Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-04-10 / 14. szám

1994. ÁPRILIS 10. SZEKSZÁRDI 13 A meglepetések versenye Emese álma, avagy mítosz és történelem A honfoglalás 1100. évfordulójára az Országos Honismereti Szövetség és a Művelődési Minisztérium védnökségével szervezett történelmi vetélkedő megyei fordulóján március 19-én 32 csapat vett részt - közöttük 60 szekszárdi fiatal. Az Illyés Gyula Pedagógiai Főisa termeiben négy helyszínen t vetélkedés, s a legjobbak továbbjutottak az április 23-án Szombathelyen megrendezendő területi döntőbe. A megyét képviselő négy csapat között egyetlen szekszárdi van: az 505. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet és hatosztályos gimnázium Patkó Sándorné tanárnő által felkészített csoportja (Borza Csilla, Farkas Tamás, Simon Norbert). Tudásra alapozni - Mi úgy tudtuk, hogy a gimnazistákkal együtt versenyzünk. Amikor kiderült, nem így történik, biztosak voltunk abban, hogy sikerül megszerezni az első három hely valamelyikét. - Hogyan készültek a versenyre? ^^ Arra számítottunk, hogy a be^kdkészségnek, a találékonyságnak és a logikának különösen fontos szerep jut a feladatok megoldása során. Bár úgy vélem, a kérdések nem kapcsolódtak különösebben a történelemhez, a megjelölt irodalomhoz, az előbbiek átsegítették a csapatot a nehézségeken. Reméljük, a területi döntőn a feladatoknak több közük lesz a kiírásban szereplő témákhoz. Nem baj, ha játékos egy verseny, s jelentős szerepe van benne a szerencsének, de érdemesebb lenne inkább a tudásra alapozni. A résztvevők legnagyobb meglepetésére a Garay gimnázium 13 csapata közül egy sem került a továbbjutók közé. Várady Zoltán tanár úr mégsem szomorú. Elsős osztályából 21 gyerek versenyzett, végigolvasták a könnyű olvasmánynak egyáltalán nem nevezhető szakirodalmat. A feladatok nem nyerték meg a tetszését. Szakemberként egészen máshová helyezte volna a hangsúlyokat. A garays lányok letörten ülik körül az asztalt. - Erre számítottatok? - Á, nem. Azt hiszem, túltanultuk magunkat. A megadott ajánlott irodalomból alig tudtunk használni valamit. - Melyik kérdés tetszett a legjobban? - A képrejtvények ötletesek voltak, szórakoztatóak. - 5 melyiken csúsztatok el? (Kórusban válaszolnak.) - A torpedón. Ott egyáltalán nem a tudás számított, csak a szerencse, és túl sok pontot ért. Meglepetést jelentett az is, hogy az I. Béla Gimnázium és Műszaki Középiskola csapatai - bár nem jutottak tovább - igen jól szerepeltek a versenyen. A diákokat Bíró Gyula tanár úr készítette fel. -A srácok a szakmai tárgyakbóljók, de az iskolában nincs nagy hagyománya az ilyen jellegű megmérettetésnek. Kevés szóbeli... Mivel a tervek szerint egy három éven keresztül megrendezendő vetélkedő első rendezvényéről van szó, érdemes összegezni a felkészülés és a verseny tapasztalatait. A tanárok véleménye igen megoszlott a feladatok és az összeállított kérdéssor tekintetében. Úgy vélték, ezek nem voltak összhangban a kiadott forrásanyaggal, szakirodalommal. Túl sok volt az írásbeli feladat, kevés lehetőség nyílt a szóbeli megnyilvánulásra. Aradi Gábor levéltáros zsűritagként hogyan látja mindezt? - Bár a kérdés összeállítói azt írták, mindenből megpróbáltak válogatni, kissé egyoldalúnak éreztem a feladatokat. Inkább a lexikális tudást mérték, s kevésbé volt fontos a kreativitás. Egyetértek azzal, hogy sokkal több szóbeli feladat, esszékérdés is lehetett volna. - Nézőként éppen a résztvevők egyéni megnyilvánulásait hiányolhattuk... - Maguk a kérdések sem tették ezt lehetővé. Úgy gondolom, ha a selejtezés volt a cél, elég lett volna egy írásbeli teszt, vagy egy rövidebb írásbeli és szóbeli megmérettetés. Ennek ellenére azt kell mondanom, a verseny eredménye tükrözte a tudásszintet. - Mi a véleménye arról a bizonyos „torpedó játékról"? - Nem volt szerencsés a feladatsorba iktatása. Túl sokat nyomott a latban. Féltem tőle, hogy ez a magasra pontozott „szerencsejáték" felborítja az egyensúlyt. De sajnos a verseny szervezésében kicsit kívülállók maradtunk. A központi irányítás, szervezés dominált, az országos szervek kevéssé számítottak a helybeli szakemberekre. Ha ránk bízták volna, hogy a saját elképzeléseink szerint szervezzük meg a selejtezőt, élvezetesebb, és talán szakmailag is kedvezőbb fogadtatású lett volna. A megyei témák kimaradtak A rendezvény egyik házigazdája, a megyei honismereti egyesület elnöke, Kaczián János így látja mindezt: - A mi teendőnk a megyei verseny megszervezése volt. Erre kellemes körülmények között és hangulatban került sor a főiskolán. A forgatókönyv Pesten készült, ajátékot a fővárosból érkezett játékvezetők irányították. A megyei szakmai intézmények felkért munkatársai és a pedagógusok alkotta zsűri munkája mindössze az értékelés volt. Pedig az első elképzelések szerint a feladatok összeállításában és a játék vezetésében nagyobb részünk lett volna. Terveztük, hogy megyei vonatkozású kérdéseket is beiktatunk, így hozva közelebb a diákokhoz szülőföldjük múltját. Sajnáljuk, hogy végül nem kerülhetett sor erre. A véleményeket, gondokat továbbítjuk az országos szövetségnek, s reméljük, hogy a területi versenyen már ezek figyelembevételével összeállított feladatsor sikeres megoldásáért drukkolhatunk a szekszárdi és a Tolna megyei csapatoknak. NAGY JANKA TEODÓRA Az egyik csapat az I. Béla-napok történelemvetélkedőjén már tréningezett, a másik kettőt a lelkesedéshajtotta. KÖSZÖNJÜK A KÁRPÓTOLTAK MEGÉRTŐ NYUGALMÁT akik a múltbéli megaláztatás és évtizedek reménytelennek tűnő igazságvágya után, önmaguk jogos tulajdonáért, vagy a szülőktől örökölt, soha birtokba nem vett jussukért jóvátételhez jutottak. Ez a jóvátétel anyagiakban részleges, erkölcsileg azonban teljes egész. Az ország anyagi erejéhez mérten, de egyértelműen nyilvánítottuk ki a magántulajdon szentségét, s még nyilvánvalóbbá tettük a szocialista korszak hanyagságát, amely a közösség érdekeire hivatkozva az embert fosztotta ki. Köszöntjük azokat, akik kárpótlási jegyeiket földtulajdonba, ingatlanba fektették, így vetve meg vállalkozásaik alapját. Üdvözöljük azt a jogaiba visszatért erőt, amely biztonságos része a nemzet teremtő képességének. iMMMUMMMMMMMK KÖSZÖNJÜK A NYUGALMAT. A TÜRELEM EREJÉT.