Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-02-20 / 7. szám

12 SZEKSZÁRDI 1994. február 20. Szekszárdi vasemberek II. Gabi Géza: Kínok a katarzisért Iron man. Magyarul: vasember. A sport nyelvére lefordítva: a triatlonozás csúcsa, ha úgy tetszik e széles skálán mozgó divatsportágban a Forma I. Mind szakmai, mind financiális értelemben. Amúgy: 3,8 km úszás, 180 km kerékpározás, 42,5 km (pontosan a maratoni táv) futás - egymás után, pihenők nélkül. Ijesztő mennyiség. Bár a fejlettebb sportkultúrájú országokban - a magukat fokozatosan edzők - egyre többen jutnak el a katartikus élményig. Idehaza - noha a sportág kellő népszerűségnek örvend - még igencsak kuriózumnak számit, ha valaki beléphet a „vasemberek" táborába. Lapunk megjelenési körzetében öt, Iron mant valamikor már teljesítőre bukkantunk. Jöjjön - a kronológiát követve - a második: Gabi Géza 26 éves triatlonozó, aki civilben a növényvédő állomás kertészmérnöke. Ezzel a névvel nem sportolni... maga a lehetetlenség. A megyei sportélet „Géza bácsijának", a kiváló testnevelőnek, labdarúgóedzőnek, a játékvezetők felkészítőjének egyik fiáról van szó. Egy jó ideig úgy tűnt, hogy a futball lesz választásában a meghatározó, de az érettségi után - foiskolaí tanulmányok miatt - Kecskemétre kerülvén válaszút elé került: vagy komoly tanulás és vele együtt a hét végi szekszárdi hazautazás, vagy szerződéses aktív futball. - Nem volt könnyű, de végül is lemondtam a fociról. Valószínűleg hosszabb ideig hiányérzetem, mi több lelkiismeretfurdalásom lett volna, ha nem robban be a nyolcvanas évek közepe táján a triatlon Magyarországon. Fadd-Dombori a maga varázsával bennünket is megfertőzött, és dr. Szabó Péterrel belevágtunk, elkezdtünk versenyezgetni. Mindenekelőtt rövid, esetleg középtávokon. - Ezért is számit meglepetésnek, hogy 1991 nyarának vége felé ott vagy az immáron hagyományos magyarországi iron man, a nagyatádi verseny mezőnyében. - Ne is mondd!... Soha nem akartam a mini és középtávúnál nagyobbakon elindulni. De egyszer csak elindult a vezérhangya: mégiscsak ez a csúcs a triatlonban, hogyan boldogulnék ebben? Egyedül talán nem ugrok neki, de Bóvári Józsi személyében akadt egy önbizalmat adó hűséges társ. Kellett ehhez kincstári optimizmus is jócskán. Ha hiszed, ha nem; nemhogy együtt, de még külön-külön sem csináltam meg ezeket a számokat. Igaz, úsztam már három kilométert, el szoktam biciklizgetni Szekszárdról Fehérvárra, de nem versenytempóban. Futni pedig a kismaratoni 20 km-es távjánál a nagyatádi versenyt megelőzően soha nem futottam többet. Imígyen búcsúztattak: „...akkor majd találkozunk a kórházban, viszünk jó sok narancsot..." - Nos, ehhez képest!?... - Kellemes csalódás ért. A százas mezőnyben ötvenen voltunk az úgymond amatőrök. Az előkelő harmadik helyen jöttem ki a vízből, a kerékpáron pedig végig vezettem a 180 km-en, csak azért nem kezdtem elsőként a maratonfutást, mert gyúrattam magam. - Az a mondás járja: az Iron man igazándiból csak ekkor kezdődik... - Ennek igazságát a saját bőrömön éreztem. Fásulsz, tompulsz, de valahogy visz a lábad előre, s elérsz a 30 kilométerhez, s jön a nagy vízválasztó. Már a lábadnak se tudsz parancsolni, kínodban kajabálsz, valahogy szugerálod magad: az nem lehet, hogy itt a végén add fel, ekkor nyúlsz ahhoz a sokszor ok nélkül felemlegetett tartalékokhoz - ha van. Tudtam honnét még meríteni, így 11 óra 20 perc alatt tudtam le a távokat, ami az amatőrök között a hatodik, mindent egybevetve pedig a 28. helyet jelentette. De nem ez volt a lényeg, hanem az a tudat, hogy letudtad ezeket az őrületes távokat, ezért valaki vagy már ebben a sportágban. S ez nem mindjárt az utolsó méter megtétele után jelentkezik, hanem másnap, vagy harmadnap, amikor a pihenés örömét élvezve, elcsigázva ülsz egy fotelben, bekapcsolod a tévét, látsz egy kerékpárversenyről bejátszást, egy átúszást, vagy egy maratonversenyről ké^ peket, s akkor döbbensz rá, hogy n^B tettél. S mivel az égadta egy világon semmi bajod, azt is érezheted: az átlagembernél bizonyára egészségesebb is vagy. De volt ennek némi filozofikus üzenete is számomra, ami remélem, a civil munkámban segít: nincs eleve lehetetlen, araszoló, szívós munkával sok mindent el lehet érni. Gabi Géza - egy év kihagyás után tavaly újra nekivágott, ám ekkor nem sikerült neki. De ettől csak még nagyobb a dac, az elszántság benne, ígéri: az idén is ott lesz a rajtnál. Saját világcsúcsának Sportműsor megdöntésére készül A legjobb magyar súlyemelő, Czanka Attila tavalyi sikeréve után, a melburne-i világbajnokságot követően jóformán csak az ünnepek előtti és utáni napokban pihent egy keveset, váltott civilre, de január 3. óta a tőle megszokott hévvel, lendülettel, önfegyelemmel dolgozik kedvenc edzőtermében, a sportcsarnokban, így aztán nem a nulláról, vagy amolyan köztes állapotról indult, hanem, ahogy mondani szokás remek alaperőből. „Magam sem nagyon akartam elhinni, de az egyik edzésen kikaptam a 170-et'"-mondja a kétszeres Európa-bajnok, aki immáron Szekszárdnak nemcsak a legjobb," hanem a legnépszerűbb sportolója is. Aki Attila súlyemelő dolgaiban egy kicsit is járatos, az tudja, hogy eme súly eléggé közeli egyéni legjobbjához. Rögvest figyelmeztetem is: „Te Attila, egy versenyév alatt azt mondják, legföljebb kétszer lehet csúcsformába kerülni, Te pedig február közepén döngetni fogod például a saját magad által felállított szakítás világcsúcsot a 64 kg-os kategóriában!?... Mosoly a jellegzetes bajusz alatt, majd imígyen reagál: „Kellemes gond ez, de ha nem leszünk észnél, akkor probléma is származhat belőle. Ha valamikor, akkor most nagyon oda kellfigyelni a formaidőzítésre. A két nagy feladat, a két nagy esemény adott: májusban Európa-bajnokság a cseheknél, ősszel pedig vébé Törökországban." Nem lehet meg nem említeni a napokban eléggé váratlanul bekövetkező kapitányváltást. Köztudott volt, hogy Attila az eddigi kapitányok közül a most leváltott Juhásszal találta meg legjobban az összhangot, dicsérte is azt követően, hogy megnyerte az EB-t. Ennek ellenére nem szkeptikus. „ Van egy többször, már jól bevált programom, életritmusom, nem foglalkoztat, ki lesz a kapitány." Annyit azért sikerül kiszedni belőle, hogy az esélyes Polgár Imre befutását szívesen venné. Még elmondja, hogy a lökésben szeretne 178 kilót elérni valamelyik világversenyen, a szakításban pedig saját 145 kilós világcsúcsának megdöntésére készül. Hogy mire lehet ez elég, a világranglista jelenlegi harmadik helyezettje számára. Bármire!... Többek között arra is, hogy május közepén esetleg háromszoros felnőtt Európa-bajgokként köszönthessük... tolóinak műsorral egybekötött díjátadó ünnepsége a szekszárdi városi sportcsarnokban Szombat Vasárnap Edzőmeccs: SZPSE-Kisdorog (10.30 Teremfoci: ITV-Reprint megyei teóra) rembajnokság újabb fordulója a városi Díjkiosztó: Tolna megye legjobb spor- sportcsarnokban (8-16) Nehéz helyzetbe kerülnek a voksolásra felkértek, a szavazásra jogosultak, akkor, amikor különböző sportágak - néha megközelítőleg azonos eredményeit kell összehasonlítani és értékítéletet kinyilvánítani. Azért mégiscsak egzakt eredményeket vethetünk össze, de valójában így is arról van szó, hogy az almát hasonlítjuk a körtéhez, a szilvát a cseresznyéhez. Könynyebb, egyszerűbb a helyzet, ha egy sport- ———— ágon belül kell valamiféle sorrendet megállapítani, hovatovább egy megye legjobbját, Tolna megyében persze a jelekből ítélve nem oly egyszerű. Némely voksolásra felkért megyei szövetségnél... A legszembeszököbb anomália: a triatlonistáknál az a Varga Zsuzsa, aki az országosan is szűkebben vett élmezőnybe tartozik junior korosztályban - nemzetközileg is figyelemre méltó eredményekkel - „nem tuKulissza dott" a megyei női triatlon lista első helyére kerülni. A helyzet annyira egyértelmű - Zsuzsa javára - az őt ezen a papíron megelőzővel szemben, hogy kommentár egyáltalán nem szükségeltetik - csupán annyi: No comment. A kézilabdás szövetségi döntés provokálhat némi csodálkozást, vitát. Az NB l-es Szigma több játékosa kvalitásának fele is elég kellene legyen, ahhoz, hogy a „Megye leg— jobb női kézilabdása" címet elnyerje, de nem!... Sejtjük a logikát, az NB I. már a megyei szövetségi kompetenciát meghaladó, más világ - szerintünk az NB 1. „B"is az, de a férfiaknál mégis a realitás érvényesült: dunaföldvári kézis nyert -, de... A rra azért vigyázni kéne, hogy a megye legjobbja - mert erről szól a mese az legyen, aki... vagy legalábbis ne legyen túlságosan messze tőle...