Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-05-29 / 21. szám

1994. MÁJUS 29. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 15 Bölcsességek az iljúságról ..Jönni kell. látni, győzni, idejében jönni, élesen látni, teljesen győzni. Mindig ez volt és marad az ifjúság Feladata." (Lengyel József) Nőkről, nemcsak nőknek! Érettségi témakörök, tételek A Corvina kiadásában újra megjelent könyveket, minden középiskolai fanulónak figyelmébe ajánlják a szerzők. Nagy segítség, hisz a/ érettségi és a felvételi anyagát témakörönként összefoglalják, rendszerezik. Felnőtteknek is hasznos Információkat tartalmaznak. Szerenád Megvallom őszintén - 5 azt hiszem nem vagyok egyedül - amikor langyos májusi estéken találkozom a tanártól tanárig vándorló, ballagási énekeket éneklő fiatalokkal, mindig elhomályosul a szemem. Gyertyával a kezükben, gitár-, harmonika- vagy trombitakisérettel énekelik a szomorúbbnál szomorúbb dalokat. Ilyenkor igy szokás. Szerenád a volt tanároknak, az osztályfőnöknek. Eletük nagy eseménye, a ballagás, az érettségi előtt elzarándokolnak, hogy egy-egy dallal köszönjék meg, amit egyébként nem lehet megköszönni. Talán ^fcegyféleképpen. Megközelítőleg úgy élni, ahogy a jó nWelők azt „elvárják" tőlük. Szerenád! Hihetetlen, hogy milyen gyorsan tud eltelni tíz, húsz, harminc esztendő. S nemsokára már csak a májusi akácillat emlékeztet az elszálló ifjúságra, a gondtalan diákévekre. S természetesen a szerenádozó lányok-fiuk dala. Ballagás A tanulmányaikat befejező növendékek búcsúzása az iskolától. Ezt a rövid meghatározást találtam egy könyvben amelyben a ballagási szokások után kutattam. Bevallom nem sok eredménnyel. Igazán sehol sem írták le, mikor ki kezdte, honnan ered ez a szokás, illetve valami mégis előbukkant. Hazánkban ezt a diákszokást a Selmecbányán alapított bányászati és erdészeti főiskola hallgatói honosították meg. Kezdetben csak az egyetemeken, főiskolákon, majd a középiskolákban is hagyomány lett. A végzősök, a „Mlag már a vén diák" és más erre az alkalomra írt ^Hkel, végigvonultak ünnepélyes menetben a feldíszített osztályokon, folyosókon, udvaron. Újabban az általános iskolákban, sőt az óvódákban, bölcsődékben is ballagnak a „végzősök". Más országokban a ballagás nem szokás, egyéb iskolai ünnepségeket rendeznek a végzősök tiszteletére. Úgy látszik, csak mi vagyunk ilyen ballagós nemzet. Deák-kúti diákbúcsúztató Egy érdekes hagyomány a II. világháború előtti évekből. Sopronban a Deák-kútnál történt a végzős nyolcadikos gimnazisták búcsúztatása. Itt nem volt ballagás, hanem az iskola zászlajával, a tanári kar, a tanulók és a szülők a Deák-kúthoz vonultak ki. Ott elénekelték a Himnuszt, majd a végzősök átadták az iskola zászlaját az utánuk következőknek. A távozó diákoknak az igazgató még egy utolsó útravalót mondott, s ezt követte a nap fénypontja: a maturandusok (érettségizők) sorra odaléptek a Deák-kút elé, s egy régi serleggel ittak a kút tiszta, friss vizéből. Majd újabb búcsúztató és búcsúzó beszédek követték egymást, s végül az egybegyűltek elénekelték a Szózatot. Sas Erzsébet oldala Kávéházi randevú V

endégem a Gemenc presszóban Bősz Lilla, a szekszárdi Garay János Gimnázium végzős hallgatója. - A magyar írásbelin túl, a matek előtt, hogy érzed magad? - A három tételből, úgy érzem jól sikerült a választás. A magyart szeretem, ettől nem féltem úgy, mint a matektól. - Központi írásbelit írsz. Hová készülsz érettségi után? - Közgazdaság-tudományi egyetemre. S ha_ az idén nem sikerül, akkor jövőre újra megpróbálom. - Mennyire vagy drukkos? - Előtte való nap nagyon, de közvetlenül a felelés vagy a vizsga előtt már nem igazán. - Mi a kedvenc tantárgyad? - A történelem. Mindig jó történelemtanáraim voltak, az általános iskolában és a gimnáziumban is. Ennek köszönhetem, s talán annak, hogy otthonról hoztam a történelem szeretetét. - Melyik tantárgyat nem szereted? - A kémiát és a fizikát sem igazán. - Milyen volt a szerenádozás? - Két este minden tanárt felkerestünk, aki hoszszabb ideig tanított bennünket. Utolsó este, pénteken voltunk az osztályfőnökünknél, akinek mi vagyunk az első érettségiző osztálya. Rajos Judit az osztályfőnökünk, s kedvenc virágából, a rózsából adtunk át a szerenád után egy csokrot, épp annyi szálból, 34-ből, ahányan az osztályában vagyunk. - A ballagás? - Nagyon fárasztó volt. A család, a nagy baráti kör. Az az igazság, hogy én nagyon érzékeny típus vagyok - ebben édesanyámra ütöttem - ezért lelkileg is megviselt ez a nap. - Lilla! Úgy tudom, felsőfokú német nyelvvizsgád van. Mióta tanulsz németül? - A középiskolában kezdtem. A nagypapám és édesapám is perfekt beszéli a nyelvet. A gimiben négy évig még franciát is tanultam, szeretném ezt folytatni és később az egyetemen még az angolt hozzávenni. - Terveidhez szükség van ezekre a nyelvekre, vagy egyszerűen csak szeretsz nyelvet tanulni? - Mindkettő. A külkereskedelmi vonalon szeretnék dolgozni, ezért választottam a közgázt. Ha már a nyelvnél vagyunk, szeretném elmondani, hogy nagyon sokat köszönhetek Tóth Lászlóné tanárnőnek, aki a németet tanította. Két éve voltam Németországban, egy háromhetes német nyelvtanfolyamon. A Goethe Intézet pályázatát nyertem el, s Szekszárdról egyedül, országosan tizenegyedmagammal vehettem részt ezen a kurzuson, ahol rengeteget tanultam. - Eddig csak a tanulásról beszélgettünk. Mit csinálsz szabadidődben, amiből most természetesen alig van, hiszen érettségire készülsz? - A Bartina együttesben táncolok, 4 éves korom óta. Nagyon szeretem, mert az utak nagy önállóságra és az időm beosztására tanítottak meg. Sokan csak annyit látnak ebből a táncból, hogy utazunk, világot látunk, azt nem, hogy mennyi munka, idő van az eredményekben. - Nyárra mit tervezel? - Talán végre igazán megtanulok lovagolni. Többször próbáltam már, de sosem volt elég időm rá. - Szeretsz öltözködni, társaságba járni? - Nagymamámnak és a táncnak köszönhetem, hogy nagyon szeretem a népművészet minden ágát. A nagymamám varrt nekem igazi sárközi ruhát is. A hétköznapi öltözködésbe is bele-belecsempészek valami folklórt. Szeretek társaságban, sok ember között lenni. Azt hiszem, ezt is a szüleimtől örököltem. Péter bátyámmal nagyon jó testvérek vagyunk - ami legnagyobbrészt neki köszönhető -, sokat vagyunk együtt, vele és a barátnőjével. - Milyen felnőttkort kívánsz magadnak? - Szeretnék egy jó családot, ahol mindenki jól érzi magát. Sok gyereket, egy jó állást és mindent, ami egy jó, tartalmas élethez hozzátartozik. A minta előttem van. Szerencsésnek mondhatom magam, mert egy olyan családban élek, ahol mindenki törődik a másikkal, az esti beszélgetéseknek, az ünnepi ebédeknek hangulatuk van.