Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-01-23 / 3. szám

1994. JANUÁR 23. SZEKSZÁRDI 9 Drescher J. Attila: Intimszféra I. Igényes nem dohányzó lófarkas hölgy nágy okkal keres hű férfiút hasonló adottságokkal „Ex-impo" jeligére Intimszféra II. Két tüzes hölgy keres kissé sz-excentrikus ...gám férfiút Csak duplán praktikus „Felfordulás fenekestül" jeligére a szexárdi hirdetőbe Variációk politikára ACÉL: kitűzve LÉC: leverve ^Az ÉLC: ellőve hisz ÉCL, CLÉ s LCÉ nincs Raktár's szaktárs Fájdalommal tudatjuk: a főraktárt becsukjuk mert a minap porrá égett felelőtlen elem végett új gondnokot keresünk „Nem dohányzó" a nevünk Bánatpénz Értékpapír-csomó sürgősen eladó Értéke egyre nő vegye ki vakmerő „Négy gurigáért is becserélem (vagy azt a brókert ma kiherélem) levesszen a tőzsde!" hossz' jeligére. Dorka, a lusta tigrislány Dorka napjai nagy részét hanyatt fekve tölti, nem veszi jónéven, ha zavaiják, az idegenekkel szemben pedig kifejezett ellenszenvvel kiseltetik. Most öt hónapos és negyvenilós, megelégszik napi 1,5 kiló marhahússal. Dorka, hivatalosan Doris, egyébként szibériai tigris és különlegessége, hogy egy tolnai fiatalember „családtagja". - Már három éve megrendeltem a pécsi állatkertben, nem is számítottam rá, amikor tavaly ősszel értesítettek: hogy mehetek a tigriskölyökért meséli Klemm Zoltán. Akkor három hónapos volt, egy kicsit későn kaptam, ezért már nehéz szelídíteni. Dorka az első napokban „gazdaaszszonya", Márti kezéből evett, de ma már nem ajánlatos a ketrecen át benyúlni. A tolnai családi ház alagsorában, külön e célra készített két részből álló és elkülöníthető ketrec az otthona a csíkos macskának, ahol szemmel láthatóan jól érzi magát. Tágasabb, mint az a pumaketrec, amiben szállították és az első hónapokban tartották az állatot. Igaz, Zoltán is csak átmeneti megoldásnak szánta, egy barátjától kapta kölcsön. Most már azon gondolkodik, miként tudja az udvar felé kinyitni a szute- rént és egykényelmes kifutót készíteni a rohamosan növekvő tigrisnek. - Tényleg, nem furcsállták ezt a hóbortot a szomszédok, ismerősök? szögezzük neki talán nem indokolatlanul a kérdést: - Nem tudom, sokan jönnek megnézni. És ha azt vesszük, hogy 90 ezer forintba került és jutányosán az állatkertből kapom a marhahúst, amiből napi 1,5 kilót eszik meg, nem Klemm Zoltán, a tolnai tigristulajdonos mondhatom azt sem, hogy drága mulatság volna. Egy angol dog 200 ezer forintba kerül. Van akinek a kutya a szenvedélye, én a macskákat szeretem. Hogy egyszerű dolog-e manapság effajta szokatlan kedvencet tartani, erre mosolyogva felel a házigazda. Amikor először bement a városházára bejelenteni, hogy nagyragadozót tartana, az ügyintéző letette a tollát és valami furcsa pillantással emelte rá a tekintetét... Aztán nem kapta meg az engedélyt, mert az ideiglenesen használt pumaketrec nem látszott alkalmasnak a szibériai tigris tartására. Aztán fellebbezett s mondja, valószínűleg megkapja az engedélyt, hiszen a szakemberek szerint is jobb feltételeket teremtett, mint az állatkertben. Szóval maradhat a tigris Tolnán. Aki bár nem eszik gazdája kezéből és túl közelre sem engedi, örömöt szerez tartójának. Hát, kinek így, kinek úgy. - takács - kapfinger A tudományszeretet az Apponyi családban apáról fiúra öröklődött. Apponyi Balázs közel 150 zsoltárfordítást tartalmazó kötetete 1624-ben jelent meg. Apponyi Péter epigrammákat írt Zrínyiről Apponyi Antal 1774-ben mintegy 26000 kötetes könyvtárat alapított Bécsben. Fia egyik dédelgetett terve volt, hogy Pozsonyba szállíttatva a nyilvánosság számára is hozzáférhetővé tegye a gyűjteményt. A régi könyvek szerelmese Apponyi Sándor nagyapja, apja, párizsi nagykövet volt. A fiatal gróf is a francia fővárosban látta meg a napvilágot 1844. január 19-én. A középiskolák befejezése után jogot hallgatott Münchenben, majd követségi szolgálatba lépett Párizsban, Londonban. Könyvritkaságokat keresve diákkorától járta az antikváriumokat. Tizennégy évesen rábukkant a 15. századi prédikáció-irodalom egyik legjelentősebb képviselője, Laskai Osvát latin nyelvű beszédgyűjteményére. Hamarosan elteijedt a híre, hogy a dúsgazdag Apponyi gróf abban leli gyönyörűségét, hogy 15-18. századi magyar vonatkozású könyvek után kutat. Francia, angol baráti kapcsolatai révén, vidéki látogatásai során is számos, a magyar művelődéstörténethez kötődő irodalmi és művészeti alkotásra bukkant. Egy francia főúr kastélyában látta meg például Tjjököly Imre és Zrínyi Ilona arcképét. Édesapja halála után 1876-ban Apponyi Sándor hazatért a család lengyeli birtokaira. A sikertelen kölesdi kerületi országgyűlési képviselő-választás után teljesen visszavonult a politikai szerepléstől. A vármegyei gyűlésekre eljárt ugyan, de szívesebben vett részt a különböző tudományos társaságok: az Akadémia, a Régészeti és a Történelmi Társulat ülésein. A lengyeli kastély kincsei Apponyi Sándor hazatérte után a lengyeli kastély a magyar tudomány egyik fellegvárává vált. Itt kapott helyet a híres Hungarica-gyűjtemény, amely magyar szerzők nem magyar nyelven írt, az ország határain túl megjelent munkáit, illetve külföldi szerzők Magyarországra vonatkozó, vagy magyaroknak ajánlott külföldön nyomtatott műveit foglalta magában. A magyar történelmi forrásmunkákat, monográfiákat és folyóiratokat tartalmazó történeti könyvtárat egészítette ki az a metszetgyűjtemény, melyben városképeket, térképeket és arcképeket gyűjtött össze Apponyi. Az egyik legszebb darab az 1528-ban Ingolstadtban megjelent, Lázár deák által készített legrégebbi Magyarország-térkép. Apponyi Sándor gróf, aki könyvtára legértékesebb részéről magyar és német nyelven katalógust is készített, kultúraszeretetében méltó társra talált felesége, Eszterházy Alexandra grófnő személyében. A millenniumra megjelent monográfia megszületéséhez mindketten hozzájárultak. Támogatták az 1881-ben lengyeli birtokukra került fiatal tudós pap, Wosinsky Mór kutatásait, segítették műveinek megjelenését. A monográfia két vaskos kötetének rajzai között a grófnő munkái is felfedezhetők. Régészeti gyűjteményét és könyvtárának egy részét Apponyi Sándor 1895ben Wosinskyval egyetértésben felajánlja a múzeum számára, megalapozva ezzel annak gyűjteményét. A múzeum emeleti folyosóján álló könyvszekrényekben ma is láthatók a régi, díszes kötésű könyvek, amelyek a veronai Nogarolák, a reneszánsz mecénások késői utódának (mára sajnos kihalni látszó) tudománypártoló bőkezűségét idézik. • Szabó Géza 1