Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-05-08 / 18. szám

1994. MÁJUS 22. 265 , SZEKSZÁRDI VASARNAP l Miért nem lehet kitiltani a kör­nyezetet rongáló, szennyező buszo­kat, tehergépjárműveket a központ­ból? A város a polgároké! Hadd dönt­sék el ők, hogy mekkora tömegű gépjárművet hajlandók elviselni a környezetükben. Persze az út - (a főutca, 56-os út) - sem a városé, mondják. Ez bennünket nem ví­gasztal, nem is érdekel! A logikus tömegközlekedés ki­alakítása a fontos. Ki lehetne alakíta­ni a városközpont körüli közlekedés rendszerét, csomópontokkal, át­szállóhelyekkel, ahonnan a környe­zetvédő kisbuszokkal lehetne elérni a központot. A központban így, akár két sávra lehetne csökkenteni, majd egyes ré­szeken meg is lehetne szüntetni az autók közlekedését és a gyalogosok, a kerékpárosok és növények vehet­nék át a helyüket. Mi már látjuk a városunknak ezt a nyugodt, csöndes, emberi képét. Higgyék el, az idegenek is csodál­nák, mint ahogy most mi nézzük irigykedve testvérvárosunk - Bieti­gheim-Bissingen központját. Most már sajnos nem egy távoli jövőről kell gondolkodnunk, hanem gyermekeink, unokáink emberhez méltó életéért kell tennünk nagyon sok apró dolgot - MINDEN NAP ÉS MINDANNYIUNKNAK! A FÖLD, amelyen élünk mi szekszárdiak is, kb. 5 milliárd éves. Az ember, a mai ember, a Homo Sa­piens csak mintegy 50 ezer éve él a Földön. 4 milliárd 999 millió 950 ezer évig a Föld nagyszerűen meg­volt az ember nélkül. Mit tett az ember a Földdel, a ter­mészettel itt-tartózkodása során, [ermészetesen a kultúrában - a Tudományokban, a művészetekben csodákat hozott létre. A tudósok és a művészek mindig érzékenyen rea­gáltak a Földanya gondjaira, felada­tuknak tekintik a probléma megol­dásának kutatását, ajószándékú, de nyomatékos figyelemfelkeltést. Kedves szekszárdi polgárok! Sokkal jobban kell tehát alkalmaz­kodnunk. A megoldás ránk vár! Sen­ki nem fog rajtunk segíteni - csak mi, együtt segíthetünk a dolgon! Hogyan lehet ezen a helyzeten segíteni, hogy az ember meg­hosszabbíthassa itteni létének idejét és megőrizhesse mindazt a csodát, amit nemzedékek százai hoztak létre? A környezetszennyezés tág foga­lom - a körülöttünk élő természet, az erdők, a fák egészen pontosan jelzik a mostani helyzetet. A FÁK érzékeny műszerként mutatják nekünk környezetünk állapotának romlását. Ha a levegő, a talaj, a víz szennyezett - ezt elsőként az élő fa érzékeli - elpusztul - pusztulása se­gélykiáltás. Segítenünk kell a saját, és utódaink érdekében. Mert a fák pusztulását követi az állatvilág és ve­le együtt az ember pusztulása. Akinek gyereke van, mindenki sze­retne unokákat is. Ehhez azonban biz­tonságban, egészséges környezetben kell utódainknak megszületniük. Ne csak magunkra gondoljunk! A zeneiskola, ahol a forgalom zaja gyakran elnyomja a muzsika hangját Mindenki félti, óvja gyermekeit ­a lehető legegészségesebb táplálék­kal, ha beteg, gyógyszerekkel (egyre több gyógyszerrel). De sajnos hiába az egészséges otthoni környezet, ha külső, káros hatások sokkal intenzí­vebben befolyásolják gyermekeink egészségét. Elszigetelten ez nem oldható meg, minimum városi szin­ten, de legalább országosan kell gon­dolkodnunk. Mi az amivel mi, itt és most tönk­retesszük a város levegőjét, talaját és vízkészletét. Néhány példa - Magyarországon naponta 3 liter hulladékot termel minden egyés ember, a gyerekeket, a csecsemőket, az időseket is be­leértve. Mennyi szemetet termel egy csecsemő vagy egy idős nyugdí­jas? A hulladéknak kb. 91°/o-a a sze­méttelepre kerül, minden válogatás nélkül. l-2%-át a hulladékégetők­ben semmisítik meg és csak mintegy 7%-át hasznosítja az ipar a megfelelő helyen. Kanada a Föld egyik legtisztább állama - megoldották a szelektív gyűjtést és újrafeldolgozást - nincs szemétégetés! Amit nem dolgoznak fel, abból termőföld lesz. Más meg­oldás nincs! Magyarországon 1500 iskolában gyűjtik a szárazelemet és gondos­kodnak az elszállításáról. Szekszárdon melyik az a hely, ahova például a szárazelemeket vi­hetjük. A többiről nem is beszélve. ­Hol gyűjtik például az üveget, a műanyagot és egyebeket, amit igen jól újra lehet hasznosítani. A mű­anyag, ha talajba kerül 600 évig szeny­nyezi azt. Nem látjuk be, hogy miért nem lehet jó szervezőmunkával, a lakos­ság kis jószándékával megvalósítani a szelektív hulladékgyűjtést. Ilyen helyzetben minden váro­sunkban élő polgárnak, minden városi képviselő­nek, minden pártnak szem előtt kell tartania a fontos­sági sorrendet - mi lehet fontosabb, mint megszün­tetni a legnagyobb környe­zetszennyező - a hulladé­kok kezelésének a problé­máját. Nem vagyunk, és soha nem is voltunk egyetlen pártnak sem a tagja, nem tudunk a ' szavazatokkal olyan pártot támogatni, amelyiknek nem ez az első és legfontosabb teendője a következő négy évben. Le­het, hogy nem tudunk majd válasz­tani?! Van a városban párt, amelyik minden évben megpróbál demonst­rálni ebben az ügyben. A figyelem­felkeltésig már legalább eljutottak. Egy másiknak a programjában sze­repel a környezetvédelem. Remél­jük, nem csak a közelgő választások miatt. Nem akarjuk itt, most a válasz­tási harc kellős közepén meg­nevezni őket - nyilatkozzanak ők, várjuk! Mi nem adjuk fel, akármilyen vá­rosvezetés lesz, mi mindig meg fog­juk találni a módját, hogy figyelmez­tessük őket ezekre a dolgokra. A vá­ros csak akkor tud továbblépni a gaz­daságban, a kultúrában, az egészség­ügyben, ha a most hirtelen utópi­kusnak tűnő elképzelésekkel hosszú évekre, évtizedekre előre megterve­zik a város majdani közlekedését, képét, és apró lépésekben megvaló­sítják ezt. Addig nem nyugszunk, amíg Szekszárd utcáin, a füves járdaszéle­ken és mindenütt, ahol nem kellene, parkoló autókat látunk. Ameddig nem lesz minden, ma még sivár, csupasz, lekopott földfelület helyett fű, amíg a csupasz, poros árkokat lánti a füves helyett. A fű a legjobb porfogó, a fű jó illatú és nagyon szép a színe. Addig nem hallgatunk, amíg a Skála előtt az út közepén virágzó rododendronok nem díszítik az utcát. Ne em akartunk senkit bánta­ni - segíteni szeretnénk, és biztosan nem vagyunk ezzel egyedül. Lehet, hogy hiányosak az infor­mációink, lehet, hogy közben tör­téntek előrelépések, de ezt mi még nem érezzük. Igen - mi álmodozók vagyunk. Ne szégyelljenek Önök sem álmo­dozni, az utókor csak az álmodozók­ra emlékszik. Milyen szép álom - Szekszárd „Biováros" - lehet-e nagyobb mű, melyet egy város létrehozhat?! Kis Ildikó, Fusz György fotó: -kafi­Délidőben nem tanácsos a városközpontban kisgyermekekkel sétálni

Next

/
Thumbnails
Contents