Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-02-27 / 8. szám

I 1994. FEBRUÁR 27. SZEKSZÁRDI 5 A tábornoki úton A megyei állománygyűlésen dr. Berta Attila megyei rendőrfőkapitány bemutatta a Tolna megyei rendőrök új jelvényét, amit Cseh Gábor festőművész tervezett és a megye rendőrei bal karjukon hordanak a jövőben - Mivel magyarázza ezt? - Az egyik kétségkívül a munkanélküliség. Sokan jelentkeznek közülük is, de nem szabad arról sem elfeledkezni, hogy nőtt a rendőrök társadalmi megbecsülése. Nem olyan kiközösített szakma ez, mint korábban volt. Ma már szinte csak érettségizetteket veszünk fel rendőrnek. Országosan több ezren várnak a felvételre, mind olyanok, akik minden szempontból megfeleltek, hogy rendőrként tevékenykedhessenek. Ma már a rendőrség nem a hatalom jelképe, hanem egy olyan szolgálat, ami az állampolgárok nyugodt életét, biztonságát szavatolja. - Köszönöm a tájékoztatást! Tamási János • Fotó: Kafi (Folytatás a 3. oldalról.) kent, hanem relatíve a felderítetteké is emelkedett. Ebben közrejátszik az is, hogy a lakosság jobban elfogadja a rendőrséget, jobban támogatja a munkáját. - Népszerű dolog ma rendőrnek állni? - Hogy a megyéjükről szóljak, dr. Bertha főkapitány úr tájékoztatásából tudom, hogy jelenleg negyven személy teljes anyaga készen áll, akik mind rendőrök szeretnének lenni. Mindanynyian érettségizettek, túl vannak már a pszichológiai vizsgán is, csak arra várnak, hogy a főkapitányság állományába bekerülhessenek. A tiszthelyettesképzőn jövőre azért nem indítanak új osztályt, mert nincs rá szükség. A végzetteknek itt a megyében nem tudnának állást biztosítani. Orszásan is olyan jó a helyzet, hogy a rendő:red felállítása óta soha nem volt feltöltve a létszám, most feltöltött, miként a BRFK állománya is teljes egészében. Rálépő Miként azt már a csecsszopó kisded is tudja, a téma az utcán hever. Esetünkben és közelebbről járdalapon heveri magát a kis huncut. Még közelebbről az Arany János utcai kisdedóvó előtt. Pár méter az egész, szinte szóra sem érdemes, szép is az új járdarész, bár ez esztétikai megítélés, mérlegelés tárgya, nem vitatko^ink. Nyolcezerbe került és a szülők, mármint az óvodába járó gyerekek szülei fektették le. Ez idáig nagyon derék, legalább a maguk útján járnak. Igen ám, csak úgy gondolta az óvoda vezetése, hogy még inkább az övék lehet, ha kifizetik, azaz becsöngetnek a közösbe még fülenként ötven, azaz kerek száz magyar forintokat orcánként. Ekkor aztán teljesen a maguk útján fognak tapickálni. Némely szülő úgy gondolja, hogy azért ennyire nem kellene, hogy az övék legyen, lehetne mondjuk egy kicsit az önkormányzaté is. Például. Nincs itt semmi baj, a csináld magad mozgalom régóta ismeretes. Kezdetben a szülő megalkotta a gyermeket, aztán a járdát, majd jön az ovi, csak nehogy a végén az óvónőt is, mert akkor igencsak komoly és dialektikus előrelátás szükségeltetne... - stEvangélium „Mert ki a nagyobb? Az, aki asztalnál ül vagy aki szolgál? Ugye az, aki asztalnál ül? Én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál." Luk. 22,27. Jézus nem csak beszélt erről a szolgai formáról, hanem példát is mutatott. Az utolsó vacsoránál megmosta a tanítványok lábát. A lábmosás rabszolgai munkakörbe tartozott. „Én olyan vagyok..." - mondotta Jézus. És te milyen vagy? Te, miként mutatkozol be az embereknek és a környezetednek? Mit mondasz magadról? Mit bizonyít az életed? Ha egy gyermekkel sétáló ismerőssel találkozunk, mindjárt azt nézzük, - kire hasonlít a gyermek - ? Ugye nem szeretnél valami szegény koldushoz vagy szolgához vagy szolgálóleányhoz hasonlítani? Lásd, Jézus azt mondja, hogy Ő olyan mint egy rabszolga. Jézus mindennel szolgált, amije csak volt. Szolgált életével, szolgált halálával. Szolgált szavaival, cselekedeteivel, gyógyításával és csodatételeivel. Szolgált vérével, feltámadásával és mennybemenetelével. Szolgálatában nem volt személyválogatás. Mindenkinek szeretettel szolgált, akit az Atya elébe hozott. Koldus volt vagy király, szegény vagy gazdag, egészséges vagy beteg, tudós vagy tudatlan az semmit sem számított előtte. Jézus szolgálata igen sok irányú volt. Szolgált testileg és lelkileg. Szolgált munkával és imádsággal. Nem tartott méltatlannak magához semmiféle szolgálatot, még a tanítványok szennyes lábának a megmosását sem. A legnagyobb szolgálata a kereszt. Tégedet nem vízzel, hanem vérrel akar megmosni. Nem a lábadat, hanem a szívedet. Jézus neked is szolgálni akar ma is! ELFOGADOD? Uram! Moss meg teljesen, hogy olyan lehessek mint Te! Szolgálhassak embertársaimnak, a Te példamutattásod szerint! Ámen J. Gy. Szekszárdi történetek Szólok, emberek - a háborúban Egy szekszárdi vincellér levele. Horváth József szekszárdi hadba vonult vincellér a harctérről a következő levelet intézte gazdájához, aki Szekszárd egyiklegelőkelőbb szőlőbirtokosa: Kelt a vonatban, 1915. február 20-án. Igen tisztelt Tekintetes Úr! Kívánom az Istentől, hogy ezen pár sor írásom a legjobb egészségben találja a tisztelt családjával. Igen Tisztelt Tekintetes Úr! Tudatom, hogy eljöttünk Orosz-Lengyelországból, azt hiszem, hogy megint Galíciába megyünk. Továbbá: már inam a feleségemnek, hogy a szőlőt csak fogadja el és amit bír, csak tegyen. Azt hittem, hogy metszésre csak haza megyek, de nincsen rá kilátás. No, de azért nem baj, mert magyarok vagyunk, és bízunk is a Mindenható és Mindenttudó Istenben, hogy mi magyarok és németek visszük haza a zöld babérkoszorút. Ezzel zárom soraim. Most pedig szépen tisztelem és üdvözlöm családjával együtt, maradok hü vincellérje Horváth József, Isten önnel. - Közöljük ez egyszerű sorokat, mint bizonyítékát annak, hogy akadnak még vincellérek, akik a harci viszontagságok között is szeretettel gondolnak gazdájukra és a szőlőre, ahol maguk és családjuk munkakeresete a békében biztosítva van. Sajnos az itthon maradt vincellérek már csak azzal törődnek, hogy mentől jobban felcsigázzák a munkabéreket. Nem bánják ők, ha a szőlősgazda vért izzad is, az életviszonyok megnehezültek és a vincellérek azt hiszik, hogy most érkezett el az idő, hogy ők diktálják az árakat. De meddig? Mert a vincellér önkénynek is kell, hogy meglegyen a maga határa. * A szőlő művelése. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület szakosztályának Dessewffy Aurél gróf elnöklésével tartott ülésén foldink Dicenty Dezső agrogeológus foglalkozott a szőlőművelés nehézségével a háború alatt. Az előadó véleménye szerint a munkáshiány leginkább akkor lesz érezhető, amikor a szőlőkben a nehéz és szakértelmet igénylő munka kerül sorra. Ilyenek a metszés, a szénkénegezés, a permetezés. A kapálásnál a férfikéz hiányát azzal lehetne ellensúlyozni, hogy az idén a mély kapálást részben vagy egészében mellőznék a szőlősgazdák. Ebben az esetben azonban a szőlőket teljesen gyommentes állapotban kell tartani gyermek- vagy nőmunkás alkalmazásával. Az idén gyengébb megmunkálásban részesülő szőlők energiájának fönntartása érdekében lehetőleg trágyázni kell. Ahol nincs trágya, ott meszezni kell. -tüke t