Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1994-06-26 / 25. szám
1994. JÚNIUS 26. , SZEKSZÁRDI USARNAP 13 A y embere Dr. Kis Mária, a drog-orvos Életmódtábor nyitotta meg kapuit a héten, a Tolnai Megyei ÁNTSZ-nél. A 8-10 éves gyerekeknek hasznos időtöltést nyújtó tábort dr. Kis Mária, Szekszárd tisztiorvosa, és egyben a megyei ÁNTSZ egészségvédelmi osztályának vezetője szervezte. Ő az, aki felvállalta a szenvedélybetegek, drogosok istápolását is, és a maga módján vigyáz, hogy minél keve« iben váljanak a narkotikumok jává. - Hogyan lett orvos? - Először matematikus szerettem volna lenni, de rájöttem, inkább az emberek érdekelnek. - És mégsem olyan doktor lett, aki gyógyít. - Gyakorló orvos szívesebben lettem volna, de így alakult. Mikor idejöttem Szekszárdra, a belgyógyászaton, ahova szerettem volna menni, nem volt állás. Féqem, aki szintén orvos, akkor egyetemi hallgató volt, és a gyerekünk mellett nem volt sok lehetőségem, hogy válogassak a helyek között. Egy nőnek mindig fel kell mérni, hogyan tudja munkáját és a családját összeegyeztetni. Mivel Szekszárdon nem volt senki, aki gyerekünkre vigyázott volna, azt választottam, ahol nem kell éjszakákat ügyelni. Később módosíthattam volna, de akkor már rajta voltam ezen a pályán. - A feladat szinte megtalált engem. Nem tartozik szorosan a közegészségügyhöz, csak úgy belekeveredtem. Először az alkoholisták ügyeivel foglalkoztam, utána ez a drog is rám maradt. Foglalkozhatna ezzel valaki akár az önkormányzattól, vagy egy pedagógus, netán népművelő, nem tartozik feltétlen a tisztiorvosi intézethez. - Milyen széles kört érint, hány drogosról tudnak Szekszárdon ? - Pontos számunk nincsen arról, hogy hány drogosunk van. Most csináltunk egy elég nagy felmérést a középiskolások körében, amit augusztusra dolgoznak fel. Más megyékben, ahol már elkészült, azt mutatta, hogy nincs különösebb különbség Budapest és a vidék között. A középiskolás korosz- A drogosokkal is foglalkozik. Ez, hogy úgy mondjam, munkaköri kötelesség? tály tíz százaléka érintett. Szerencsére legtöbben csak kipróbálták, vagy azt sem. De természetesen, egyedi esetekről, ahol használják is a drogot, van tudomásunk. Ügyészi, rendőri jelentésekből, amik már eljutnak hozzánk. Két és fél év óta működtetünk egy drog munkacsoportot. Ebben különböző foglalkozású szakemberek vannak. - Mi a feladatuk? - A drogkínálat csökkentése a vámosok, rendőrök dolga. A mienk a kereslet csökkentése. És ez nagyon hosszú, nagyon alapos, összetett munka, ami most főleg a pedagógusokra hárul. Ha pedig valaki rabja lett a szenvedélynek, ott orvos dolga az elvonás, de utána meg kell tanítani a gyógyultat a rendes, rendszeres életre, hogy ne essen vissza. És ez a hosszadalmas, a nehezebb munka. - Ami pedig beszélgetésünk apropójaként szolgált, a héten nyílt életmódtábor. - Ez arra jó, hogy hasznos szokásokat alakítsunk ki a gyerekeknél. És mivel mi arra szövetkeztünk, hogy az egészséges életmódot propagáljuk, ezt tesszük itt is. A diákok megtanulnak főzni, bevásárolni, közben kirándulnak, gombát gyűjtenek, megismerik a fákat, virágokat, vannak önismereti foglalkozások, önbizalom-erősítő játékok. Segítünk ezzel is a szülőknek, mivel senkinek nincs két és fél hónap szabadsága, hogy egész nap a gyermekével legyen. Egy hétig mi vigyázunk helyettük, rájuk. -Ez a jelen. Milyennek tervezi a jövőt? - Szeretnénk mind több szövetségest találni, mind a drog elleni küzdelemben, mind az egészséges életmód kialakításában. _ sz ep e sj _ Fotó: - kafi és a macskagenerátor A tizenévesek minden várakozást felülmúló érdeklődése kísérte a Magyar Villamos Müvek Rt. és a DÉDÁSZ Rt. ez évben is kiírt energetikai pályázatát. A három témakörben meghirdetett felhívás nyomán több, mint 500 pályamüvet küldtek be a pécsi székhelyű áramszolgáltatóhoz 4 megye iskolájának növendékei. A képen: „Macskagenerátor" címmel Binder Mátyás, a III. Sz. Általános Iskola 13 éves tanulójának alkotása. Szélben rejtőzködő arc Furcsa érzés lehet sajátkönyv-tulajdonosnak lenni. Elkészülte után először kézbe venni, egyedül lenni vele, átlapozgatni az egykor keserves-boldogan papírra örökített gondolatokat, a nyomtatott betűk szőtte sorok megváltoztathatatlan végeredményén elmélázni, s aztán félszeg reménnyel megmutatni másoknak, olvassák el. Olvassák el Sas Erzsébet Szélben című kötetét, amelynek alcíme elemzés helyett önmagáért beszél: Semmi, csak az életem. Egy ízig-vérig nő simogató szélben bizakodó, csapdosó szélben rejtőzködő arca ez a könyv, ami egyúttal a gyakorló újságíró, anyakönyvvezető tapasztalatáé is, hisz a szerző írásaival hétről hétre itt van lapunkban, munkája folytán pedig az esküvőkön. Sok-sok portré, átélt, átérzett sors felvillantása fűződik nevéhez, s ahogy a könyvpremieren mondta, ha megnehezült személyes élete, újabb, nagyobb lendülettel fedte fel a helyzetek adta keresztek, titkok, igenek és a szerelem útjait. Például így: Akár egy vastag fához támaszkodom hozzád, várom, nyújts felém friss vizet Mikor már tenyérnyi csak a napsütés az égen, A gondolatba, hogy vagy, beburkolom magam. (Magány) A kötetet a korán elment Lippai Tamás szélcsendes lelkületű grafikái díszítik. (Kerényi, 1994.) Judika ADÉDÁSZ
