Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-03-27 / 12. szám

SZEKSZÁRDI 1994. MÁRCIUS 27. VASÁRNAP Halburger és ru mos sajt A dánok merészet gondoltak Kettős ünnep volt a hétfői nap a Sár­szeg Áfész történetében. Reggel kilenc­kor megnyitották az újjávarázsolt, euró­pai színvonalú Bartina áruházat, tíz óra­kor pedig a dán termékek hetét. Ez utóbbinak előzményei vannak. Mert a dán termékek már néhány hó­napja megtalálhatók a Skála áruház polcain, aki kívánta, már eddig is vehe­tett garnélarákos krémsajtot, miként rumos ízesítésűt is. A tengeri halakból készült termékek széles választéka mellett, akinek úri kedve diktálta, a dán tehén tőgyétől Magyarországra szár­mazott tejjel olthatta szomját. Most mellé sorakozott a Faxo sör is. A megnyitón beszélgettünk Peter Nielsen úrral, a Top Group Külkeres­kedelmi Kft. ügyvezető igazgatójával. - Nielsen úr, hogy találtak rá Szek­szárdra, hogy kezdődött ez a kapcsolat? - A Budapesti Élelmiszeripari Kiállí­táson 1991-ben mi is bemutatkoztunk. A standunknál megjelentek a Sárszeg "ész vezetői. Már ismerték a termé­einket egy tranzitcégen keresztül, így örültünk egymásnak, hamar meg­egyeztünk. Ott rögtön egy hatalmas megrendelést adtak le és szinte már a következő napon követelték a szállí­tást. Ez tetszett, mert láttam, hogy ko­moly partnerek lesznek. - Kérem, mutassa be a cégét... - Budapesti székhelyű, százszázalé­kosan dán tulajdonú kereskedelmi kft. vagyunk. A dán termékek és márkane­vek megismertetésére alakultunk. Elő­ször csak Dániából importáltunk ter­mékeket, egy éve másfelől is közelí­tünk, más országok termékeit is ide­hozzuk. - Nem volt túl nagy optimizmus egy mezőgazdaságra épülő országba egy má­sik mezőgazdasági országból mezőgaz­dasági termékeket hozni? - Piackutatást végeztünk Magyaror­szágon, és a lyukakat kiszűrtük. Tehát olyan termékeket hoztunk, amelyek itt vagy nincsenek vagy mi olcsóbban tud­juk azt az itteni árnál adni. Távol-Ke­letről az ananászt importáljuk Magyar­országra, kínai gombát is hozunk, emellett a tenger gyümölcseit. Lehet, hogy a magyarok a tejtermékeket sem tudják olyan áron és minőségben előál­lítani, mint amilyet mi biztosítani tu­dunk. Bátorság kellett, de nem volt ri­zikó. Mi jobb terméket, szebb csomago­lásban, olcsóbban tudtunk hozni. - Térjünk vissza városunkra. Milyen hosszú távú terveik vannak, esetleg fej­lesztési elképzeléseik Szekszárdon? - Nem szeretnék erről most nyilat­kozni. - Miért? A jövő az eredmények függ­vénye lesz? - Annyit azért biztosan mondhatok, hogy szeretnénk továbbfejleszteni ezt a kapcsolatot. Segíteni fogjuk az itteni boltokat. Budapesten nagyon erősek vagyunk, most fordultunk a vidék felé. Elkezdtük, hogy kisebb raktárakat, te­lephelyeket helyeztünk el négy nagy­városban. Onnan köny­nyebb kiszállítani az árut, teljesíteni a meg­rendelést. Ezt a háló­zatot továbbfejleszt­jük, minél több telep­helyet hozunk létre, így elképzelhető, hogy Szekszárdon is. Két módunk yan, hogy el­lássuk a vidéket. Az egyik, hogy találunk egy nagykereskedelmi céget, aki mint a Top Group területi képvi­selője teríti a termé­keinket. Ezekkel szemben komoly elvá­rásaink vannak, de se­gítjük is őket. A másik a saját hálózat. Hogy melyik lesz a jövő, azt a piackutatási és természetesen a forgalmazási eredmé­nyektől tesszük függővé. Nielsen úrnak megköszöntem a be­szélgetést, bár nem minden szava töltött el örömmel. Legalább annyi volt, ami ha nem is szomorúságra, de elgondolkodás­ra ad okot. Mert azért szavaiban ott volt a - jogos - kritika is. Amíg Magyarországra a távoli Dániá­ból megéri szállítást, vámot fizetve me­zőgazdasági terméket hozni, addig talán nincs minden rendben a magyar mező­gazdasággal. Tamási János Evangélium „Az előtte és utána menő sokaság pedig kiált vala mondván: Hozsánna a Dávid fiának!...." Máté 21:9a. Sokan voltak, akik ruháikat leteregették Jézus elé, mások gallyakat vag­daltak és szórtak útjára vagy pálmaágakat lengettek, és az egész nagy sokaság Hozsannát kiáltott, mikor bevonult Jeruzsálembe. De amikor Jézus követé­se veszélyessé vált, sőt áldozatokat követelt, elhagyták még a tanítványai is. Életünk tele van könnyű megoldásokkal, mert azt szeretjük inkább. Meg­vitatjuk az otthontalanok sorsát, talán még sajnálkozunk is rajtuk. Meghall­gatjuk az előítéletek kegyetlen valóságát - belül talán érezzük, tenni kellene valamit. Megtárgyaljuk a munkanélküliség áldozatainak lelki traumáit - hal­kan megjegyezzük, csak úgy magunkban, de jó, hogy én nem. De amikor tenni kellene valamit ezekért az emberekért, akkor beolvadunk a többiek kö­zé, akik széttárt karral sajnálkozva mondják - EZ VAN! Jézus, amikor végigvonult a poros jeruzsálemi úton, nem éljenzésért, di­csőségért jött, hanem népéért cselekedett. Szeretetében teljes odaszánásukat keresi, de nem talál mást, mint önző, önmagukat féltőn szerető, képmutató fariezusokat. Akik színből hangosan Hozsannáznak, de szívükben már kész a „Feszítsd meg!" - „Barabás kell ne­künk!" Ha ma Jézus a mi városunk utcáján haladna végig, hol találna téged? Az érte hamar fellelkesedő tömegben, de akik ugyanolyan hamar lehűlnek, hűtlenné válnak, vagy a qsendes, mindhalálig hűségesek között? VIRÁGVASÁRNAP FELELETET VÁR MINDNYÁJUNKTÓL! Az Ö segítségével megtalálhatjuk a győzelem és odaszánt élet útját, ha áldozatok­kal jár is. Uram, segíts életemben, hogy ne csak szavakkal, de tettekkel is teljesít­sem a Te akaratodat. Ámen. Gyurkó József metodista lelkész Egy régi történet A Náci kapitány Meghalt a Tolnáról nálunk is jól ismert Náci kapitány. A vitéz jász­kun huszár, aki nem is' kapitány volt, hanem őrnagy, akit mindenki kapitánynak kényeztetett, pedig nem is Nácinak hívták, hanem Spil­ka Géza volt a neve. A bukovinai harcokban rohant a beásott kozá­kok ellen, egy muszka golyó mellbe találta, keresztül szaladt a tüdején, bevitték a csernovitzi kórházba, s ott harmadnapra meghalt. Amilyen rettenthetetlen vitéz volt, embernek éppen olyan szerény, ha tudna róla, hogy búcsúztatjuk, most valósággal pironkodva mon­daná rá: ugyan micsoda komédia... egy kicsit meghaltam... mit feszege­titek annyit!... Remek lovas volt, s amikor dijait megnyerte, akkor is így szerénykedett: lovára fogta, ha az ő érdemeit dicsérték. Tíz hóna­pon keresztül sárban, hóban, tűz­ben, vérben, hollóháton, mégtöbbet gyalogosan törtetett a dicsőség út­ján előre a 13-as jászkun huszárok regimentje. Náci kapitány neve ott a bátorság, az elszántság, a halált­megvetés fogalma maradt. Hős volt, Zrínyi Miklós lantjára méltó küldött glogovi, majd az ocic­kai erdőkben, Jasionkánál a Szan partján, Boleszlawnál, Scurowo­nál, Limanovánál. - Náci kapitány rohant legelői, maga a század előtt szárnyaló dicsőség. Ő mutatott pél­dát embereinek, hogyan kell halált­megvetve, emberfölötti erőt meríteni a hazaszeretetből. És ott az ideg­emésztő küzdelemben is éppen olyan nyugodt tudott maradni, mint békés idők gyakorlatozása közben, amikor a lovával hanyattvágódó huszárnak megmutatta, miért vá­gódott vele hanyatt a ló - megmu­tatta, úgy, hogy felült a paripára és maga vágódott véle hanyatt. Nyu­galma átragadt legénységére. „Spil­ka kapitány úr kis oskolát tart" ­mondogatták a huszárok és dolgoz­tak, mint az oskolában. Visszavert roham után, amikor kimelegedve érkezett a tartalékhoz, őrmestere fo­gadta: Hál istennek, hogy kapitány uramnak baja nem történt. A kapi­tány erre így felelt: Hála a fenét, még náthát kapok emiatt az istente­len fergeteg miatt, úgy kiizzadtam. S eközben emberei érezték vala­mennyien, hogy mindegyiküket keblére szerette volna szorítani örö­mében, mind itt vagytok fiaim hála istennek. A legutolsó előléptetések alkal­mával őrnagy lett a kapitány, s ak­kor egyszer, életében először meg is ijedt, hogy most már végleg el kell hagyni fiait, a századot. Jó sorsa megadta neki, hogy vélük marad­hatott, s vihette őket rohamra, ma­ga mindig legelöl, a dicsőséges vég felé­Sírján hamar zsendül a fű, könnyeikkel öntözték azt azok a marcona katonák, a jászkun hu­szárok. (1915) >

Next

/
Thumbnails
Contents