Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1994-05-01 / 17. szám
1994. MÁJUS 1. , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 3 Az év nyomozója Hétfon reggel haptákba merevedett, de nevető arcú rendörök sorfala közt „vonult" szobájába Farkas Róbert, s eközben virágszirmokat szóltak reá. Nem megszokott dolog ez olyan komoly helyen, mint a Szekszárdi Városi Rendőrkapitányság. De az sem megszokott, hogy innen kerüljön ki az év rendőre. - Csak az egyik, mert hárman is megkaptuk a kitüntetést - csökkenti szerényen érdemét a kapitányság nyomozó alosztályának vezetője. é tény, Sárkányölő Szent György napján, ami ár a rendőrség napjává is nemesült, a belügyminiszter egy közlekedési és egy, a közbiztonság területén dolgozó kollégával együtt tüntette ki őt az év rendőre címmel. Ő lett tehát Magyarországon az év nyomozója. M J. T A i kellett ehhez? - Bűnügyi területen az év rendőrének rafináltnak és rugalmasnak kell lennie. Ugyanakkor nagyon fontos a jó családi légkör, s az is, hogy legyenek kiváló munkatársak. Mert ha nincs meg a családi háttér, éjszakánként nem lehet hajkurászni a betörőket, rablókat, ha nincsenek nagyszerű kollégáim, megint nem érek el semmit, hiszen • yomozás csapatmunka. - Hogyan lett rendőr? - Édesapám is az volt, harminc éven át bűnügyi szakterületen dolgozott, s a megyei főkapitány közbiztonsági helyetteseként ment nyugdíjba. Innen az indíttatás. Az már a szerencsén múlott, hogy ütemesen haladtam előre a ranglétrán. - Ha újrakezdené, mint az év nyomozója, nyilván azt mondaná, megint ugyanígy tenne mindent. De ha most megtehetné, amit szeretne, mi lenne az? - Jó így. Nem a kötelező tiszteletkört rovom, ha azt mondom, kitűnő emberek közt dolgozom. Fiatal, huszonéves kollégáim vannak, akik szívvel-lélekkel rendőrök, ezért nagyon jól érzem magam ebben a beosztásban, még akkor is, ha érzem, néha az egészségem sínyli meg azt a hajtást, ami itt, egy városi kapitányság bűnügyi osztályán van. - Mekkora ez a „hajtás"? Mennyi a munkaidő? - Itt olyan, hogy munkaidő nincs. Reggel fél nyolctól délután fél négyig kötelező itt lenni, s van is mivel kitölteni ezt az időt. Ha pedig az élet úgy hozza, akár napokon keresztül, egyfolytában, megállás nélkül dolgozunk. Haza olyankor csak mosakodni, borotválkozni, meg átöltözni megyünk. - Milyen ez a megállás nélküli munka? - Csodálatos. Nem lehet megunni. Sokoldalúnak kell lenni, mert a túloldalon is olyanok vannak. Nem tudom semmi mással összehasonlítani, és nem is tudnám mással felcserélni. Tényleg nem nagy szavak, ha azt mondom, életemmé vált ez a munka az elmúlt tizennégy év alatt. - Amihez tisztességes fizikai kondíció kell. Sportolt? - Atletizáltam, és három éven át birkóztam. - Most? - Horgászom. - Ismeri a híres detektíveket, Sherlock Holmestól Derrickig. Kollégái? - Hogyne, nagyon jól mulatok rajtuk. Az egyik szimpatikus az esetlenségéért, a másik a robbanékony ságáért, de amit csinálnak, az regény, mozi. Ott minden sikerül. Az élet kicsit más. - De volt Farkas Róbertnek is sok sikeres munkája. Mi volt a „leg" ebben a majd másfél évtizedben, amire nagyon szívesen emlékszik vissza? - Nagyon sok leg volt, nagyon szerencsés ember vagyok. Már az első évben, mikor a rendőrség hivatásos állományába kerültem, öt esetben írt rólam a Rendőrújság, ami akkor elég nagy szó volt. Azután, pont egyéves rendőr voltam, amikor egy gyilkost sikerült elfognom. S azóta is, rendszeresen, évente vannak olyan elfogásaim, amik nem feltétlenül tartoznának a munkámhoz, mert nem az én dolgom az, hogy éjszaka kimenjek figyelőszolgálatba. Azután, volt a totóügy, az emberek totóperként emlegetik, annak a csalássorozatnak a felderítésén is sokat dolgoztam. És voltak sorozatbetörések, tanyabetörések, azok tettesei közül is jó párat sikerült elfogni, úgy, hogy minden évben jutott nekem valami emlékezetes. - Azt már évtizedek óta gy akran hallom, hogy az ország más vidékeiről érkező vendég-, vándor-, vagy utazó bűnözők itt sorra lebuknak. Mi ennek a magyarázata? Van Szekszárdnak valami különleges adottsága? (Folytatás a 4. oldalon.)
