvegek ott sorakoztak a nyári konyha előtti asztalon, mi gyerekek körbeiil^~iik a lábast, kezünkben aj'rissült cipóval, s kanalaztuk hozzá a még langyos lekvárt. Azt imádtam, amikor édesanvámék este elmentek otthonról. Akkor aztán elszabadult a „pokol". Ájulásig játszott velünk. Körbetáncoltuk a szobái, ö felsőszoknyáját a fejére borította s előénekelte nekünk a mondókás éneket: Veci-veci teleráj, hoszt di leler ápkevese. Já... Már csak ennyire emlékszem 40 <?v után. Omami, vasárnap, a 7. születésnapomon, ebédfőzés közben hall meg: Sosem volt beteg, sosem panaszkodott, egyszerűen elment. Olyan egyszerűen ahogy élt, mintha még halálával sem akart volna gondot okozni. Drága, drága Omami! Hova tűnt a 41) év, $ a Te drága piros alma arcod? hét elején nem a Gemenc presszóba vettem utam, hogy a megszokott helyen esti beszélgetésre várjam a sorozat következő vendégét. Virággal a kezemben, nagy szeretettel indultam Falussy Lajosnét, Mária nénit felkeresni, hogy felköszöntsem 80. születésnapján. Mária néni akit évtizedek óta csodálok és tisztelek, ott állt a folyosón ünneplőbe öltözve, s egy nappal sem nézett ki többnek 60 évesnél. „Nem is hiszem el, hogy 80 éves vagyok", fogadott mosolyogva, s ebben egyetértve ültünk le, a fákkal, virágokkal, bokrokkal beültetett kert közepébe. Az új hófehér kerti garnitúra - „ma kaptam a Marcsi lányomtól" - a frissen öntözött udvar, az illatozó virágok, a virágkosár 80 szál rózsaszínű szegfűvel, a lakásból halkan hallatszó zeneszámok, amelyek egytől egyig az Édesanyákról szóltak az Édesanyáknak, csodálatos „díszlet" volt a beszélgetéshez. - Kicsit banális az első gondolat, mégis ki kell mondanom: kevés embernek adatik meg, hogy ilyen szellemi és fizikai frissességben érje meg ezt a születésnapot: Hogy van Mária néni? - Nagyon boldog vagyok. Semmit sem tudtam, minden amit itt látsz, az meglepetés. A lányomnak köszönhetem, hogy ilyen felejthetetlenül szépre megszervezte nekem ezt a napot. És most még te is itt vagy, hogy a Szekszárdi Vasárnapba beleírj... - Mária néni! Nem a megélt 80 esztendő a fantasztikus, azt többen megérik, hanem az, hogy hogyan. Utánanéztem, ezerkilencszáztizennégy június 12-én Szekszárdon született... - Édesanyám fiatalon lett özvegy, majd újra férjhez ment és Budapestre költöztünk. Ott jártam az elemit, a polgárit és a kereskedelmit. Aztán nagylányként, nagynéném meghívására hazajöttem Szekszárdra bálozni. Édesanyám aki nagyon szépen varrt - csodaszép báli ruhát készített nekem erre az alkalomra. Akkor ismerkedtem meg férjemmel, Falussy Lajossal, aki asztalos iparos és temetkezési vállalkozó volt. Két gyerekünk született. Lajos és Mária. Sajnos nagyon korán, 55 éves korában elveszítettük őt. Nem volt könnyű utána, de boldog és büszke vagyok, hogy a gyerekeim jól indultak az életbe. Mindig szorgalmasak, jó tanulók voltak. Lajos fiam osztályvezető főorvos, Mária lányom zenetanár, és ezerféle más mindent is csinál. Két unokám Orsolya és Lelvente két tündér, imádom őket. - Mária néninek volt egy másik Lajos is az életében... - A második férjem. S tudod drágám, nemcsak a keresztnevük volt azonos, de mindkettő jóságos és családszerető ember volt. Őt már idős koromban ismertem meg és 5 nagyon szép évet töltöttünk el együtt haláláig. Mindkét férjemtől sok szeretetet és tiszteletet kaptam. - Mária néni a Biztosítótól ment nyugdíjba. Hány évig dolgozott ott? - Az volt az egyetlen munkahelyem. Először a férjem üzletében dolgoztam, aztán születtek a gyerekek, s 1950-1973-ig dolgoztam, mint vagyonbiztosító előadó a Biztosítónál. - Egy titkot szeretnék megtudni. Mária néni mindig vidám, mindig kedves, mindig jól ápolt. Mi a titka annak, hogy valaki így tudja megőrizni idős korára is a fizikai és a lelki szépségeket is? - Azok az emberek, akik a múlton rágódnak, megkeserednek. El kell felejteni a múltból ami rossz volt, s a szépet el kell tenni emléknek, de csak a szépet, s amíg az élet engedi, ezekből az emlékekből meríteni hitet és erőt. Küzdelmes életem volt, de gyönyörű. Boldoggá tettek a gyerekeim, az unokáim, a barátaim. S ha gond adódott az életben, ha elkeseredtem, az nem tartott sokáig. Ha valami kisjó jött, abba belekapaszkodtam és máris kisütött a nap. Drága Mária néni. Süssön még sokáig Önre a nap, hogy sugaraiból juttathasson minél tovább nekünk, mosolyával, kedvességével, optimizmusával. Isten éltesse!