Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-05-01 / 17. szám

245 1994. MÁJUS 1. , SZEKSZÁRDI VASARNAP Zertifikat és ICC, Szekszárdi történetek avagy „ahány nyelvet bírsz, A fociról annyi ember vagy" Egyre többen, egyre sürgetőbben érezzük a nyelvismeret szükségességét. A sokféle nyelvtanulási lehetőség közül még ma is biztos pontot jelentenek a TIT nyelvtanfolyamai, ahol a magas színvonal állandósága mellett azért időről időre akad a hallgatók számára kedvező újítás, újdonság is. Egyik ilyen az is, hogy a Frankfurtban működő Nemzetközi Nyelvvizsga Bizottságnak Magyarországot képviselő tagja a Tudományos Ismeretteijesztő Társulat, ezért így a TIT keretében pár éve lehetőség van az egész Európában érvényes német Zertifikat és az angol ICC nyelvI

vizsga megszerzésére. Ilyen nyelwizsp zajlott az elmúlt szombaton a TIT megyei székházában. 23 hallgató adott számot angol nyelvismeretéről. Erre a nyelvvizsgára kiscsoportos formában, 200 órás intenzív (hetenként kétszer 3-3 órás) tanfolyamon lehet felkészülni, bár a vizsga nyitott, a tanfolyam elvégzése nélkül is be lehet jelentkezni, és ennek fordítottja is igaz: a tanfolyam elvégzése nem kötelez a vizsga letételére. Mindkét változatra volt már példa a megyében. A tananyag rendkívül kommunikatív, beszédkészséget fejlesztő, elsősorban a köznyelvre épül. A frankfurti központ biztosítja mind a német, mind az angol tananyagot, ezekhez sokszorosított formában a tanfolyamok hallgatói külön költségek nélkül jutnak hozzá. Évente két alkalommal biztosított a vizsgalehetőség, áprilisban, illetve novemberben és decemberben. (Novemberben német, decemberben angol nyelvből). A vizsganapokat Frankfurtban jelölik ki, ilyenkor egységesen egyszerre vizsgáznak a hallgatók Európa-szerte, Spanyolországtól, Franciaországon, Németországon, Ausztrián át Magyarországig. A vizsga két részből áll. Az írásbeli négyféle feladatsorból tevődik össze: két teszt, levélírás, valamint szövegértés magnóról. Az írásbelivel egy napon zajlik a két feladatrészből álló szóbeli vizsga is. Ezen először három megadott témából a hallgató maga választhatja ki, hogy melyikről kíván felelni, majd ezután szituációs beszélgetés következik. A vizsgán fordítás nincs, sem magyarról az idegen nyelvre, sem arról magyarra. Az írásbeli dolgozatokat gép javítja Frankfurtban, a szóbelit itthon értékelik. Az összesített eredmény és a sikeres teljesítményt dokumentáló bizonyítvány Frankfurtból érkezik. A nemzetközileg elfogadott oklevél honosítható. Temesi Ágnes, a TIT Tolna megyei titkára tájékoztatott arról, hogy a megyében két éve működik ez a rendszer, eddigi tapasztalataik nagyon jók. Két év alatt a két nyelvből kb. kétszázan tettek eredményes vizsgát. A megszerzett oklevél nagy segítséget nyújthat, és előnyt jelenthet a munkavállalásban akár itthon, akár külföldön. A pedagógusok e bizonyítvány birtokában iskolájukban nyelvoktatást folytathatnak, más besorolást kaphatnak. A most induló tanfolyami csoportokba még lehet jelentkezni. A 200 órás felkészítés költsége 25 ezer forint, de részletfizetési lehetőség is igénybe vehető. A foglalkozások munkaidő után, 17 órakor kezdődnek. Az érdeklődők a 319-401-es telefonon juthatnak bővebb információkhoz. UDUD TERÉZ Múzeumigazgató: Gaál Attila Dr. Gaál Attilát választotta meg a Tolna Megyei Közgyűlés öt évre a szekszárdi Wosinsky Mór Múzeum igazgatójává. A korábbi két eredménytelen választási kísérlet után, a harmadik pályázattal sike^fcsen megvalósult az igazgatói tisztség betöltése. Ezúttal ketten adtak be pályázatot, dr. Glósz József és dr. Gaál Attila, aki már csaknem egy év óta megbízott igazgatóként látta el a vezetői munkát. A múzeumban történt előzetes véleménykérés, tehát, hogy az ott dolgozók kit látnának szívesebben az igazgatói székben, csaknem azonos szavazatarányt adott, ezután Glósz József visszalépett a jelöltségtől. így a megyei közgyűlés tagjai egyedül Gaál Attilára adták le voksukat, 36 igennel és 2 tartózkodással. Az új múzeumigazgató elmondta a Szekszárdi Vasárnap érdeklődésére, hogy nem Glósz József ellenében pályázott. A körülmények arra késztették, hogy most már ő is részt vegyen ebben a megméretésben. Közölte, hogy helyettesévé Glósz Józsefet fogja kinevezni. Kettejük szakmai-vezetői munkája jól kiegészíti egymást. Gaál Attila 3 éves kora óta él Szekszárdon, 13 évesen kezdett bejárni a múzeumba és az akkori igazgató, Mészáros Gyula inspirálására lett régész, mégpedig a török kori kutatások művelője. Igazgatóhelyettessé 12 évvel ezelőtt nevezték ki, így szerzett vezetői gyakorlatot megyénk és városunk különleges szerepet betöltő intézményében. (gemenci) Evangélium Húsvét 5. vasárnapján János evangéliumából veszi egyházunk a felolvasandó szakaszt (Jn 15., 1-8.). A szőlőtő és szőlővessző hasonlatával Jézus azt mondja, hogy Nála nélkül semmit sem tehetünk. A szekszárdiak szőlőmüvelők. Mindenki tudja, hogy a szőlőtőből nő ki a vessző, mely a gyümölcsöt hozza. Még csak eszünkbe sem jut, hogy valaki azt gondolhatná: elég csupán a vessző tő nélkül is. Az emberi élet különböző síkján is érvényes ez. A biológiai, testi életünk fejlődése megsínyli, ha hiányzik a szülő. A szellemi életben sem boldogul az, aki mindent maga akarna kitalálni és nem építene az emberiség nagy gondolkodóira. A lelki életünk is elhal, ha nem merítünk az Istenből. Vegetálni vagy látszat eredményeket el lehet érni, de maradandó gyümölcsöt nem hozhatunk csak a magunk erejéből. Az ember mégis megpróbálja. Megkísért a gőg. Miért ne tehetnék jót magamtól? Lázasan tevékenykedünk, minden percünk be van osztva, megértő szánalommal vagy vidám jókedvvel igyekszünk embertársunk lelkiállapotára ráhangolódni, másokat is munkába szervezünk. Miért? A tudatunk alatt igazolni akarjuk magunknak: alapjában véve jó emberek vagyunk. Jézus pedig azt mondja: én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, az hoz termést. Vagyis, aki bennem bízik, rám hagyatkozik, imáiban gyakran van velem, olvassa vagy hallgatja az írást, él a szentségek erejével, veszi és eszi az Úr testét... és a maga tehetségét is odaadja. Kérlek, aki olvasol, most állj meg egy kicsit! Gondold meg: a te testi, szellemi, lelki életed miből, kiből táplálkozik. Minek tartod magad? Szőlőtőnek vagy szőlővesszőnek? Élvezed-e munkád gyümölcsét? Felébred, él-e benned a hála, vagy tiéd a dicsőség? Jézus azt mondta: „Nálam nélkül semmit sem tehettek." (Jn 15., 5.) FARKAS BÉLA plébános Edz az élet bennünket, futballdrukkereket rendesen. Valaha, főleg 1954 nyaráig, pláne a két ángol meccs után nemigen tudtuk elképzelni, hogy valaha bennünket, a magyar labdarúgó-válogatottat, meg lehet verni. Aztán a németek a 8:3 után is megmutatták, hogy nem vagyunk verhetetlenek, ami még ennél is nagyobb baj, ezután már mások is megmutatták nekünk ugyanezt a szörnyűséget és ez mind a mai napig tart rendületlenül. De mi van itt a városban a labdarúgással? Először nézzük, mi volt. Ugyanaz, mint a nagyoknál. Volt foci valaha, most meg nincs. A háború előtt, meg utána pár évig létezett a Törekvés. Ez egy csapat neve. Aztán az ötvenes évek elején megint lett csaj?at, pontosabban lettek csapatok. így többes számban, mert hárman voltak. Mindhárman a megyebajnokságban, mindhárom jó erőkből álló együttes és egészséges, lelkes rivalizálás folyt a városon belül. A Dózsa, a rendőrcsapat, a Petőfi vagy Bástya, a tanácsi csapat és az Építők, a Magasépítő Vállalat csapata. Hadd említsek pár nevet, mely biztosan ma is ismert. Kezdjük az utóbbival: például a Greilich Gyuszi, a kapus, a hátvéd Bencze Pista, vagy a csatár Zsoldos Öcsi és el ne felejtsem, hátul a Nagy Jancsi, meg a Fehér Laci. A Petőfiben a Simon, a Klézli, vagy éppen elöl a Tischler Jancsi, vagy a falábúnak mondott Benács, aki már csak azért sem lehetett falábú, mert gólokat tudott rúgni, nem is keveset. A Dózsában a két sztár természetesen a Hetesi és a Dósai Pista, meg a kapus, a Mariska, akinek becsületes neve Schmidt József, vagy még a Berkes, a Mihók Miska, aki Marosi, a Majnay és mások is természetesen, akiknek neve most nem áll itt. Több százan lennének ebben a névsorban az utóbbi negyven évben természetesen. 1956 után a Petőfi és a Dózsa egyesült, lett belőle az SC az NBI. „B"-ben. Aztán a Dózsa újra kezdte, elölről, a járásitól egészen az NB U-ig, ahol most vannak, de úgy néz ki a helyzet, hogy nem sokáig. Sajnos. Most valahogy nem jönnek öszsze a dolgok. Se közönség, se pénz, se csapat. A pályán kívül szinte semmi. Ennek ellenére az a véleményem, lehetne még tenni valamit, de nagyon gyorsan, a város szégyene lenne, ha hagynánk tönkremenni mindent. Szakember van elég, összedughatnák a fejüket, legalább megpróbálhatnák a lehetetlent. Edzettek vagyunk, azzal kezdtem. Persze azok vagyunk, de ez nem azonos a semmittevéssel és a belenyugvással, mert ezért bizony nem fog az utókor bennünket felmenteni semmi alól. -tüke-