Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-05-22 / 20. szám

8 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1994. MÁJUS 22. Egy komikus New Yorkban színészek általában hároméves koruk óta készülnek erre a pályára. - Tény, hogy sose jutott eszembe, hogy színész legyek. Tanítóképzőben végeztem, egy évig testnevelést tanítottam, felső tagozatban. Igazából tanárképző főiskolára akartam menni, de Pesten nem volt, én pedig válogatott tollasozóként nem akartam megválni az egyesületemtől. Fogadásból jelentkeztem 21 éves koromban a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahova akkor nem vettek föl, de a felvételin benn volt a Huszonötödik Színház igazgató főrendezője, és azt mondta, hogy felvesz a stúdiójába. Két év múlva megnyílt a Várszínház, ide kerültem. Aztán megint felvételiztem és ekkor sikerült is, ám el kellett jönnöm, mert nem tudtam megélni. Szerencsére Vámos László közbenjárására viszszavett a régi színházam, mégpedig színész státusba. Később a Józsefvárosi Színházban kezdtem játszani, ekkor „visszakértem magam" a főiskolára, az estin induló musical-operett szakra. Persze ez csak nevében volt esti, a dolog igaKozáry Ferenc nem tartozik a közismert színészek közé, de nem is kitűzött célja a népszerűség. Úgy véli: a színpad - feladat. A közelmúltban amerikai turnén járt, mégsem a büszkeség dől belőle, hanem az öröm, hogy ott lehetett. A Deutsche Bühne kiváló táncos komikusa angolul fogalmazza meg alapelvét: Be positive! zából úgy nézett ki, hogy reggel nyolctól tízig táncóra, tíztől kettőig a saját színházban próba, kettőtől hatig az énekórák, hatkor meg rohanás az esti előadásodra. Mit mondjak, nem volt unalmas ez a három év. Nyolcvanhatban végeztem, harminchárom évesen. - Aztán valahogy mégis csak Szekszárdra keveredtél. - Kirúgtak Józsefvárosból, mert állandóan fegyelmezetlen voltam. - Már megbocsáss, de ezt nehéz elhinni rólad. - Pedig annak tartottak, és szerintem ez még itt Szekszárdon is így van. Bár az én szempontomból ez a magatartás tulajdonképpen fegyelmezettség. _ ? - Azt a helyzet, hogy nem viselem el, ha valaki nem veszi komolyan a színházat, ha nem pontosan kellékeznek, ha a kollegák „ejtik" az előadást, vagy ha mondjuk valaki részegen játszik. Pesten például egyszer bejött mögöttem a darabba egy srác részegen, aki ráadásul nem is volt benne és erre ott állt János vitéznek beöltözve. Máskor meg olyan civil szövegek tömegét vitték a darabba, aminek köze sem volt a dologhoz, úgyhogy az előadás végén nem mentem ki tapsrendre. Azt mondtam, úgy szégyellem maga, hogy én ide nem megyek ki. A dolgok odáig fajultak, hogy egyszer az egyik részeg kollégát szépen megpofoztam. Felírások, fegyelmik, mittudomén. Ami igazából a drámai vétség volt, az az, hogy egyszer elfelejtettem egy Tatabányai előadást. Ez volt a hatodik fegyelmi, ez legEgv valódi Harlem-reál tűzfal alább teljesen jogos volt, mehettem. - A komikus a civil életben is kötelességszerűen „vicces ember"? - Ha rám gondolsz, akkor ez nem feltétlenül igaz. Nagyon ritka az, amikor elkap a gépszíj és színpadon kívül „alakítok". Általában a színészek között - márpedig legtöbbször ez a társaságom - én elszürkülök és hagyom a „szervát" nekik. - Ezzel együtt jól érzed magad a színészek között. - Ezzel együtt egyáltalán nem. Az igazság az, hogy a színésztársadalmat nem tartom túlságosaik nagyra. A legtöbb kolléga meg va^^ győződve arról, hogy amit ő mond, az feltétlenül úgy van és úgy igaz, csüng rajta a postás, a közértes, a telekszomszéd Leányfalun, mert a művész úr véleménye a perdöntő, mert most jöttem a tévéből, a szinkronból, meg ugye hallottál a reklámban és társai. Általában műveletlenek, kicsinyesek, félnek, irigyek, anyagiasak, de mondom, a legnagyobb baj az a műveletlenség. Újságot, könyvet nem olvasnak, pedig ez alapvető kéne, hogy legyen, ha már magukat vezető értelmiségi rétegnek tartják. - Most érkeztél haza az Egyesült Államokból. Hogyan kerültél óda? - Az Operett Színháznak van egy-két ilyen gárdája, amelyek rendszeresen járnak Ausztriáy^-y Amerikáig erre-arra. Összeverhet válódott ez alkalommal is egy ilyen társulat, és a táncos komikus szerepre a „kis" Latabárt kérték fel, ám ő megbetegedett. Egy héttel az indulás előtt „riasztottak", hogy mivel magyarul is és németül is meg kellene tanulni a Cirkuszhercegnő táncos komikus szerepét, engem látnának erre alkalmasnak. - Szép feladat. - Életemben így nem féltem még. Nyugodt pali vagyok, de úgy remegtem, mint a nyárfalevél. Gondold el, hogy kint vagy Amerikában, amit eddig csak filmen láthattál, vagy újságban olvashattál, és ott amerikai függöny mögött amerikai padló, amerikai hangosítás, persze idézőjelben, mivel ez az egész teherként rakódik rád. Kint áll a plakátokon hatalmas betűkkel, hogy Amerikában a legendás Latabár-familiá legifjabb sarja, aki már bizonyított, meg mittudomén,