Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-04-10 / 14. szám

15 1994. ÁPRILIS 24. , SZEKSZÁRDI VASARNAP Bölcsességek a szerelemről „A szerelem sohase virágzóit börtönben, karámban, csak szabadon. Nagy-nagy világosságban." (Wolkcr) Nőkről, nemcsak nőknek! Húszéves a zeneműtár A kezdetek: A zeneműtár első 10 évét kényszerű társbér­letben, a Liszt Ferenc-emlékszobában kialakí­tott, Augusz-házi toronyszobában élte meg. 1983-ban lehetőség nyílott, hogy a megyei # nyvtár épületébe költözzenek. Induláskor 3 lemezjátszó, 1 rádió és egy or­sós magnó fogadta a zenét kedvelő hallgatókat. A 800 darabos lemezállományunk könyv- és partitúragyűjtemény teljes mértékben kielégí­tette az akkori igényeket. Hosszú éveken ke­resztül csak helyben hallgathatták a zeneműve­ket. Mai technika: Időközben a lemezjátszókat lecserélték, jó minőségű kazettás magnókat és fejhallgatókat vásároltak. Pillanatnyilag 6 darab hagyomá­nyos lemezjátszó, 2 CD-lejátszó, 4 db kazettás magnó biztosítja a zavartalan zenehallgatást. Évekkel ezelőtt beindítottuk a dokumentumok kölcsönzését is. A hétezres lemezállománynak csak egy ré­szét, a CD-felvételek mindegyikét ki lehet köl­csönözni. Igények: Korábban csak a komolyzenei felvételeket gyűjtötték, ma már megtalálhatók a könnyűze­J|^bí felvételek, valamint tovább gyarapították a Hépzenei, irodalmi és gyermeklemezek, kazet­ták számát. A dokumentumok drágulásának következménye, hogy egyre többen veszik igénybe a kölcsönzés adta lehetőségeket. Míg a beiratkozott látogatási szám évente 700 fő kö­rül mozog, a kölcsönadott dokumentumok szá­ma megsokszorozódott. Tavaly 13 ezer zenei dokumentum kölcsönzését regisztrálták. Je­lentősnek mondható a felvételek másolatát ké­rők száma, igény esetén különböző műsorok összeállítását is vállalják hangszalagra. A férfi aki tetszik nekünk. Ez a rovat egyetlen újságból sem hiányozhat. Kedves szekszárdi lányok, asszo­nyok! írják meg, hogy a szekszárdi férfiak közül ki az, aki tetszik Önöknek. Névvel és név nélkül is elküldhetik levélben, levelezőlapon egy férfi nevét, amely lehet ismert egyéniség vagy t ismeretlen férfineve is. A borítékra ké­rem írják rá: „Egy férfi, aki tetszik X'^X. nekem". Meglátjuk, Szekszárdon ki lesz a győztes. Eredményhir­detés az Alisca Szépe verse­Y 4 1 nyén. Sas Erzsébet oldala Kávéházi randevú L. Ma The: Murphy, te édes...? Megszületett a speciálisan ma­gyar Murphy-tönénykönyv! Még a szer/ő i.s magyar, a fenti néven Máthé László agvalta ki, gvíjjtöHc öss/e. is­merte fel és a/ életből elleste a ma­gyar bölcsességeket. Aki szomorkod­ni óhajt, ne vegye kezébe ezl a köny­vet! Vendégem a Gemenc presszóban Béres Jánosné Kollár Éva, a megyei könyvtárban működő ze­neműtár zenei könyvtáro­sa. Színes, érdekes egyéni­sége, sokrétű tevékenysé­ge már régen arra ösztön­zött, hogy randevúra hív­jam, az apropó most ket­tős; a zeneműtár fennállá­sának 20 éves évfordulója és a március 15-i megemlé­kezés rendezőjeként cso­portjának színvonalas sze­replése. - Több évi ismeretsé­günk alapján bátran leírha­tom: az életed összeforrt a zenével. Mikor kezdődött a zene iránti szereteted? - Debrecenben szület­tem, édesapám katonatiszt volt, ezért a család több városban is állomásozott. Szolnokon kezdtem el az általános iskolát, s itt kezdtem el a zeneiskolában zongorázni tanulni. Szekszárdra 12 éves koromban kerültünk, amikor is édesapám a megyei KIÉG pa­rancsnokság vezetője lett, s az is maradt nyugdíjba vonulásáig. Az itteni zeneiskolában folytattam a zon­goratanulást, s az I. Sz. Általános Iskolában Gerse ta­nár úr kórusában énekeltem. Magánénekórákat Ko­vács József tanár úrtól vettem. A zeneiskola volt az én második otthonom, imádtam odajárni. - Azért a könnyűzenében ismertek meg legtöbben té­ged. - A gimnáziumban szintén kórustag voltam, és Nagy Andor tanár úr egy kitűnően működő irodalmi színpadot szervezett, ahová szívesen „vitte" be a ze­nét. Először a könnyűzene felé akkor kalandoztam el, amikor a gimnázium zenekarának - Angyalok - bú­csúkoncertjén barátnőmmel, Wágner Arankával 15 évesen felléptünk. Az akkor megalakult Szinkron ze­nekarban is felléptem és közben természetesen az is­kolai kórus és az irodalmi színpad. Remek progra­mok, utazások, fesztiválok, versenyek. így teltek el a gimnáziumi évek, sok lelkesedéssel, gazdag progra­mokkal. Érettségi után ének-történelem szakra felvételiz­tem a tanárképző főiskolára, ahonnan sikeres felvé­teli után átkértem magam a levelezőre és elkezdtem életem nagy álmát, a tanítást. Faddon tanítottam két évig, amely nagyon nehéz, de felejthetetlenül csodá­latos két év volt. Szerettem a gyerekek között lenni, s ezt ők megérezték. Sokszor csapatostól kísértek a buszmegállóba. - Számodra nem volt furcsa a sok gyerek, hiszen öten voltatok testvérek. - Nagyon jó volt nagy családban felnőni. A szü­leim - édesapám „kato­nás" szigorúsága ellenére, amelyet most felnőttként áldok - olyan meleg, szere­tő családi otthont terem­tettek, amelyből még most felnőttként is táplálko­zom. - Két évig voltál Faddon. - Idehaza közben a pe­dagóguskórusban énekel­tem s a Szinkron zenekar ­amely akkor már igen nép­szerű volt - állandó tagja lettem. Zongoráztam és énekeltem az együttesben. A Babitsban minden va­sárnap délután klubdélutánokat tartottunk, a fiatalok jól érezték magukat, s nekem nagyon jó érzés volt színpadon lenni, énekelni, a tinilányok „példaképé­nek" lenni. Ott a zenekarban találkoztunk 1973-ban férjemmel, Béres Jánossal és rá egy évre 1974-ben kötöttünk házasságot, az idén éppen 20 éve. Aztán Ábrahám Zsolt elköltözésével felbomlott a Szinkron együttes. - Egy másik két évtizedes jubileumod is van az idén... - A zeneműtárban, amely először a zeneiskolá­ban, most a könyvtárban működik, 20 éve dolgozom. - A fiúkról még nem esett szó. Mondhatnám azt is, hogy áldott vagy te a fiúk között... - Csaba fiunk 11 éves, a gyakorló általános iskolá­bajár, kitűnő tanuló és zongorázni tanul. Máté 5 éves óvodás, sok minden érdekli, imádja a könyveket, már tud olvasni. A féljem a Tolna Megyei Munkaügyi Központ­ban dolgozik, neki éppúgy mint ahogy nekem, az el­telt 20 év alatt végig kapcsolata volt a zenével. Jelen­leg a szekszárdi Jazz Quartet tagja, s éppen új CD-le­mezük felvételére készülnek. - Mindketten kimondtuk, hogy az életedet végigkí­séri a zene. Privát emberként mit szeretsz hallgatni?Mi az, ami pihentet? - Igényes zene. Legyen az könnyű- vagy komoly­zene. Szeretek olvasni, s a gyerekeket is úgy neveljük, hogy nap ne menjen le olvasás nélkül. A munkámon, a családon túl másra már nem is marad időm. Ha több időm lenne, szívem szerint el­járnék hangversenyekre. Marad az olvasás és a zene, amely kitölti minden szabad percemet, az egész éle­temet.

Next

/
Thumbnails
Contents