Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-03-13 / 10. szám

10 1994. MÁRCIUS 27. , SZEKSZÁRDI VASARNAP Bölcsességek az otthonról „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne." (Tamási Áron) „Ha már mindenült rossz, akkor inkább otthon van az ember." (Bartók) „Otthon az, ahonnan elindul az ember. (T. S. Eliot) Nőkről, nemcsak nőknek! Sas Erzsébet oldala Az én házam az én váram Mindannyian szívesen olvasunk kedvenceinkről. Mit vesznek fel szívesen, mi a kedvenc ételük, mi a véleményük a szerelemről, a karrierről stb. Most pár híres ember otthonáról vall. Bodnár Erika: „Szeretek szép, régi bútorok között élni. A ház, amelyben lakom, a 30-as évek stílusában épült, ezért ezek a bútorok itt helyet is találtak. Egy nádfonatú garnitúra a kedvencem, amely valamikor a világ»

rű énekesé, Székely Mihályé volt." Palotás János: „A feleségemmel bérházi környezetben nőttünk fel, így nem csoda, hogy kertvárosi környezetre vágytunk. A házat szinte saját erőnkből, saját kezünkkel építettük. A kedvencünk a nappali, amit tükörfal tesz tágasabbá és közvetlen üvegfal nyílik belőle a kertbe." Goór Nagy Mária: „Az életben azért vannak a falak, hogy átmenjünk rajtuk. Vallottam mindig és a lakáscserémnél is ebből merítettem erőt. Bent lakom a várban, s ez mindig is az álmaim csúcsa volt. Egész életemben szép polgári bútorokra vágytam: nagy öblös fotelekre, faragott tükrökre, csipketerítőkre, vitrinekre. A várban élni olyan, mintha valami filmbéli olasz kisvárosban laknánk." Haumann Péter: „Kicsit mozdulatlan a lakásunk. A régi bútorok, a szőnyegek, a heves létezés mellett nyugalmat, örökkévalóságot, állandóságot adnak. Csodálom a szép régi tárgyakat, gyakran elmélázom felettük." Spáh Dávid és Károly (Ricsi és Misi a Famíliából): A VIII. kerületi öreg házban a szülők úgy gondolták, a fiúk elég nagyok ahhoz, hogy külön költözzenek, ezért a nappali fölé galériát építettek. „Szülő tervez, gyerek végez", lehetne mondani, mert a fiúk lent maradtak, a galériára viszont felköltöztették a kedvenc játékhalmazt, a legókat. Egy egész kis birodalom ez, amelytől már odaÍ

lent alig tudtak megmozdulni. I Nagy Bandó András: A hegyekkel körülvett üdülőfaluban, Orfíín él egy kis kúriában. Először csak nyaralni jártak le Orfure, majd egyre jobban hiányzott a nyugalom, a táj szépsége. Elhatározták, hogy igazi otthont építenek. Egyik szekrényük falán egy Murphy-idézet található: „Ne törődj vele, hogy gazdag vagy-e vagy sem, ha kényelmesen élsz és mindened megvan." Vincze Lilla: Sokáig keresték férjével azt a telket, ahol elfér egy kis ház, s amely mögött jó nagy kertnek van hely. Szigetszentmiklóson megtalálták, s Lilla ötletei alapján elkészült a megálmodott ház. „Még sok benti munka vár ránk, de kutyaugatásra, madárcsicsergésre ébredünk, ablakunk alatt nem füstölgő autók dübörögnek. Ez mindent megér." - vallja Lilla. Otthon, édes otthon Bizonyára minden korban nagyon fontos volt az embereknek, de talán a mai rohanó világunkban a legfontosabb, hogy az a hely, amit otthonnak nevezünk, tényleg az legyen. A család kényelmes lakóhelye, az együvétartozás, a pihenés, az étkezés, a tanulás, a gyermeknevelés környezete, ahol a szűkebb és tágasabb család, a baráti kör is „helyet" kap. Milyen jó Ls fáradtan „megtérni" megszokott bútorainkhoz, szeretteinkhez, egy-egy jó filmet megnézni kedvenc fotelünkből. A vasárnap délelőttök ebédlözései, a frissen kitakarított szobák jó illata mindenki számára egy éizést jelent: a biztonságot, a rohanó világban egy szigetet, ahol jól érezzük magunkat, ahol azt csináljuk amit akarunk, ahol minden tárgy minket „szolgál". Az otthon értéke csak akkor válik igazi „értékké", ha valami miatt elveszítjük. Mint minden ezen a világon, ami fontos nekünk, embereknek. Még 20 nap! A tavaszi nagytakarítás nélkül nem igazi a tavasz legnagyobb ünnepe a húsvét. Van még húsz napunk, s ha ügyesen gazdálkodunk az időnkkel, s minden napra csak egy kis feladatot osztunk ki magunknak, az ünnepre ragyogni fog a lakás. Vendégem a Gemenc presszóban Szépy Teodóra dekoratőr. A hosszú tél után - reméljük véglegesen - beköszöntött a tavasz, a természet megújulásával, mi sem természetesebb mint az, hogy mi emberek magunkat és szűkebb környezetünket, otthonunkat is szeretnénk kicsit megújítani, felújítani, felfrissíteni. Beszélgetőtársam Dóra, nemcsak tanulással sajátította el a szakmát, de veleszületett ízlése, érzéke van ahhoz ami sok embernek komoly gondot, fejtörést okoz. Milyen tapétát, milyen bútort, milyen szőnyeget, milyen függönyt stb. ... - A gimnázium után reklámpropaganda szakon végeztél. Az ismeretségünk elég régi ahhoz, hogy elmondjam, el sem tudnám képzelni, hogy te valami mást csinálj... - Magam sem. Már gyermekkoromban vonzódtam a szép dolgok, a harmónia iránt. Mindig voltak saját elképzeléseim, amit az első saját kis kuckómban meg is valósítottam. Voltak szín-korszakaim, melyek közül fiatal koromban a piros volt az első. Később jött lila, s pár évvel ezelőtt lett a fekete és a fehér a kedvencem. - Milyen anyagokkal dolgozol szívesen? - A szín határozza meg nálam az anyagot. Lehet egy kevésbé finom anyag is nagyon mutatós. Lényeges egy lakásban, illetve egy-egy szobán belül is a színek összhangja. A legdrágább bútort is „agyonvágja" ha ez hiányzik. - Aki ismer az tudja, hogy örökös rohanásban élsz. Egyszerre három helyen is ott vagy, s ha valaki tanácsot kér tőled, akkor vagy igazán elemedben... - Közel 20 évig dolgoztam az Áfész-nál, három éve vállalkozó vagyok. A legtöbb munkám azonban nem megbízás. Akik tanácsért fordulnak hozzám, azoknak nagyon szívesen segítek, vallom, hogy amit szívesen csinál az ember, az nem munka. Sokszor kérés nélkül is elmondom, ha valami nem tetszik, de minden esetben hozzáteszem, hogy ez az én meglátásom, ami természetesen nem megfellebbezhetetlen. - Mennyire tükrözi vissza egy lakás a tulajdonosának egyéniségét? - Most már egyre jobban. A valamikor egyforma bérházi lakásokban, „egyenbútorokkal" nehéz volt egyéni lakást kialakítani. Az utóbbi időben épült lakások már emberléptékűek, a családi házakról nem beszélve. Sok üzlet nyitott, amelyek kifejezetten bútorokkal, illetve különböző lakberendezési tárgyakkal foglalkoznak. Ezek együttesen megadják a lehetőséget, hogy egyénien, színesen, otthonosan lehessen berendezkedni. - Milyen szerepük van a kiegészítőknek, függönynek, szőnyegnek, dísztárgyaknak? - A függöny a lakásban az egyik legfontosabb kiegészítő. Vele öltöztetjük fel a lakást. A szőnyegpadlóhoz, ha adott színű, akkor bizony „igazodni" kell. Amennyiben választani lehet, inkább egy, gyengébb minőségű, de . megfelelő színű padlószőnyeget válasszunk. Ha szép • a parketta vagy kő, akkor szinte nem is kell sző-1 nyeg. A dísztárgyakról: kevés, de mutatós dísztárgy legyen a falon. Nem szabad túlzsúfolni képekkel, díszekkel. Természetesen minden olyan tárgy, amely , kedves számunkra, az kerüljön a lakásba, legyen az könyv, egy fából faragott indián fej vagy egy Szász Endre-reprodukció. A legmodernebb lakásban is jól

1 mutat egy-egy régi darab, tükör, óra vagy egy hintaszék. i - Mi a véleményed a művirágról és műtársaikról? - Valamikor elképzelhetetlennek tartottam volna, hogy ilyesmit „beengedjek" a lakásomba. Ma, amikor már megtévesztésig tökéletesre készítik, annyira megbarátkoztam vele, hogy gyakran használom, jól \ díszíthető vele polc, fal, váza. Ha színben összhangban van a berendezéssel, nem hivalkodó, beilleszt-, hető, akkor nem tartom giccsnek. Azért a kedvenceim maradnak az élő virágok, közülük is a cála, a margaréta és a napraforgó. - Rengeteg lakásban jártál már, sok a segítségeddel vagy tanácsaidtól vált barátságossá, ízlésessé. Megfogalmaznád, hogy szerinted milyen az igazi otthon? - Mindenképpen használható, praktikus, kényelmes. Felesleges bútordarabok ne legyenek benne, sokszór a kevés több. Legyen egy közös nappali, ahol összejöhet a család, de mindenkinek legyen egy külön kuckója, amit saját ízlése, kényelme szerint alakíthat, mint teszi nálunk a 18 éves Dóra lányom és 12 éves Csaba fiam.' Természetesen összhangnak kell uralkodnia színben és a családtagok egymáshoz való kapcsolatában. Ha az utóbbi megvan, az előbbi már gyerekjáték.