Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-05-08 / 18. szám

12 , SZEKSZÁRDI IASARMP 1994. MÁJUS 8. Papp György analízise Amire összerázódnának, addigra kiesnek? A PMSC nem várt bravúros legyőzése után fordulatot, hovatovább feltámadást prognosztizálhattunk. Okkal, mert a Szigma kézilabdacsapata először játszott az élvonal által megkövetelt szervezettséggel, először védekezett úgy, ahogy az NB I-ben illik, először játszott az ellenfél erényeit, hibáit maximálisan figyelembe vevő, az ellenfélre adaptált taktikával, s talán először értékesítette mintegy hatvan-hetven százalékos arányban a kínálkozó lehetőségeit. A stabil középcsapatnak számító pécsieknél gyengébb játékerejű együttesek ellen miért ne sikerülhetnének a bentmaradás szempontjából létfontosságú győzelmek? - morfondíroztak a csapat sorsáért, de úgy általában a szekszárdi kézilabdáért aggódok. De nem feltámadás, hanem újabb két „zakó" következett, ráadásul olyan meccseken, amelyek - a sportzsargonnal élve „négypontosak" voltak. Az eléggé későn bevetett új tréner, Papp György „ujjlenyomata" ott volt a csapaton a két elbukott találkozón is, ha úgy tetszik a lányok meg tudták rajzolni az „i" betűt, de a pontot már képtelenek voltak erre feltenni. A realitásérzéke a következőket mondatta Dobó Károllyal, a szegediek edzőjével, amikor szekszárdi kollégájához fordult: „A mérkőzés képe alapján még a pontszerzésben sepi hittem, ti nyertétek meg ezt a meccset nekünk". Sovány vigasz, mert a Szigma bentmaradási esélyei tovább zsugorodtak. Most már bravúr kell - osztja ebbéli véleményünket az edző, Papp György is. - Hozni kell az utolsó fordulóban a BHG elleni meccset, ez egyértelmű, ha azon elbukunk, akkor nincs miről beszélni. De ez még kevés, hiszen „helyzetbe kell hoznunk magunkat" addig. Ezt pedig csak bravúrral lehet. Legalább egy pontot el kéne, hogy hozzunk a Spartacus és a TF otthonából, ez alapkövetelmény, de ez a négy pont sem garancia, hiszen a Köfém-nek is van sansza a hátralevő mérkőzésein a pontgyűjtésre, s idáig eggyel többet szerzett, mint mi. - Ha a sorsfordítónak hitt PMSCmeccs csapatmunkája visszatérne miért ne! -, akkor az alábbiaknál nagyobb bravúrokra is képes lenne a csapat, nem?... - Az elmúlt egy hónap alatt sokat fejlődtünk korábbi önmagunkhoz képest, de aggódom amiatt, hogy a még jobban kiélezett helyzetekben ugyanúgy kimaradnak a ziccerek és a hetesek, s esetleg játékbeli pontatlanságok előjönnek, bár hittel hiszem, hogy ez utóbbit száműztük. -Adjon valamiféle diagnózist arra vonatkozóan, miért van az, hogy a Szigma játékosai abszolút gólhelyzetekben egyszerűen leblokkolnak, noha állandóan gyakorolják az edzéseken a befejezéseket? - Nem pszichés, hanem sokkal inkább képességbeli okokra vezethető ez viszsza. Az itteni játékosok döntő többsége ismer ugyan négy-öt megoldást egy-egy helyzet, avagy hétméteres értékesítésére, de adott játékszituációban már képtelen arra, hogy az adott pillanatban az eredményre vezető megoldást válassza ki és alkalmazza. - Ez ennek a játéknak az egyik, de kétségtelenül meghatározó részeleme. Ennek hiánya miatt szabad, lehet-e azt a következtetést levonni, hogy játékosait tekintve ez a menet közben azért valamelyest erösödö Szigma még mindig nem igazán NB l-es? - Sajnos lehet. Ennek ellenére azt mondom - ismerve az egyes játékosokban kétségtelenül meglévő erényeket, értékeket: ha ez a mostani garnitúra legalább szeptembertől együtt van, s az ősz tájékán megkapom a csapatot, nem lennének kiesési gondok. - Mennyi esélyt lát a bentmáradásra? (A beszélgetés időpontjában még nem játszották le a Spartacus elleni meccset - a Szerk.) - Ha reálisan nézem, kevesebbet, mint ötven százalékot, de!... Szó sincs részemről pesszimizmusról, mert ez a Szigma már más, mint a korábbi. Éppen a Pécs ellen bizonyítottuk, hogy a bravúroknak van szakmai fedezete, de ezekre a fentebb elmondottak miatt nem vállalhatok garanciát. Variációk Guóth Ivánra Abból nemigen lesz pletyka, ami mostanság a bajnokságot eredményesen befejező szekszárdi kosarasok háza tájáról kiszivárog. De gyanítom, túl sok minden nem nagyon történhetett a kulisszák mögött sem. Továbbra is edzésben vannak és hamarosan egy kellemest a hasznossal összekötő törökországi túrán vesznek részt. Viszont amolyan derült égből a villámcsapásként az Alföldről begyűrűzött a mi kis városunkba egy olyan hír, hogy a sikeredző, Guóth Iván megválik a szekszárdi csapattól. „Hírszerzőnk" szerint a Nagykőrös férficsapata kacérkodik a gondolattal, hogy megszerezze magának a trénert. A pletykára nyomban reflektáltattuk magát az érintettet is, aki a szokásos stílusában jót derült a dolgon. Annyit azonban megjegyzett, hogy a privát életében valóban történhetnek az elkövetkezendő hetekben olyan változások, hogy visszatér Kecskemétre, de ez - mint mondja - a kosárlabdával nincs összefüggésben. Elmondta, hogy jól érzi magát Szekszárdon, semmi okot nem lát a váltásra, szívesen dolgozna a lányokkal. Bennem mindenesetre ott bujkál a kisördög: mi van, ha tényleg megüresedik a kispad Nagykőrösön? Karnyújtásnyi távolságra pedig egy híres edző a hírős városban, akit kosárlabda nélkül nagyon nehéz elképzelni... Kulissza Ha már a kosárlabda-szövetség ölbe tett kézzel nézi, hogy az élvonalbeli csapatok a válogatott programjának való totális alárendeltségében márciustól gyakorlatilag augusztusig „mérkőzésnélküliségre" vannak ítélve-szövetségileg -, akkora ligának kéne lépnie. Azok az edzők, akiknél nem a szerződésben garantált havi fix a munkavállalás motivációja, panaszkodnak is: nem nagyon tudják mitévők legyenek. Négy hónapfolyamatos meccsezés nélküt, gyakorlás nem életszerű, hanem laboratóriumi körülmények között. Van-e ennek igy értelme? Minden rosszban van valami jó - tartja a népi bölcselet. Ebben például az, hogy az edzők a napi többszöri gyakoriatozások során javíthatnának a játékosok egyéni képzettségén. Mert mára már odajutottunk, hogy ami NB II. címszó alatt megy, az inkább tömeg-, mintsem minőségi mércével mérhető versenysport. De azokat az edzőket, akik nem letudni akarják ezt a három hónapot, segíteni kéne. Valamiféle kupa- és tornarendszerrel: a száz kilométeres körzeten belül a szomszédváraknak valamit ki kéne találni. No nem holmi - a közönség szempontjából - limonádé mérkőzéseket, melyeket a nevében rossz emlékű, de amúgy hasznos egész tavaszt betöltő Felszabadulás Kupa jelentett. Az ilyen meccseket gálásítani lehetne (tripladobó verseny, nézők büntető-dobóversenye és így tovább...) De ha egyszer a mostani eseménylelenség a többségnek kényelmesebb... A televízió képernyője előtt ültem és nem hittem el ezt a szörnyűséget, ami megtörtént. A magyarországi Forma l-es futamokon, a Mac Laren-Honda boxhan számtalan alkalommal nyílt lehetőségem megfigyelni Ayrton Senna arcát, amely arról árulkodott, hogy „velem" ez a tragédia sohasem történhet meg. Mi nézők és az autóversenysport kedvelői szinte niár elszoktunk hosszú évek óta, hogy a kisebh, nagyobb ütközések során életveszélyes helyzetek adódhatnak. Néhány napja mégis megtörtént, elveszítettünk egy Forma 1. levegőjét alig szokott osztrák versenyzőt, Ratzenhergert és egy utolérhetetlen autós zsenit, aki nem mindennapi emher is volt. Felvételünk az 1. Magyar Nagydíjon készült Ayrton Sennáról. Kapfinger András Halálos futam Imolában