Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-05-08 / 18. szám

1994. MÁJUS 15. SZEKSZÁRDI VASÁRNAP Bölcsességek a szerelemről „Az. ember természetes igénye. Kon) aslik'R-klkik'U tartozzon \ala­kihcz, s tartozzon hozzá \alaki. Akit szerel, becsül, aki éleiének része." (I'.dilh Piaf) Nőkről, nemcsak nőknek! Május van és májusban... a sláger szerint mindenki nagyon szerelmes. Azonkívül három nagyon szép napot ünnepelünk májusban, anyák napját, pünkösdöt és a gyermekna­pot. A majálisokon az elmúlt hét végén, a különböző rendezvényeken köszöntötték az édesanyákat, s iga­zán szívet melengető volt látni, ahogy vasárnap dél­előtt a városban lépten-nyomon olyan emberekkel ­kicsinyekkel és nagyokkal - találkozhattunk, akiknek | kezében virág volt. Május 22-én - húsvét után 50 nap­pal - a pünkösdöt ünnepeljük. S a hónap utolsó va­sárnapján a gyerekeket. Lám-lám, nemhiába tartják a májust a legszebb hónapnak, a szeretet és a szerelem hirdetőjének. Emlékezetes, szeretettel és szerelemmel teli má­just kívánok mindannyiunknak. Májusi eső... aranyat ér - tartja a .közmondás. Újabban nem­csak a májusi eső az, amit nagyon várnak az emberek, hanem a májusi esküvő is. Az utóbbi években na­gyon divat lett a szerelem hónapjában házasságot kötni. Ez több okból is érthető. Nyáron nagyon me­leg van, télen hideg, ősszel esik az eső és fúj a szél. Ez­zel szemben májusban? Nyílnak a virágok, s kinyíl­nak a szívek. Szekszárdon az előrejelzések szerint • ájusban több esküvő várható, mint a sokéves átlag. felhőátvonulásokról nem szól a fáma. Sok boldogságot! Máj u sf"a A régi, igen szép szokással ma már csak elvétve ta­lálkozunk. Még falun is kezd kimenni a divatból, nem­hogy itt a városban. A jelentése pedig nagyon kedves: ezzel köszöntik a fiatalok a jó időt, a közelgő nyarat, a megújuló természetet. A májusfa általában nyárfa, je­genyefa, amit színes papírcsíkokkal díszítenek fel a fiúk, akik a májusfát annak a lánynak állítják, aki tet­szik nekik, akinek udvarolnak. Régen faluhelyen bizony szégyen volt, ha a lányos ház előtt május 1-jének reggelén nem állt fal. Ez jutott eszembe, amikor szombaton éjszaka 4-5 fiatalember ­fejükön fejpánt, egyikőjük kezében ásó, a többiek hátu­kon hozták a feldíszített fát - szép csöndesen az éjszaka közepén májusfát állított az Alkotmány utca egyik lép­csőháza elé. Akinek szólt, az bizonyára örült az „üze­netnek". Fiatalok! Ne felejtsétek el, a hagyomány úgy kívánja, hogy a fát ki kell táncolni! Sas Erzsébet oldala Kávéházi randevú Kötelező táncok A fenti címei viseli az az ame­rikai film, amelyet a Panoráma filmszínház május 1 l-ig vetít. A film léniája: izgalom, szerelem, lánc, zene. S mindez egy nem­zetközi táncversenyen, ahol a si­keréri nagyon meg kell dolgoz­ni. Vendégem a Babits Művelődési Ház presszójá­ban Gyurkovics Zsuzsa színésznő. - „Egy kellemes este Gyurkovics Zsuzsával."Ezt a címet viseli a Német Színház legújabb műsora, amelyet a művésznő állított össze, a dalválogatástól a kosztü­mökig. - A cím egy kicsit a tartalmat is illusztrálja. Régi világhírű sanzonokból, filmslágerekből, eljátszott és el nem játszott szerepekből, 21 dalt válogattam úgy, hogy a közönség ezen az estén egy vidám, könnyű, kicsit nosztalgikus, lelket megnyugtató hangulatot élhessen meg velem. Szeretném, ha mindenki meg­találná ebben az összeállításban azt a dalt, amelyik neki szól. - Az esten Dobsa Sándor lesz a zongorakísérő. - Húsz éve ismerjük egymást, sok közös felvételt készítettünk. Ebben a kettősben a kísérő legalább olyan fontos, mint a dalok előadója. A felkészülés fá­rasztó, ugyanakkor nagyon izgalmas volt. Már 30 éve, hogy két évig kint éltem - féijemet orvosi hivatása szólította - Lipcsében, s bár akkor a nyelvet tökélete­sen megtanultam, ennyi idő után a más nyelvekre írt dalokat megtanulni és előadni nem kis feladat. Min­dig szerettem a kihívásokat, ezt is annak tekintem, s a lehetőséget - hogy újra kipróbáljam magam - köszö­nöm a Szekszárdi Német Színháznak. - Kicsit banális a kérdés. Már gyermekkorában szí­nésznek készült? - Először táncosnak, aztán orvosnak, s színész let­tem. Rakétaként indultam fiatal színészként a pá­lyán, már főiskolásként főszerepeket játszottam. Az­tán nagyon fiatalon, 19 évesen férjhez mentem, két fiam született, s ettől kezdve csak annyira voltam szí­nész, amennyire ezt a családanya- és a feleségszerep megengedte. Sok filmszerepet adtam vissza, ezekért kárpótolt a gyermekeim mosolya. Két remek fiam van. A nagyobbik manager-igazgató, a kisebbik or­vos. Nálam, amikor ők még kicsik voltak, s a mai nap is, virággal az asztalon kezdődik a nap. Amikor fiatal voltam, lemaradtam nagyon sok befutó vonatról, most mégis úgy érzem, a gyerekeimnek jó édesanyja, a férjemnek igazi társa voltam, s ez kárpótol az elma­radt sikerekért. - Mit tart pályafutása legszebb állomásának? - Húsz évig éreztem rosszul magam, a Vidám Színpadon, mert éreztem, nem oda való vagyok. Az­tán 1975-ben Váradi György Győrbe hívott, az Edith Píaf-szerepre. Először megijedtem, aztán úgy érez­tem, eljött az idő, hogy megmutassam. Óriási siker volt, három évig játszottuk, a tv háromszor ismételte. Egyébként a tv-ben ritkán fordultam elő, s haknizást sem vállaltam. Magammal és a közönséggel szemben támasztott igényemmel ezt nem tartottam összeegyeztethető­nek. így emlékeztem nagy példaképeimre, Kiss Ma­nyira, Pécsi Sándorra. - Hogy telnek a napjai, amikor épp nem fellépésre készül? - Korán kelő vagyok, s őseimtől olyan nagy mennyiségű energiát örököltem, hogy ma is fáradha­tatlan vagyok. Imádok főzni, nálam 30 éve minden­nap friss ebéd van. Főzés és vezetés közben szeretek legjobban tanulni, akkor vagyok igazán egyedül. Imádok színházba járni, s nagyon sok jó barátom van, akiket általában én hívok meg. - Annak ellenére, hogy keveset látta a közönség az utóbbi időben - ami nagyrészt a tv-szerepek hiánya ­Gyurkovics Zsuzsa ma is sztár, népszerű, ismert mű­vész. - Örülök, hogy nem felejt a közönség, s örülök, hogy ezt a vadonatúj, a Német Színház számára összeállított estemet a szekszárdi közönség fogja elő­ször hallani. - Sok sikert, művésznő és viszontlátásra a Babits Művelődési Ház kamaratermében május 12-én, este 7 órakor! Mindannyian felfokozott élettempóban élünk. Ki a mindennapi megélhetésért, ki hivatástudatból, ki mert csak így tud élni. Napi 10-14 órai munká­val, feszültséggel. S éppen ezért hamar „robba­nunk * Jó lenne, ha robbanás helyett mosolyogni tudnánk. Kedves Olvasóim! írják meg, ha a min­dennapjaikban találkoztak olyan szituációval amiről azt gondolták, igen, ezt kellene tenni, amit ö. Mosolyogni. A történet bárhol 5 megeshetett, utcán, üzletben, kórház­ban stb. A jó történetek - ha beküldő­jük is úgy gondolja - megjelenhet­nek ezen az oldalon, mind­± annnyiunk örömére és tanul­yy ságára.

Next

/
Thumbnails
Contents