Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-05-22 / 20. szám

4 SZEKSZÁRDI 1994. MÁJUS 22. Kimentünk Gemencbe a Holt-Sióra pecázni, de már a gáton látszott, hogy a szokásostól eltérőek a viszonyok. A víz ugyan az áradás után visszahúzódott, de a sok csapadék, meg a rengeteg víz, tócsa, föltöltődött morotva vagy minek a hatására a szúnyogok igencsak elszaporodtak. Korábban a napsütötte részeken nem voltak, jobbára árnyékba húzódnak napközben, bokros részekre. Most már a napsütötte gáton is diszkrét zümmögés veszi körül a pecás fejét. A fás vízparton, a bokrok, szederindák közül százszámra rajzottak elő. A csapkodáson kívül képtelenség volt bármiféle folyamatos és értelmes tevékenységet folytatni, nevezetesen pecázni. Mondtam nekik, hogy keressenek mást, akivel szórakozhatnak, mert a maradék véremre most már én is igényt tartanék, de a fülük botját nem mozdították. Furtonfurt csak a hülye és halálosan unalmas csípéseket erőltették megveszekedetten. Ókor szavaimnak némi nyomatéSzúnyogzönge kot adva (a hagyományos módszerrrel), odacsaptam, ennen testem sem kímélve. A kézfejemen négyet ütöttem agyon, és úgy saccoltam, hogy ez fölér, (adekvát) két léggyel, de valahogy ez a „kettőt egy csapásra" sem tudott most fólvidítani. Az sem vigasztalt, hogy szemben egy kissrác, a vízpart túlsó felén, kikapta maga alól a párnát és úgy hajtotta őket. Ott is lehet pár darab. Közben óvatosan kellett venni a levegőt, mert az ember bucija körül kavargó szúnyogfelhőből könnyen bekaphatott párat, aztán köhöghetett. A halak nyilvánvaló jelét adták annak, hogy tudják mi a helyzet, egyáltalán nem hagyták kifogni magukat, hogy kikerüljenek ebbe a földi pokolba. Egyébként számuk nyilván fogyni fog, hiszen mint tudjuk, számtalan természetes ellenségük van, példának okáért említhetjük a légycsapót és Chemotoxot. Ámbátor nem tudni, hogy a számtalanból mennyi az a fogyás, ami számosnak - észlelhetőnek - mondható... Ebből is látható, hogy aki úgy gondolja, hogy Szekszárdon sok a szúnyog, az menjen ki Gemencbe, ott annyi van, hogy már egymást csípik. - st Felhívás Szekszárd Város Polgármesteri Hivatala ÁRVERES útján értékesíteni kívánja a Szekszárd, Balassa u. 14-16. ingatlant (lakóház, udvar, 3900,3901 hrsz.). Kikiáltási ár: 2 400 000 Ft. A kikiáltási ár csak irányár, szerződést csak a kikiáltási árat meghaladó áron köt az árverező! Az árverés időpontja: 1994. május 26., 14 óra. Az árverés helye: polgármesteri hivatal Szekszárd, Béla tér 8. II. em. (műszaki tárgyaló). Az ingatlan 1994. május 24én és 25-én 10-12 óra között megtekinthető. Az árveréssel kapcsolatban érdeklődni Orbán Attilánál le-het a polgármesteri hivata^ közgazdasági irodáján személyesen és a 311-133/507-es telefonszámon. Az árverésen való részvétel feltételei: 1. A licitáló az árverés napján 10 óráig a kikiáltási ár 10%-át (240000 Ft) a polgármesteri hivatal pénztárába befizeti, mely foglalóként funkcionál. 2. A nyertes licitáló az árverést követő 3 napon belül szerződést köt és 15 napon belül a teljes vételárat (a foglaló betudásával) készpénzben megfizeti. Közös koncert A Szt. Cecília kórus és Lozsányi Tamás orgonaművész közös hangversenyt tart május 22-én, 19.30 óra| kor az esti szentmise után a belvárosi templomban. Műsoron: barokk, illetve mai zeneszerzők művei. Vezényel: Kovács József. Továbbá kéljük az énekelni szerető embereket, jelentkezzenek az énekkarba. Búgócsigavér olnár Éva kisplasztika-művészete különösen, személyes. Rengeteg-rengeteg csigaházából megannyi jót vagy rosszat akaró kezekkel, lábakkal, nemes és nemtelen indulatokkal. mindannyiunk jó vagy homályos történetével bújunk ki és húzódunk abba vissza. Azzal a fémbe sugallt bánatos reménnyel, hogy a rossz egyszerűen érthetetlenné, képtelenné válik, a jót akaró tiszta érzés pedig egyenletszerűen világossá. E tisztázó gondolkodás mélyen megrázó, légies harmóniája - nagy csigaházból kis csigaház felé nyúló védőáldó anyai kéz - valósággal odaszegez a látványhoz. Talán azért is, mert manipulált világunk tiszta, örök igazságainak megfogalmazására, átélésére nincs időnk, holott alapvetően tudjuk, hogy a lét nagy kérdéseire kikezdhetetlenül tömör válaszok vannak. Most e kiállításon pillanatokba, mozdulatok csigaházába ragadva. „Talán egyetlen metafora az egész sorozat - íija Bereczky Loránd -, amely az egyéni fájdalom és az alkotás értékteremtésében feloldódó ütközésről szól." Úgy, ahogy a költő, de Musset íija a szomorúságról: „Isten szó/s válasz kél a számon. Egyetlen kincsem a világon csak az, hogy sírtam valaha." Németh Judit Fotó: - ka -