Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-06-26 / 25. szám

1994. JÚNIUS 26. , SZEKSZÁRDI VASARMP 9 szervezési malőrök ellenére sok szépre és jóra is emlékeznek a Szekszárdi Senior Atlétikai Klub versenyzői az athéni Európa-bajnokságjegyében fogant görögországi útról. A három-négy megyéből verbuválódó egykori atlétákat foglalkoztató társaság fennállásának talán legeredményesebb EB-jét hagyta maga mögött: Hellasz földjéről hat éremmel tértek haza. íme a dicsőséglista: Babos Imre (százméteres síkfutás, 55 éves korosztály) ezüstérem, bronzérmesek: Lendvai Pál (súlylökés, 40 kcs.), Kurucz Gyula (dobóötpróba, 40 kcs.), Radáes Mária (60 kcs., gátfutásban, gerelyJkjításban). Feltétlenül említésre méltó még az 50 éves korcsoportban 400 méteres gátfutásban induló Radáes József ötödik helye, valamint a szekszárdi Tóth Ferenc hetedik helye kalapácsvetésben, nemzetközileg igen erős mezőnyben. Nagy dolog volt ez a helytállás. Ugyanazon hátrányokkal kellett megküzdeniük a veteránoknak, mint általában a magyar sportolóknak a fejlettebb sportkultúrájú országokkal szemben. Török Sándorné sorolja mindjárt a példát: a német veteránválogatott ugyanolyan edzőtáborban készült, mint bármely más válogatott hasonló világverseny •jlőtt. Arról nem is szólva, hogy központilag nevezték az indulókat egészen más a megítélésük, mint mondjuk a magyaroké. Nem csoda, hogy ámulatbaejtően jók. Nagyon erősek, mert komolyan veszik a versenyzést és összetartanak: az angolok, a görögök, a hollandok. Nem véletlen, hogy az angol Taylor százon, és kétszázon világcsúcsot futott. A magyarok főprofiljának számító dobószámokban nagyon tömör és szoros a mezőny, halljuk a seniorvéleményt. Tömegesen vannak jelen a volt világ- és Európa-csúcstartók, akik veteránként is nagyon komolyan veszik, amit csinálnak, ők diktálnak. Ismerve a szintet, a színvonalat, felértékelődik minden elért helyezés az első tízben. A korhű környezet, a komoly eredmények ellenére keserű szájízt Veteránok, ha együtt vannak... Érmek, fények, árnyak Hellaszból Bien János távolugrásban indult az EB-n hagyott a rendezés, a szervezés, ami a szekszárdi résztvevők szerint kritikán aluli volt. Úgy kommentálták, hogy még a Pollack utcai pályaversenyen sem fordulhatott volna elő, ami az Európa-bajnokságon megtörtént. A gerelyhajító versenyt követően, amint az utolsó induló végzett, abban a minutumban összecsomagolt a versenyiroda és eltűntek a rendezők. Akinek az éremre szüksége volt, az talpalhatott utána. A dobószámoknál pedig csak a szektorok voltak megjelölve, a méterek nem látszottak, és szakmailag teljesen elfogadhatatlanul, két nyolcas csoportra osztották a társaságot, majd összevetették az eredményeket. Kárpótlást jelentett azonban a szállodai ellátás és a turisztika. Korábban Svédországban és Norvégiában is jártak, van összehasonlítási alap: ami a versenyeket, a rendezést illeti, minden színvonalas volt, de nem tudott a csapat ennyi szép helyre eljutni. Most eleve úgy készültek, hogy lássanak is Görögországból. Igaz, huszonnégyezer forintot fizetett be minden utazó, de Athén megismerésén túl eljutottak a Meteorákhoz, a Korinthoszi szigethez, számtalan szép helyre. Az emlékezés egy kis számvetést is felvet. Török Sándorné ezúttal elégedett, nem volt hiába az elmúlt évek szervezőmunkája. A 46 tagból 33 versenyző, és esélyük van a létszám növekedésére. Egyre több futót vagy ugrót tudnak megnyerni, hogy szálljon be a többihez képest kevéssé sérülésveszélyes dobószámok valamelyikébe. Bár az eredményeket tekintve nem a szekszárdiak viszik a prímet, a Coubertin-i elveket tekintve nézzük végig, kikből állt ez a csapat? Török Sándorné sorolja: Papp Janka, Bien János, Rács Tibor, Szekeres Klára, Koncz Anna, Kulcsár István, Galambos Ottó, Tóth Ferenc, Scherer Péter, akinek sokat köszönhetnek, hogy a görögországi út létrejött és maga a bemutató, főszervező. Az év második fele is tartogat még megméretéseket: igaz, csak két versenyzővel vesznek részt az oberwarti dobógálán augusztusban, de a csapat közösségi szellemét jelzi, a futók is biztosan ott lesznek, szurkolnak majd nekik. Az ősz kezdetén lesz még egy pályaverseny Szekszárdon, de a Pollack utcai sporttelep mai állapotát elnézve, lesz mit tenni addig... A kérdésre, hogy lesz-e Európabajnok jövőre a csapatban? Biztató a válasz: ha Babos Imre (Tatabánya) felgyógyul, minden esély megvan rá. Ő 11,6-ot tud százon, amivel az 55 évesek korcsoportjában esélye lenne a győzelemre, B. Gy.