Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-06-19 / 24. szám

1994. JÚNIUS 19. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 15 Bölcsesség a zenéről „A füllel érzékelhető hangok végső fokon mind hamisak, míg az. akinek megadatott a zenei hallás ajándéka, láthatatlan hangszert rejteget bensejéhen." (Jacobson) Nőkről, nemcsak nőknek! Sas Erzsébet oldala Kávéházi randevú Szekszárdi jazzmise Ezen a héten kedden és szerdán éjszaka rögzítette a Magyar Televízió, Tomsits Rudolf: Szekszárdi jazznii­séjét. A felvételi a nézíík jú­lius 31-én láthatják a TV2-es csatornán, az esti órákban. Vasárnapi zene a parkban 1940-1950-es évek közkedvelt sétatéri zenepavilonjának hangu­latát kívánja felidézni a művelődé­si ház előtti parkban, vasárnap dél­előttönként 11-12 óra között a Pecze István és társa koncertiroda. A városi önkormányzat anyagi tá­^gatásával vállalták fel ennek a *^Pyománynak a felelevenítését, közismert és közkedvelt szekszár­di és más városokból érkező ven­dégzenekarok közreműködésével. Pecze István az alábbiakat mondta a terveikről: A vasárnap délelőtti térzene ha­gyományát azért szeretnénk felújí­tani, hogy Szekszárd lakossága, ha­sonlóan más európai városok la­kóihoz találjon egy olyan vasárnap délelőtti programot, ahová el lehet menni, amiért érdemes kimozdul­ni. A templomból hazatérőknek, az unokákkal sétálgató nagyszü­lőknek, a jövő-menő kamaszok­nak, s mindenkinek, aki szereti a zenét, s ezt a fajta zenét, ajánljuk fel a promenádkoncerteket. Az első vasárnap a mázai bá­imszzenekar volt a vendég, a má­^Pk vasárnap a pécsi kürtkvartett, s most vasárnap a szekszárdon népszerű Parrag Banddel találkoz­hatnak a szekszárdiak. Láttuk, tapasztaltuk is, sikerük volt az eddigi zenekaroknak, az emberek megálltak, nézelődtek, hallgatták a zenét és megkérdez­ték, hogy milyen ünnep van. Las­san majd újra megszokják a szek­szárdiak és az idelátogató magyar és külföldi vendégek: nem kell ün­nep ahhoz, hogy vasárnap délelőtt 11 és 12 óra között igényes zenét hallgassanak népszerű zenekarok előadásában, kellemes környezet­ben - a természetben. Későbbi ter­veikben szerepel egy zenepavilon létesítése s a még későbbi tervek­ben olyan művészeti attrakciók be­mutatása - ahol nemcsak zene, ha­nem más művészeti ág is képvisel­tetné magát, amely már igazi szek­szárdi idegenforgalmi látványossá­got nyújtana minden városunkba látogatónak. v e endégem a Gemenc presszó­ban két ifjú hölgy, a szekszárdi Liszt Ferenc Zeneiskola tanára Szőts Ju­dit és tanítványa Farkas Katalin, aki már felvételt nyert a budapesti Bar­tók Béla Zeneművészeti Szakkö­zépiskola hegedű szákára. - A mondás úgy tartja, hogy két dudás nem fér meg egy csárdában, remélem, hogy két hegedűs nagyon jól megfér egy interjúban, pláne ha mesterről és tanítványáról van szó. Szőts Judit tanárnő hogy került erre a pályára? - Székesfehérvári vagyok, Bu­dapesten a Liszt Ferenc Zenemű­vészeti Főiskola tanárképző tago­zatán végeztem. Kilencéves ko­romtól hegedülök, s bár szüleim álma volt a zenepedagógusi pálya, ma már én is örülök, hogy ezt vá­lasztottam. Kati két éve a tanítvá­nyom. - Farkas Katit, a tanítványt ki ösztönözte a zenei pályára? - Hét éve tanulók hegedülni, a továbbtanulást én magam is na­gyon szerettem volna, a szüleim úgyszintén és most nagyon örül­nek, hogy sikerült a felvételim. - Kik voltak a meghatározó pe­dagógusok, tanárnak és tanítvány­nak? Szőts Judit: - Tatár Dezsőné, Földessy Lajos, sokat köszönhetek nekik. Farkas Katalin:'- Csécsi István­ná, Pusker Mónika és természete­sen Szőts Judit. Az ő segítségükkel jutottam el idáig. - Milyen érzés volt a tanárnőnek, amikor a tanítvány egy komoly meg­mérettetés után sikeresfelvételit tett? Sz. J.: - Nagyon örültem, hogy felvették, s legalább annyira Ha­lász Ferenc tanár megjegyzésének - aki egyébként a felvételi bizott­ság tagja volt, s a zeneakadémián is tanít - miszerint olyan tehetséges­nek találja Katit, hogy szívesen ta­nítaná. F. K.: - Szeretném elmondani, hogy jó érzés egy olyan sikeres is­kolában tanulni, mint a szekszárdi zeneiskola ahonnan az utóbbi években több kitűnő tanuló lépett tovább, felsőbb zenei intézmé­nyekbe. - Mit jelent a hangszer: a hegedű mesternek és tanítványnak? Sz. J.: - A tanítás örömét jelenti, a gyerekekkel való kapcsolatot. A versenyek, a koncertek nagy pró­batételt jelentenek, ugyanakkor a fellépés izgalmát, a játékot, s végül a tapsot, az elismerést. Az utazá­sok alkalmával a hangszer segítsé­gével sok emberrel, kultúrával is­merkedhetek meg. A zenészek mindenütt a világon könnyen ba­rátkoznak, ismerik egymást, hisz közös nyelven beszélnek, a zene nyelvén. F. K.: - Szeretek hegedülni. Ha elvégzem az iskolát, felnőttként is a zenével szeretnék foglalkozni. - Sikeres felvételi után mit vár­nak, a hogyan tervezték meg a pihe­nést? Sz. J.: - Nemrégen élek Szek­szárdon. Szeretném megismerni a várost és a környékét, aztán Buda­pesten összejövünk a régi barátok­kal. Szabadidőmben szívesen fog­lalkozom asztrológiával. F. K.: - Szálkán van egy kis hét­végi házunk. Odajár ki a család. Bi­ciklizek, fiirdök, olvasok. A barát­nőm csellózik és ha összejövünk szívesen játszunk együtt.

Next

/
Thumbnails
Contents