Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-02-20 / 7. szám

1994. FEBRUÁR 20. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 15 Bölcsességek a bölcsességről „Kii no ni tarlom sokra azt az emberi. aki ma nem bölcsebb, mint tegnap volt." (A. Lincoln) .Nem érhetjük el a bölcs öregkori - egy másik ember úljál járva." (M. Tvvain) Nőkről, nemcsak nőknek! Nincs egyebem mint a remény Az oldal kedves vendége volt éppen egy éve dr. Kujáni Gáborné, Zsu néni, aki most egy levéllel tisztelt meg. Mint írja, könyvének kézirata - amely életének történetén keresztül egy kort mutat be jelenleg elbírálás alatt áll. Sikerül-e pénzt szereznie a kiadáshoz? Ez bizony nagy kérdés! Kedves Zsu néni! Teljes szívünkkel szorítunk, miután ^Bst nem tehetünk, mert nincs módunk rá. A küldött írást szívesen adjuk közre. V Dr. Kujáni Gáborné: Jaj nekünk! Mi azt tanultuk, hogy dicsőség magyarnak lenni. A haza, a nemzet és a nyelv egységes fogalom, erre igen büszkék is voltunk. Mára olyanok lettünk, mint az elveszett bárányok. Körülvesznek gyerekeink, unokáink és az ifjúság, akiket szeretünk, de mi szinte ámulva nézünk reájuk és nem értjük szavaikat. Mi az, hogy: kaja, pia, duma, meló? Mi az, hogy csórók vagyunk, elmegyek brin«

ni, jót smároltam. Problémázol, innoválsz, oválsz, realizálsz, voksolsz, dekorálsz, kontrollálsz vagy várod a finist. A köszönések szava meg egyenesen égbekiáltó: Szia nagyi! Csau! Csüssz! Szevasz! Helóóó! Igen szomorú, hogy mindezekre van remek és igen szép magyar szó. Elfeledtük, hogy „Nyelvében él a nemzet"??? Arról már nem is beszélek, hogy a mechanizmussal, annak szavaival mi már nem tudunk haladni, azt képtelenség követni, megérteni, pláne megjegyezni. Egyik barátnőm elmondta, hogy unokája Pesten a ruhaipari iskolában tanul. Mikor hazajött lelkesen mesélte: „Tudod felszálltam a tujára..." Mi a csoda az a tuja? Kertjükben valaha volt egy tujafa, de arra felmászni nem lehetett. Látta a nagyi csodálkozó arcát. „Hát te nem tudod, hogy t-ujának nevezik a villamost?" Ugye, van még remény arra, hogy a fiatalok megtanuljanak magyarul? Sas Erzsébet oldala A. Oakwood: Mikor mondjunk nemet ..A boldogító igenl kimondani könnyű, a boldogító nemet sokak számára nehéz. De megtanulható." állítja a szerző. A könyvet számos gyakorlati példa és sok-sok aforizma, gondolatgazdag idézet teszi valóban icbilini-selo olvasmánnv á. Vendégem, a Gemenc presszóban, Fülöpné Szűcs Mária, a Pedagógus Szakszervezet megyei szövetségének elnöke, akivel két évtizedes jó ismeretségünkre való tekintettel ezen a randevún, csakúgy mint a hétköznapi találkozásaink alkalmával, tegeződni fogunk. - Ne haragudj, hogy ilyen provokatív kérdéssel kezdem a beszélgetést, de számomra „megdöbbentő" volt 1980-ban, hogy Te, a tanítás szerelmese, a kitűnő magyar-történelem szakos gimnáziumi tanár, szakszervezetifunkciót választottál. Illetve téged választottak... - A döntés úgy született meg, hogy a kollégáim elhitették velem, - s azóta is egyfolytában bizonyították ezt, hogy az ő érdekeiket képviselve tudok a legtöbbet segíteni rajtuk. Olyan bizalmat szavaztak nekem, amelynek nehéz lett volna ellenállni. - Ennek lassan másfél évtizede. A pedagógus-szakszervezet, csakúgy mint más érdekképviseleti szervek, azóta számtalan megpróbáltatáson esett át. Sosem gondoltát arra, hogy elég volt, visszatérsz a katedrára? - Az érdekvédelem valahol egy szakma, amit meg lehet tanulni. Akkor tudom valakinek az érdekét képviselni, kritikus helyzetekben tanácsot adni, dönteni, ha pontosan ismerem őt, a körülményeit. Nem tudnék beszélni pedagógustársaim életéről, gondjaikról, ha nem élnék közöttük, s nem csinálnám azt, amit ők. A katedrára pedig nem kellett visszakívánkoznom, mert ott sem hagytam. Büszke vagyok arra, hogy sok tanítványom került egyetemre, főiskolára, ma is megállítanak az utcán egy kis beszélgetésre, „beszámolóra". Enélkül nem tudnék élni. Levelezőn tanítok a gimnáziumban, s más iskolákban, valamint főiskolai és egyetemi előkészítőket vezetek. így teljes az életem. Az egyik a tanítás, a másik az irányítás. - Ma, amikor annyit hallunk a pedagóguspálya nehézségeiről, mit tanácsolsz a pályakezdőknek vagy még csak pályaválasztás előtt állóknak? - Nem szeretném, s remélem nem is tudnám lebeszélni azokat a fiatalokat, akik ezt a hivatást választották, mert aki alkalmas rá, az úgysem tudna mást csinálni. Ez nem függ össze fizetéssel, a gondokkal. Az igazi pedagógus célja mindig az marad, hogy a legjobb képességei szerint tanítson, és a tanulóból a maximumot hozza ki. Sajnos évtizedekig visszaéltek a pedagógusok türelmével, sok volt az ígérgetés, a két évig húzódó pedagógusbér-emelésből akkora ügyet csináltak, annyit beszéltek róla, hogy szinte az egész társadalmat a pedagógusok ellen hangolták. - A közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény 1992. július l-jén jelent meg. Mit garantált ez a törvény a pedagógusoknak? - Garantálta egy új, magasabb, végzettséghez, korcsoporthoz igazodó illetmény 1994. január 1-jei hatállyal való bevezetését. A kedélyek elcsitultak, az önkormányzatok remélték, hogy a parlament által hozott törvény végrehajtása központi keretből történik... - Ezzel szemben? - A kormány bejelentette, hogy a végrehajtásra . nincs pénz, majd az új kormány 1995-től azt csinál ezzel a törvénnyel amit tud. Közalkalmazotti tüntetés, sztrájkbizottság, kormány és szakszervezet tárgyalása következett. - S az eredmény? A ki nem pedagógus, már az is hallott az Fkategóriáról, ami körül elszabadultak az indulatok... - Ez biztosította a több diploma, a magas szintű továbbképzés, és a hosszan tartóan kiemelkedően végzett jó munka elismerését. Az 1993. november 30-án módosított törvény s a hozzá kiadott kormányrendelet szűkítette az F kategóriába soroltak körét, és az önkormányzatokra bízta a végrehajtás pénzügyi fedezetének biztosítását. Az önkormányzatok többsége - itt megyei szintről beszélünk - pénz hiányában lényegesen kevesebbet tudott biztosítani, mint amennyit a törvény eredetileg „ígért". Ezt a szakszervezetjogsértőnek találja és ellene az érdekeltek munkaügyi vitát kezdeményezhetnek. Szakszervezetünk az Alkotmánybírósághoz fordult és tárgyalást indítványozott a kormánnyal. Hogy miért? Az átlagos pedagógusfizetés 1993-ban 23 000 Ft volt, az iparban dolgozó értelmiségieké 39000 Ft. Azt hiszem, ehhez nem kell kommentár. - Evezzünk személyes vizekre. Mikor pihensz? Van időd egyáltalán magánembernek lenni? - Sokat vagyok úton,járom a megyét, az országos értekezleteket, s bizony sokat vagyok zárt levegőn. Talán ezért lett hobbim a kertészkedés. Pihentet, gyönyörködtet. Szeretnék többet hangversenyre járni, egy-egy külföldi útra eljutni. Boldog vagyok, a fiam felnőtt ember lett, diplomázott, családot alapított. Kávéházi randevú