Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-03-06 / 9. szám

1994. MÁRCIUS 6. / , SZEKSZÁRDI V4SARNAP 15 Bölcsesség a szerelemről .A szerelemben nincs nyugalom, meri az ainil dériünk, csak egy újabb kiindulópont ahhoz, hogy még többre vágyódjunk." (Prost) Nőkről, nemcsak nőknek! Cs a Sas Erzsébet oldala >aknem féléven át olvastam már az érdekes emberekről szóló rovatot, amikor tudatosult bennem, hogy főszereplői, hősei egytől egyig nők. Köszönet a sok felfedezésért és bemutatásért. Hogyan keresi és találja meg riportalanyait? - Több mint húsz éve élek és dolgozom Szekszárdon. Azt szoktam mondani, hogy szinte nincs olyan család, akinek az életében valamilyen formában ne vettem volna részt. Születés, házasság, haláleset. Ezek mind olyan események, amikor az emberek - ha úgy tetszik ügyfél és ügyintéző - közel kerülnek egymáshoz. Együtt örülni valakikkel, családi ünnef

jkben részt venni nagyon szép és hálás felat. Innen a rengeteg ismerős. A riportalanyokat szinte keresni sem kell, hiszen itt élek, dolgozom, járok közöttük. - A polgármesteri hivatalban - ahol ön dolgozik - minden vezető férfi. Hogyan éli meg ezt a tényt egy agilis, mozgékony, sok területen otthon lévő nő? Behozhatatlan hátrány-e, ha valaki nem a férfi nemhez tartozik? - Általában minden hivatalban férfiak töltik be a vezetői posztokat, így a városházán is. Bizonyára nem véletlenül alakult ez így. S nem azért, mert szakmailag a nők alkalmatlanabbak lennének a vezetésre. Talán inkább azért, mert a férfiak lehetnek „csak" vezetők. A nők, ha édesanyák, feleségek, sosem tudnak kibújni a többes „szereposztásból". Nem kell ezt olyan tragikusan venni, mint némely nőtársam fogadja. Inkább arra kell gondolni, hogy mennyi minden van, amit a férfiak ha szeretnének, sem ^pnának olyan tökéletesen csinálni mint a nők. Miután sosem szerettem volna vezető lenni, talán ezért nem éreztem sosem, hogy hátrány számomra a munkahelyem, hogy nő vagyok. - Kihasználom az alkalmat, hogy interjúban megkérdezhetem: volt-e már olyan eset, hogy inkább magába fojtotta a kikívánkozó választ, akár közvetlen főnökeivel, akár a velem folytatott beszélgetésben? A véleményemet nem szoktam magamba fojtani, akár a főnökeimmel, akár másokkal beszélek. Akik ismernek, azok tudják, hogy ezt a legritkább esetben teszem a magam érdekében. Mostanság már van úgy, hogy egy-egy dologba belefáradok, s már nem „harcolok" úgy, mint évekkel ezelőtt. Talán azért, mert egyre többször tapasztaltam, hogy könnyen válhat az ember ellenségévé az, akiért talán a legtöbbet kiáll, akinek a legtöbbet segített. Amit viszont jól megtanultam a szüleimtől - akik szintén a közigazgatásban dolgoztak -, az az, hogy teljesen mindegy ki ül a bársonyszékben, nekem a legnagyobb „főnök" az ügyfél, aki belép az irodámba. Március 8. NŐNAP „Minő csodás kevercse rossz s nemesnek. A nő méregből s mézből összeszűrve. Mégis miért vonz? Mert a jó sajátja. Mig bűne a koré, melv szülte őt." ., ... (Madach) - Mennyire önző a férfitársadalom? - Ön szerint Önző? Ezt én nő létemre sem merném kijelenteni. Semmivel sem önzőbbek a férfiak mint a nők. Az önzés szerintem nem nemhez kötöttség. Egyrészt egyéniség, neveltetés kérdése, másrészt az ember lehetőségeié. Aki önzővé válhat, mert a körülötte lévő emberek megengedik neki, az lehet, hogy önző is lesz. De csak lehet... - Találkozott-e életében olyan férfivel, akibe nem csupán önzés, hanem némi gyengédség is szorult? peket megtanulni és ezek szerint élni. Még akkor is, ha már más világ van. még akkor is, ha az atomkorszakot éljük. - Hogyan éli meg, hogy ilyen fiatalon immár nagymama? - Erre a kérdésre már egész profi módon tudok válaszolni, mert szinte mindenki megkérdezi tőlem. Negyvenéves voltam, amikor megszületett első unokám, Enikő. A fiamat láttam benne. Második unokám Lilla, benne a lányomat látom. Azt, hogy fiatalon? Egészen rendkívüli érzés. Úgy szeretem őket, mint a gyermekeimet. Számíthatnak rám, de csak akkor és csupán addig, amikor és ameddig szükségük van rám. Az élet hoszszú, szép és nehéz. Sok-sok dolgom van benne. Az unokáim köztük az egyik „leggyönyörűbb dolog". - Hisz még a házasság intézményében? Tud még a fiataloknak, akik ön előtt kömek házasságot hittel a szerelemről, a házasság szépségeiről beszélni? - A két házasságkötésem, a két vá, lásom ellenére házasságpárti vagyok. Tavaly marciusban abban a megtiszteltetesben resze- (Mindkettőt ugyanazzal a férfival kösültem, hogy e rovatban köszönthettem városunk hölgy vettem el.) Ezt a meggyőződésemet tagjait Sas Erzsébet kérdésein keresztül. Ebben a riport- környezetemben állandóan teijeszban ígéretet tettem, hogy-ha lesz Szekszárdi Vasárnap tem. Vallom, hogy az ember csak egy és polgármester leszek - 1994-ben a nőnapi riportot én bizonyos ideig élhet egyedül. S itt készítem Sas Erzsébettel. Mivel mindkét/eltétet teljesült, rajtam a sor. íme! - Az önzést azt hiszem kimerítettem a fenti válasszal. A kérdés második feléről: nemcsak olyan férfival találkoztam, akibe némi gyengédség szorult, hanem olyannal is, akibe rengeteg. Mielőtt névsorolvasást kérne, elmondom, hogy nagyapám a leggyengédebb férfi volt, akit valaha ismertem. Reggel befüggönyözte az ablakot, hogy nagyanyámat ne ébressze fel a reggeli napsütés. Az öcsém a világ legönzetlenebb, legkedvesebb, leggálánsabb férfija a világon. Barátom húszévi házasság után is olyan gyöngédségről beszél a feleségéről, hogy az embernek ellágyul a szíve. Láttam felnőtt férfit kerítésen átugorva aranyesőt szedni egy mosolyért, s látom nap-nap után a páromat, amint a legjobb falatokat a tányéromra teszi. Nem önzés és önzetlenség kérdése ez, sokkal inkább azé, hogy összegubancolódtak a szerepek a családban. Régen a férfi volt az erő, a biztonság, a védelem, a nő a gyengédség, a család összetartozásának záloga. Jó lenne újra ezeket a szerenincs kivétel férfiak és nők között. Szövetségre szükségünk van. Egy emberre, akinek mi vagyunk a leg- fontosabbak. Az már a szerencsétől és sok-sok mindentől függ, hogy megtaláljuk-e azt az embert, s hogy meddig tartanak ezek az érzések. A jelszó: nem feladni. Törekedni kell a boldogságra. Egy régi kollégám épp a minap kérdezte meg: „hogy nem fáradtál még bele a sok boldogságba, amit szombatonként hirdetsz?" Lehet, hogy néha elfáradok, de minden szombaton jönnek olyan fiatalok, akiknek a szeméből süt a szerelem, tőlük újra feltöltődhetek, tudtukon kívül erőt adnak ehhez a gyönyörű hivatáshoz. -Engedjék meg, hogy Erzsikén keresztül e virágcsokorral köszöntsem Szekszárd minden hölgyét, és tegyek ígéretet - igaz, megbízás és felhatalmazás nélkül - a férfitársadalom nevében, hogy a jövő évi nőnapig igyekszünk megszabadulni minden gyarló tu újdonságunktól. Ha mégsem sikerülne, kéljük, legyenek nagylelkűek és elnézőek velünk. Kocsis Imre Antal