Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-02-27 / 8. szám

8 , , SZEKSZÁRDI fASARNAP 1994. február 27. Egy szekszárdi plébános emlékezete Az író, műfordító szeminarísta Wosinsky lengyel emigráns or­voscsalád gyermekeként 1854-ben született Tolnán. A kalocsai gim­názium 6 éve után édesanyja kí­vánságára a papi hivatást választot­ta. A pécsi szemináriumi évek alatt novellákat, kisebb értekezéseket írt, német és francia munkákat for­dított. Felszentelése után, 1877­ben első szentmiséjét Lourdesben szerette volna bemutatni, de úti­társa betegsége miatt Máriacellben került sor erre. Először egy baranyai faluban, Gödrén szolgált, majd két év után a szomszédos Tolnában fekvő, Apponyi Sándor kegyurasága alá tartozó apari plébániára került. Apponyi édesanyjának egy alka­lommal feltűnt az új káplán törté­nettudományok iránti érdeklődé­se, francia nyelvismerete, s felhívta rá a fiatal gróf figyelmét. Amikor 1881-ben a lengyeli plébános meg­betegedett, a püspöktől Wosinskyt kérték birtokukra helyettesíteni. Lengyelen, mint önéletrajzában ír­ja, a véletlen terelte „a Praehistoria gyakorlati kezére" a régészet mű­velésére. A különösen nagy hírre szert tett lengyeli őskori feltárások vezetője, aki 1885-től závodi plébános, elju­tott Egyiptomba, Jeruzsálembe, bejárta Görögországot. Útjáról írt könyvének bevételét a keleti missziók segítésére ajánlotta fel, s ezért a Szent Sír Rend lovagke­resztjével tüntették ki. Keleti útja után ismét Aparra ke­rült, majd 1890-ben a bonyhádi egyházkerület esperesévé nevez­ték ki. Az országgyűlési politikai csatározások során kerületében Wosinsky kényelmetlen helyzetbe került, s valószínűleg ez is hozzájá­rult püspöke döntéséhez, hogy a művelt, jó szervezőképességű am­biciózus fiatal papot kinevezte a ta­nulmányi uradalom kegyurasága alá tartozó szekszárdi plébániára. Kitüntetés Rodostóban Új helyén nagy lendülettel látott munkához. Megkezdte a katolikus iskola és az oskolamesteri lakás építésének előkészítését. Árverés útján értékesítették a város szélén, az akkori sétatér és Dobos utca sar­kán lévő, téli tüzelő tárolására használt konyhakertet. Az építke­zéshez szükséges további 3000 ko­rona kölcsönért - a rájellemző mó­don - saját vagyonával szeretne fe­lelni. Egyháza gyarapodásával kevés­nek bizonyul a két káplán segítsé­ge, egy harmadik kinevezését kér­te. Virág Ferenc, németbólyi se­gédlelkész, a majdani pécsi püs­pök, a millennium évében érkezett Szekszárdra. Néhány év alatt Wosinsky részé­vé vált a város életének. Az egyhá­zi szervezőmunkája elismerése­ként a középkorban elpusztult, Szent Miklósról elnevezett mado­csai apátság címzetes apátjává ki­nevezett tudós pap, aki akadémi­kus, a múzeumok és könyvtárak országos felügyelője, múzeum­igazgató, a múzeumegylet alelnö­ke és a megyei múzeumbizottság elnöke volt, számtalan városi egye­sület meghatározó személyisége: a szekszárdi kórházi választmány, a megyei közegészségügyi bizott­ság, a helyi Vöröskereszt-fiókegy­let, az óvoda-egyesület és az Augusz-féle árvaház elnöke. Ter­metes alakja egyesületi rendezvé­nyeken, bálokon, vacsorákon egyaránt feltűnt. Derűs humorát, a fél világot átölelő történeteit min­denki szerette. Népszerűsége elle­nére szerény, csöndes emberként emlékeztek rá kortársai. Mint Haugh Béla írta, nyugalmából csak a régészeti ügyek tárgyalásakor zökkent ki. Ilyenkor nekihevült, ki­pirulva vitatkozott. Tudományos és egyházi teendői mellett mindig szakított időt az utazásra. Második törökországi út­ján, 1903-ban ő tartotta a II. Rákó­czi Ferenc sírjához vezetett zarán­doklat ünnepi szentbeszédét. A megemlékezés után fogadta a tö­rök szultán, s kitüntette az Osz­mán Rendjel III. fokozatával. A belvárosi templom üvegképei A 18. század végi nagy tűzvész után emelt belvárosi templorr^k megviselte az eltelt idő. Wosins^' gyűjtést rendezett az épület rendbe­tételére. A templom 1905-ben, az építés századik évfordulóján új ké-^ pekkel, színes üvegablakokkal vár­hatta a híveket. Ma is ezeken az üvegképeken át szűrődik a fény a templomba. 1907 telén az influenzá­ból és a hideg múzeumi falak között szerzett tüdőgyulladásból Wosinsky nem tudott felépülni. Február 22-én kongó harangok adták hírül halálát, s ezrek kísérték utolsó útjára, a tolnai temetőbe. A szekszárdi nőegylet és az óvo­da-egyesület gyűjtést kezdeménye­zett, hogy a templom főbejáratánál lévő ablakot díszítse Wosinskyra emlékeztető üvegfestésű kép, s el­készíttessék mellszobrát. Szeren­csés módon kegyeletének tárgyi em­lékei is átvészelték a századot. Szabó Géza « Wosinsky Mór régészeti te­vékenysége, az ország egyik legjelentősebb vidéki múzeu­mának szervezését, építését irányító munkája közismert, azonban csak kevesen tudnak a száz esztendeje, 1894. feb­ruár 28-án kinevezett szek­szárdi apátplébános egyházi munkásságáról.

Next

/
Thumbnails
Contents