Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-06-19 / 24. szám

1994. JÚNIUS 19. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 15 Bölcsesség a zenéről „A füllel érzékelhető hangok végső fokon mind hamisak, míg az. akinek megadatott a zenei hallás ajándéka, láthatatlan hangszert rejteget bensejéhen." (Jacobson) Nőkről, nemcsak nőknek! Sas Erzsébet oldala Kávéházi randevú Szekszárdi jazzmise Ezen a héten kedden és szerdán éjszaka rögzítette a Magyar Televízió, Tomsits Rudolf: Szekszárdi jazzniiséjét. A felvételi a nézíík július 31-én láthatják a TV2-es csatornán, az esti órákban. Vasárnapi zene a parkban 1940-1950-es évek közkedvelt sétatéri zenepavilonjának hangulatát kívánja felidézni a művelődési ház előtti parkban, vasárnap délelőttönként 11-12 óra között a Pecze István és társa koncertiroda. A városi önkormányzat anyagi tá^gatásával vállalták fel ennek a *^Pyománynak a felelevenítését, közismert és közkedvelt szekszárdi és más városokból érkező vendégzenekarok közreműködésével. Pecze István az alábbiakat mondta a terveikről: A vasárnap délelőtti térzene hagyományát azért szeretnénk felújítani, hogy Szekszárd lakossága, hasonlóan más európai városok lakóihoz találjon egy olyan vasárnap délelőtti programot, ahová el lehet menni, amiért érdemes kimozdulni. A templomból hazatérőknek, az unokákkal sétálgató nagyszülőknek, a jövő-menő kamaszoknak, s mindenkinek, aki szereti a zenét, s ezt a fajta zenét, ajánljuk fel a promenádkoncerteket. Az első vasárnap a mázai báimszzenekar volt a vendég, a má^Pk vasárnap a pécsi kürtkvartett, s most vasárnap a szekszárdon népszerű Parrag Banddel találkozhatnak a szekszárdiak. Láttuk, tapasztaltuk is, sikerük volt az eddigi zenekaroknak, az emberek megálltak, nézelődtek, hallgatták a zenét és megkérdezték, hogy milyen ünnep van. Lassan majd újra megszokják a szekszárdiak és az idelátogató magyar és külföldi vendégek: nem kell ünnep ahhoz, hogy vasárnap délelőtt 11 és 12 óra között igényes zenét hallgassanak népszerű zenekarok előadásában, kellemes környezetben - a természetben. Későbbi terveikben szerepel egy zenepavilon létesítése s a még későbbi tervekben olyan művészeti attrakciók bemutatása - ahol nemcsak zene, hanem más művészeti ág is képviseltetné magát, amely már igazi szekszárdi idegenforgalmi látványosságot nyújtana minden városunkba látogatónak. v

e endégem a Gemenc presszóban két ifjú hölgy, a szekszárdi Liszt Ferenc Zeneiskola tanára Szőts Judit és tanítványa Farkas Katalin, aki már felvételt nyert a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola hegedű szákára. - A mondás úgy tartja, hogy két dudás nem fér meg egy csárdában, remélem, hogy két hegedűs nagyon jól megfér egy interjúban, pláne ha mesterről és tanítványáról van szó. Szőts Judit tanárnő hogy került erre a pályára? - Székesfehérvári vagyok, Budapesten a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanárképző tagozatán végeztem. Kilencéves koromtól hegedülök, s bár szüleim álma volt a zenepedagógusi pálya, ma már én is örülök, hogy ezt választottam. Kati két éve a tanítványom. - Farkas Katit, a tanítványt ki ösztönözte a zenei pályára? - Hét éve tanulók hegedülni, a továbbtanulást én magam is nagyon szerettem volna, a szüleim úgyszintén és most nagyon örülnek, hogy sikerült a felvételim. - Kik voltak a meghatározó pedagógusok, tanárnak és tanítványnak? Szőts Judit: - Tatár Dezsőné, Földessy Lajos, sokat köszönhetek nekik. Farkas Katalin:'- Csécsi Istvánná, Pusker Mónika és természetesen Szőts Judit. Az ő segítségükkel jutottam el idáig. - Milyen érzés volt a tanárnőnek, amikor a tanítvány egy komoly megmérettetés után sikeresfelvételit tett? Sz. J.: - Nagyon örültem, hogy felvették, s legalább annyira Halász Ferenc tanár megjegyzésének - aki egyébként a felvételi bizottság tagja volt, s a zeneakadémián is tanít - miszerint olyan tehetségesnek találja Katit, hogy szívesen tanítaná. F. K.: - Szeretném elmondani, hogy jó érzés egy olyan sikeres iskolában tanulni, mint a szekszárdi zeneiskola ahonnan az utóbbi években több kitűnő tanuló lépett tovább, felsőbb zenei intézményekbe. - Mit jelent a hangszer: a hegedű mesternek és tanítványnak? Sz. J.: - A tanítás örömét jelenti, a gyerekekkel való kapcsolatot. A versenyek, a koncertek nagy próbatételt jelentenek, ugyanakkor a fellépés izgalmát, a játékot, s végül a tapsot, az elismerést. Az utazások alkalmával a hangszer segítségével sok emberrel, kultúrával ismerkedhetek meg. A zenészek mindenütt a világon könnyen barátkoznak, ismerik egymást, hisz közös nyelven beszélnek, a zene nyelvén. F. K.: - Szeretek hegedülni. Ha elvégzem az iskolát, felnőttként is a zenével szeretnék foglalkozni. - Sikeres felvételi után mit várnak, a hogyan tervezték meg a pihenést? Sz. J.: - Nemrégen élek Szekszárdon. Szeretném megismerni a várost és a környékét, aztán Budapesten összejövünk a régi barátokkal. Szabadidőmben szívesen foglalkozom asztrológiával. F. K.: - Szálkán van egy kis hétvégi házunk. Odajár ki a család. Biciklizek, fiirdök, olvasok. A barátnőm csellózik és ha összejövünk szívesen játszunk együtt.