Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-01-23 / 3. szám

12 , SZEKSZÁRDI USARMP 1994. JANUÁR 23. Kulissza A hét felettébb örvendetes híre, hogy a financiális helyzetük miatt a többi klubbal ellentétben sosem síró szekszárdi kerékpárosok szponzorra bukkantak. Köszönet érte az Alisca Patent és az Alisca Bau cégeknek. Rendkívül sokat jelenthet ez a megál­lapodás - minden esetben. Ha milliós nagyságrendű önkormányzati támo­gatás - Szekszárd költségvetési hely­zetéből adódóan - prognasztizálha­tóan csökken, ha a meglévő szponzo­rocskák minden jó szándékuk ellené­re '94-ben már pár százezer forintjuk­kal nem tudnak a klub mellé állni, ak­kor... A talponmaradást, jobb esetben a szintentartást jelentheti Aliscáék szimpátiája. (Azért nem egyoldalú jó­tékonyságról van szó, hisz nem „ku­tyaütőket" támogat a két cég, hanem a magyar kerékpárossportnak még szá­mottevő felnőtt versenyző hiányában is egy meghatározó fellegvárát, amelyben a kezdőtől az ifiig az itteni hagyományoknak megfelelően tucat­nyi tehetség bontogatja szárnyait.) Persze a szekszárdi kerékpársport hosszabb távú eredményessége, a ho­ni élmezőnyi pozíció megtartása szempontjából az lenne az üdvözítő, ha a szakosztály tudna anyagilag ál­dozni a tehetségek felnőttként való megtartására, ha más esetben nem kényszerülnének arra a későbbiek so­rán, mint Steig Csaba esetében. A szekszárdi kerékpársport az elmúlt évtizedek során mind idehaza, és kül­földön kivívott magának olyan ran­got, hogy egyszerűen nem engedheti meg, hogy klasszikusan utánpótlás­nevelő legyen, hogy másokat szolgál­jon, mások keze alá dolgozzon! Ez méltatlan a szekszárdi bringához! Ezt nyilván nem lehet pár hónap alatt megoldani, de a Schneider Kon­rád kapitányi kinevezése után kelet­kezett, az eredményességben még nem érezhető szakmai űrt be kell töl­teni. Mert Szekszárd éppen az itt fo­lyó szakmai munka nívójával tudta el­lensúlyozni a Fradi, a Csepel és a töb­biek hozzájuk viszonyított anyagi A vezetés - okulva a múlt év ta­pasztalatain -mármozoga háttérben. Ha minden úgy alakul, ahogy elterve­zik, akkor tapasztalt, magyarul is be­szélő külföldi edző venné át a staféta­botot Szekszárdon. Nem akarok sugallani, tippelni, csupán tényként jegyzem meg: a szekszárdi kerékpárspsortban to­vábbra is szerepet játszó Schneider Konrád szövetségi kapitány - igaz más okból, magyar ügy miatt - Ukraj­nába utazott... Az első szekszárdi focista légiós ITV-REPRINT teremfoci A téli holtidényben zsyló ITV-REPRINT kispá­lyás labdarúgó-bqjnokság során a Römi csapata beje­lentette a visszalépését, helyette a Bonyhádvarasd együttese szerepel, mely a Römi eddigi eredményeit nem viszi magával. Az ötödik forduló eredményei: AGRAM-Húsos II. 0-3, Sióagárd-Mecsek Füszért 2­8, Harc-Bonyhádvarasd 3-2, Bátaszéki Gimn.­SZPSE 1-12, Hogy ész-Hungária Biztosító 5-2, Ka­kasd-Lala CD 4-1, UFC-MMG-AM 14-1. A hatodik fordulóbann: Hungária-AGRAM 16-0, Bonyhádva­rasd-Sióagárd 7-3, SZPSE-Harc4-4, Húsos II.-Báta­széki Gimn. 8-4. A bajnokság állása: 1. SZPSE 11, 2. Mecsek Füszért 10,3. Harc 9,4. Húsos II. 8,5. UFC 7, 6. Hungária 6 ponttal. Remek bemutatkozás után - jön egy új edző... Hajtás az újabb szerződésért A véleden időnként nagy sorsrendező. A Szekszárdról pár évvel ezelőtt Tatabá­nyára került saját nevelésű játékos, Máté Csaba esetében is. Akkoribann még min­den úgy indult, ahogy indulnia kellett Szép lassan beküzdötte magát az NB l-es csapatba, de... Az egyik legpatinásabb vi­déki csapat alól a szponzori szféra - élén a klubhoz köldökzsinórként csadakozó bá­nyászvállalat - gyorsan, látványosan ki­húzta a talajt Zuhanórepülés: '93 nyarán azt a szomorúságot is meg kell érniük az ot­tani szurkolóiknak, hogy csapatuk kiesik az NB n-ből. A szekszárdi fiú kiszolgálta­tottja a negatív folyamatnak. Nincs ajánlat magasabb osztályból, hirtelenjében nem lát perspektívát abban, hogy a foci legyen a továbbiakban az egyeden kenyérkereső forrása. - Gyorsan lerendeztem magamban a dolgokat: végleg hazatérek Szekszárdra, s ha a csapat igényt tart szolgálataimra, akkor munka mellett focizom. Minden­féle álmot elhessegettem, maradtam a realitásoknál - emlékezett vissza a játé­kos. Minden így is történt. Csaba elhe­lyezkedett a Hungária Biztosítónál, emellett pedig játszott. De nem is akár­hogyan! Nevéhez, tehetségének megfe­lelően. Az NB Il-es szint fölött jócskán. Az ismert okok miatti játékoselvándor­lás még csak a kezdeteknél tartott, de a nagy munkabírású, gyors, gólerős Máté visszatérése megfelelő kompenzációt je­lentett. De csak néhány fordulóig, mert egy derűs szeptemberi hétfői napon fo­ciügyben munkahelyén olyan telefont kapott, amire egyáltalán nem számított. Hogy akkor, amikor teljes csönd van kö­rülötte, ő azonnal vegye magához az út­levelét, szedje össze az egyhetes belgiu­mi tartózkodáshoz szükséges cók-mók­jait, és még aznap délután irány!?... Ez mesének szép - gondolta, de sokat nem meditálhatott... - Egykori edzőm - akivel az utóbbi években már szinte semmi kapcsolatom nem volt, az élet hozta így - Tomyi Bar­nabás keze volt beenne a dologban. Bán­ki Ferenc menedzser - nála kellett hétfő délután jelentkeznem, ő vitt a saját kocsi­ján Belgiumba, egyenesen a Coutrai má­sodosztályú csapathoz - egy csatárt vagy éppen egy gólképes középpályást kért adj uram Isten, de mindjárt. Barna pedig rám gondolt, amit köszönök neki. - Ha kedd, akkor Belgium -, hogy a filmcímet idézzem. Egy erős futballnemzet másodosztályú csapatába való kerülésre menynyi esélyt adtál magadnak? Nem fél­tél attól, hogy esetleg pont most nem jön ki a lépés, s hiába minden? - Olyan gyorsan zajlott minden, hogy nem volt időm, hogy úgy mondjam pszichikailag kikészíteni magam. Több edzés, majd egy mérkőzés alapján vizs­lattak. Megfeleltem, így a belga bajnok­ság másodosztályának második forduló­jában már be is mutatkozhattam a Cout­rai csapatában. - Hogyan? - Alapvetően jól. Egy mecheleni csa­pat ellen játszottunk, nyertünk 3-0-ra, csináltam egy 1 l-est - amit még nem én rúgtam, de a következő meccsen - itt is én hoztam össze a büntetőt - már én ér­tékesíthettem a 1 l-est. A szekszárdi fiú sínen volt. Nyolc fordulón át a kezdőcsapatban volt, ez­alatt rúgott három gólt, adott ennyi gól­passzot, összehozott két 1 l-est. Átlag­ban ötezer néző előtt léphetett pályá­ra, ami a szekszárdi és tatabányai alig ezer után nagy élményt jelentett. Külö­nösen akkor, mikor a rendkívül szim­patikus belga publikum időnként az ő nevét is skandálta. Közben a szerző­désben foglaltaknak megfelelően a szál­lodából feleségével együtt beköltözhe­tett a lakásba és megkapta a profiknak já­ró szolgálati kocsit is. De jött a tizedik forduló, vele együtt egy merőben más, új helyzet, új lapleosztás. - Csapatom két évvel ezelőtt a belga első osztályban játszott, s az idei baj­nokságban célul tűzte ki a visszakerü­lést. Kilenc forduló után a hatodik he­lyen álltunk ugyan, de nagyon szoros volt az élmezőny, nem vesztettük el a sanszunkat, ám a vezetés mégis az ed­ző menesztése mellett döntött. Az ed­digi pályaedzőt nevezték ki, de nála már közel sem feküdtem ilyen jól. Azzal indí­tott, hogy kihagyott a kezdőcsapatból. Húzása be is jött: ezúttal a befejező ék poszton egy nálamnál jóval fiatalabb gyereket játszatott, aki mindjárt berá­molt egy hármast, amivel stabilizálta he­lyét a csapatban. Nehéz időket éltem ek­kor és ezután át. Mindenki tiszta lappal indult. A szűkebb kerettagságért is meg kellett küzdeni. Azért a kispadra ráfér­tem, s egy alkalommal, amikor becserélt az edző, gólt is értem el, de a kezdőbe az őszi idény második felében nem tudtan^^ visszaverekedni magam. Ennek cIlené^B nem maradtam játék nélkül, itt Belgium^ ban az a szokás, hogy a kispadosok pén­teken délután pályára lépnek a tartalék­csapatban. - Meghozta a jobb eredményt az edző­váltás? - Eddig nem jött be a vezetés számí­tása, sőt!... Változatlanul hatodikak va­gyunk, de most már a feljutásra esélyes Lokerentől és az osztályzóra jogosult másodiktól annyira le vagyunk maradva, hogy gyakorlatilag nincs esélyünk a felju­tásra. Illetve a belga szisztéma szerint akad még egy elméleti: a második helyen végzett csapat az úgynevezett periódus bajnokokkal vív osztályozót, ez utóbbira még lehet reményünk. - Kétségtelen tudsz éket is játszani, gól­érzékeny vagy, de ebben a rakkolós belga futballban nem inkább a középpályán len­ne a helyed? - De én is így érzem, de engem nem erre szerződtettek, talán egy újabb edzőváltás napirendre tenné ezt a kér­dést. - Milyen a belga másodosztály? - Nagyon erős. Itt nem azok játsza^P nak, és diktálnak, akik az első osztályból már kiöregedtek és levezetnek. Csupa fiatal játékosok garmadája, akiknek még céljaik vannak, többek között az élvonal­ba jutás. - Hogyan viselitek az új életet, az új környezetet, a távollétet? - Minden szuper, de mégis nehezen. Különösen akkor, ha magyar újságok ke­rülnek hozzánk. Én teljesen elfoglalt va­gyok, gyorsan peregnek a napok, a felesé­gemnek jóval nehezebb. A Belgiumban játszó magyarok közül Gellei Karcsival szorosabb a kapcsolatom, a magyar fút­ballista-kolónia többi tagjával még nem nagyon sikerült találkoznom, mert az ő többé-kevésbé rendszeres összejövete­lük idején nekem edzésem volt, remé­lem a későbbiek során ez nem ütközik, s elmehetek közéjük. Különben Coutrai­ban (nyolcvanezer lakosú város) van egy család, amelynek a hölgy tagja magyar, ő segít nekünk. - Nyáron lejár a szerződésed? - Igen. Nagyon szeretném, ha itt vagy egy másik csapatnál maradhatnék. Ah­hoz, hogy bejöjjenek elképzeléseim, mi­nimum még egy év kellene. Az oldalt írta és összeállította: BÁLINT GYÖRGY

Next

/
Thumbnails
Contents