Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-03-27 / 12. szám

SZEKSZÁRDI 1994. MÁRCIUS 27. VASÁRNAP Halburger és ru

mos sajt A dánok merészet gondoltak Kettős ünnep volt a hétfői nap a Sárszeg Áfész történetében. Reggel kilenckor megnyitották az újjávarázsolt, európai színvonalú Bartina áruházat, tíz órakor pedig a dán termékek hetét. Ez utóbbinak előzményei vannak. Mert a dán termékek már néhány hónapja megtalálhatók a Skála áruház polcain, aki kívánta, már eddig is vehetett garnélarákos krémsajtot, miként rumos ízesítésűt is. A tengeri halakból készült termékek széles választéka mellett, akinek úri kedve diktálta, a dán tehén tőgyétől Magyarországra származott tejjel olthatta szomját. Most mellé sorakozott a Faxo sör is. A megnyitón beszélgettünk Peter Nielsen úrral, a Top Group Külkereskedelmi Kft. ügyvezető igazgatójával. - Nielsen úr, hogy találtak rá Szekszárdra, hogy kezdődött ez a kapcsolat? - A Budapesti Élelmiszeripari Kiállításon 1991-ben mi is bemutatkoztunk. A standunknál megjelentek a Sárszeg "ész vezetői. Már ismerték a terméeinket egy tranzitcégen keresztül, így örültünk egymásnak, hamar megegyeztünk. Ott rögtön egy hatalmas megrendelést adtak le és szinte már a következő napon követelték a szállítást. Ez tetszett, mert láttam, hogy komoly partnerek lesznek. - Kérem, mutassa be a cégét... - Budapesti székhelyű, százszázalékosan dán tulajdonú kereskedelmi kft. vagyunk. A dán termékek és márkanevek megismertetésére alakultunk. Először csak Dániából importáltunk termékeket, egy éve másfelől is közelítünk, más országok termékeit is idehozzuk. - Nem volt túl nagy optimizmus egy mezőgazdaságra épülő országba egy másik mezőgazdasági országból mezőgazdasági termékeket hozni? - Piackutatást végeztünk Magyarországon, és a lyukakat kiszűrtük. Tehát olyan termékeket hoztunk, amelyek itt vagy nincsenek vagy mi olcsóbban tudjuk azt az itteni árnál adni. Távol-Keletről az ananászt importáljuk Magyarországra, kínai gombát is hozunk, emellett a tenger gyümölcseit. Lehet, hogy a magyarok a tejtermékeket sem tudják olyan áron és minőségben előállítani, mint amilyet mi biztosítani tudunk. Bátorság kellett, de nem volt rizikó. Mi jobb terméket, szebb csomagolásban, olcsóbban tudtunk hozni. - Térjünk vissza városunkra. Milyen hosszú távú terveik vannak, esetleg fejlesztési elképzeléseik Szekszárdon? - Nem szeretnék erről most nyilatkozni. - Miért? A jövő az eredmények függvénye lesz? - Annyit azért biztosan mondhatok, hogy szeretnénk továbbfejleszteni ezt a kapcsolatot. Segíteni fogjuk az itteni boltokat. Budapesten nagyon erősek vagyunk, most fordultunk a vidék felé. Elkezdtük, hogy kisebb raktárakat, telephelyeket helyeztünk el négy nagyvárosban. Onnan könynyebb kiszállítani az árut, teljesíteni a megrendelést. Ezt a hálózatot továbbfejlesztjük, minél több telephelyet hozunk létre, így elképzelhető, hogy Szekszárdon is. Két módunk yan, hogy ellássuk a vidéket. Az egyik, hogy találunk egy nagykereskedelmi céget, aki mint a Top Group területi képviselője teríti a termékeinket. Ezekkel szemben komoly elvárásaink vannak, de segítjük is őket. A másik a saját hálózat. Hogy melyik lesz a jövő, azt a piackutatási és természetesen a forgalmazási eredményektől tesszük függővé. Nielsen úrnak megköszöntem a beszélgetést, bár nem minden szava töltött el örömmel. Legalább annyi volt, ami ha nem is szomorúságra, de elgondolkodásra ad okot. Mert azért szavaiban ott volt a - jogos - kritika is. Amíg Magyarországra a távoli Dániából megéri szállítást, vámot fizetve mezőgazdasági terméket hozni, addig talán nincs minden rendben a magyar mezőgazdasággal. Tamási János Evangélium „Az előtte és utána menő sokaság pedig kiált vala mondván: Hozsánna a Dávid fiának!...." Máté 21:9a. Sokan voltak, akik ruháikat leteregették Jézus elé, mások gallyakat vagdaltak és szórtak útjára vagy pálmaágakat lengettek, és az egész nagy sokaság Hozsannát kiáltott, mikor bevonult Jeruzsálembe. De amikor Jézus követése veszélyessé vált, sőt áldozatokat követelt, elhagyták még a tanítványai is. Életünk tele van könnyű megoldásokkal, mert azt szeretjük inkább. Megvitatjuk az otthontalanok sorsát, talán még sajnálkozunk is rajtuk. Meghallgatjuk az előítéletek kegyetlen valóságát - belül talán érezzük, tenni kellene valamit. Megtárgyaljuk a munkanélküliség áldozatainak lelki traumáit - halkan megjegyezzük, csak úgy magunkban, de jó, hogy én nem. De amikor tenni kellene valamit ezekért az emberekért, akkor beolvadunk a többiek közé, akik széttárt karral sajnálkozva mondják - EZ VAN! Jézus, amikor végigvonult a poros jeruzsálemi úton, nem éljenzésért, dicsőségért jött, hanem népéért cselekedett. Szeretetében teljes odaszánásukat keresi, de nem talál mást, mint önző, önmagukat féltőn szerető, képmutató fariezusokat. Akik színből hangosan Hozsannáznak, de szívükben már kész a „Feszítsd meg!" - „Barabás kell nekünk!" Ha ma Jézus a mi városunk utcáján haladna végig, hol találna téged? Az érte hamar fellelkesedő tömegben, de akik ugyanolyan hamar lehűlnek, hűtlenné válnak, vagy a qsendes, mindhalálig hűségesek között? VIRÁGVASÁRNAP FELELETET VÁR MINDNYÁJUNKTÓL! Az Ö segítségével megtalálhatjuk a győzelem és odaszánt élet útját, ha áldozatokkal jár is. Uram, segíts életemben, hogy ne csak szavakkal, de tettekkel is teljesítsem a Te akaratodat. Ámen. Gyurkó József metodista lelkész Egy régi történet A Náci kapitány Meghalt a Tolnáról nálunk is jól ismert Náci kapitány. A vitéz jászkun huszár, aki nem is' kapitány volt, hanem őrnagy, akit mindenki kapitánynak kényeztetett, pedig nem is Nácinak hívták, hanem Spilka Géza volt a neve. A bukovinai harcokban rohant a beásott kozákok ellen, egy muszka golyó mellbe találta, keresztül szaladt a tüdején, bevitték a csernovitzi kórházba, s ott harmadnapra meghalt. Amilyen rettenthetetlen vitéz volt, embernek éppen olyan szerény, ha tudna róla, hogy búcsúztatjuk, most valósággal pironkodva mondaná rá: ugyan micsoda komédia... egy kicsit meghaltam... mit feszegetitek annyit!... Remek lovas volt, s amikor dijait megnyerte, akkor is így szerénykedett: lovára fogta, ha az ő érdemeit dicsérték. Tíz hónapon keresztül sárban, hóban, tűzben, vérben, hollóháton, mégtöbbet gyalogosan törtetett a dicsőség útján előre a 13-as jászkun huszárok regimentje. Náci kapitány neve ott a bátorság, az elszántság, a haláltmegvetés fogalma maradt. Hős volt, Zrínyi Miklós lantjára méltó küldött glogovi, majd az ocickai erdőkben, Jasionkánál a Szan partján, Boleszlawnál, Scurowonál, Limanovánál. - Náci kapitány rohant legelői, maga a század előtt szárnyaló dicsőség. Ő mutatott példát embereinek, hogyan kell haláltmegvetve, emberfölötti erőt meríteni a hazaszeretetből. És ott az idegemésztő küzdelemben is éppen olyan nyugodt tudott maradni, mint békés idők gyakorlatozása közben, amikor a lovával hanyattvágódó huszárnak megmutatta, miért vágódott vele hanyatt a ló - megmutatta, úgy, hogy felült a paripára és maga vágódott véle hanyatt. Nyugalma átragadt legénységére. „Spilka kapitány úr kis oskolát tart" mondogatták a huszárok és dolgoztak, mint az oskolában. Visszavert roham után, amikor kimelegedve érkezett a tartalékhoz, őrmestere fogadta: Hál istennek, hogy kapitány uramnak baja nem történt. A kapitány erre így felelt: Hála a fenét, még náthát kapok emiatt az istentelen fergeteg miatt, úgy kiizzadtam. S eközben emberei érezték valamennyien, hogy mindegyiküket keblére szerette volna szorítani örömében, mind itt vagytok fiaim hála istennek. A legutolsó előléptetések alkalmával őrnagy lett a kapitány, s akkor egyszer, életében először meg is ijedt, hogy most már végleg el kell hagyni fiait, a századot. Jó sorsa megadta neki, hogy vélük maradhatott, s vihette őket rohamra, maga mindig legelöl, a dicsőséges vég feléSírján hamar zsendül a fű, könnyeikkel öntözték azt azok a marcona katonák, a jászkun huszárok. (1915) >