Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-02-20 / 7. szám

1994. FEBRUÁR 20. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 5 Szekszárdi történetek Mindenfélék A tavalyi KRESZ-módosítás óta gyakori látvány, hogy világítanak a parkolókban várakozó gépkocsik. A kötelező nappali lámpahasználat az egyik ok, a másik meg hát a feledékenység. Úgy felejtik gazdáik őket. Hiába. Aki idejében kapcsot, nem a lámpát, hanem amúgy, az megússza könnyen a dolgot, de aki csak akkor eszmét, amikor el kellene indulni és nem megy a szekér sehova, az bizony gondban van. Egy Dacia nem feltűnő jelenség, de mindjárt magára vonja a figyelmet, ha a parkolóban világit, és emellett még egy kutyát is látni a kocsiban randalírozni, hol elöl van, hol hátul. Mászkál ide-oda, nézelődik kifelé, bizonyára ki is jönne, de hát nem tud természetesen. De mást sem tud. Mutatom neki, hogy ég a lámpa, kapcsolja le, de nem érti, vagy érti, de nem kapcsolja. Csak néz a nagy szemeivel. Talán még ezt is megtanulja valaha, ki tudja. Végül is nem nagy dolog... Eltűnt a piacról a sok rossz szesz, a csempészcigaretta, miegyéb. Tényleg. A pult alól sem kínálja senki. Úgy mondják, nagy a büntetés, nem éri meg. Bizonyára így van. Ruhafélét viszont rengetegen árulnak. De újabban könyvet is. Tényleg rengeteg könyv van kitéve. Nagyon csicsásak. Virítanak messziről, mármint a színes címlapok. Giccses színek, giccses címek természetesen és hát a tartalom is hasonló lehet. De hát mégiscsak könyv és nem szesz. Akad azonban egy-két érték is. Van Hrabal is, megAsimov is, persze kisebbségben vannak a színes könyvek mellett, deottvannak, várják a vevőt - féláron... * A bezárt Burger-tanyában már a bútorokat is összepakolták. Leszedték a kinti reklámvilágítást, bent pedig összegúlázták a fa padokat, asztalokat, miegyebet. Várják a szállítót. Nem sokáig volt meg ez az étkezőhely. Pedig sokan reménykedtek sikerében. Főleg azok lehettek így, akik ott dolgoztak. Vezetők és beosztottak egyaránt. Olyan csinosak voltak azok a fiúk és lányok egyenruhájukban, akik ott dolgoztak, de hát hiába, mégsem ment a bolt. Nem a színvonallal volt a baj, inkább csak a szegénységgel. Drága volt nekünk ez és hát a magyar ízlés sem olyan, amilyen ez a hely volt. Meg kéne próbálni valami magyar ételt, olcsóbban, eleget, talán többen mennének be ezekre a helyekre. Az idegen név, hangzás nem mindig csábít. Hogy mi tesz itt ezután, nem tudom. De bízom, hogy jobbra fordul, nő a forgalom, talán nekünk is több pénzünk lesz még egyszer... -tükeTalán meg megélünk Jobb időket, amikor az oly sokszor emlegetett fejlett államokhoz hasonlóan, megközelítően azonos arányban költhetiink kultúrára, a szellemi élet serkentésére, de legalább színien tartására, a városlakók öntevékeny csoportjainak támogatására, városszépítésre, környezetvédelemre. Jelenleg a városi kasszából 1994-ben ez utóbbira sem jutott. Hasonlóképpen fillér nem kerül a régesrégen betelt szeméttelep megoldására, amiről jó tíz éve sem írtunk mást: nem odázható tovább az új telep megépítése. Tévedtünk... Felvételeink a Béri Balogh Ádám utca beépítésre váró területén készüllek. Fotó: -kafiEmléktábla 11 névvel pörbölyi tragédia gyermek áldozatainak nevét és emlékét őrzi mostantól egy szép márványtábla a bátaszéki általános iskola falán, a bejáratnál. Tudjuk jól, hiszen ezt nem lehet elfelejteni, hogy iskolabuszt gázolt á vonat a nyékipusztai vasúti átjáróban egy éve, 1993. február 12-én reggel. A bátaszéki iskolába indultak akkor is és közülük tizenegyen már soha nem érnek oda. De aranyszínű betűkkel bevésve a szürke márványba, a nevük mindig ott lesz a többiek és az ezután felnövő kisdiákok közelében. A tábla avatásán részt vettek a szülők, az iskola tanulói és pedagógusai, a tömegszerencsétlenség után létrehozott alapítványok kuratóriumi tagjai és mások. Kemény Lajos iskolaigazgató beszédében kitért arra is, hogy a soha nem múló fájdalmat és veszteséget megbékéléssel lehetne enyhíteni. r , Evangélium „Nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod!" Máté 15., 28. Hit, bizalom, megbízhatóság: olyan fogalomsor, mely a lelki dolgokat összeköti a hétköznapiakkal. Mindennapi igényünk, hogy olyan emberek között éljünk, akik megbízhatóak, bizalmunkkal nem élnek vissza, magatartásuk szilárdsága a hitük megingathatatlan alapján áll. - Jézus fent idézett szavai - úgy tűnik - a fogalmak skáláját szinte az álmokig „meghosszabbítja": „legyen úgy, amint kívánod!" Ha mégsem, akkor hogyan értsük helyesen? Egy kánaáni asszonyról van szó, aki a szigorú zsidó vallási megítélés szerint tisztátalan, pogány, Tirusz és Szidón tengeri kikötők vidékén él. Családi helyzete olyan, hogy kifogyva minden lelki tartalék erejéből, Jézushoz fordul: „Könyörülj rajtam! Leányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek!" Biztosak lehetünk afelől, hogy valami megingathatatlan „dolog" birtokában van, hiszen kérésére „Jézus nem válaszolt neki egy szót sem" - de ő tántoríthatatlan. A harmadik, szinte megsemmisítően éles elutasítás után: „Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak" - az asszony így felel: „Úgy van, Uram! De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek uruk asztaláról hullanak". Akinek van hite, ha „kutyába sem veszik", akkor sem rendül meg. Itt azonban le kell szögeznünk valami fontosat: az evangéliumi hit Jézus Krisztus személyéhez kötődik, kizárólagosan Hozzá! Nem önhit, mely saját erőforrásokra, lehetőségekre alapoz, és semmiképpen sem bálványozott eszményekbe, érzelmekbe, mégcsak nem is magasztos törekvésekbe vetett hit. Az ilyesmi előbb-utóbb meginog és összeomlik, ha mégoly erősnek tüntetik vagy tünteti fel magát. Ez a türelmen túli türelemmel rendelkező hit semmiképpen sem a mennyekbe ragadja el birtoklóját, hanem először: mindenekelőtt a poklok kínjaiig hajol alá, hogy onnan legalább egyvalaki, akit „kegyetlenül gyötör a gonosz lélek", kiszabaduljon a normális emberi élet szintjére. Ott majd maga dönthet: kell-e neki is ez az igaz hit? Az igazinak bizonyuló hitre van válasz: Jézus szava és a lehetetlent lehetővé tevő isteni beavatkozása, a vitathatatlan tény: „Meggyógyult annak leánya még abban az órában". Kedves Olvasó! A helyzeted a személyes döntésig kiéleződött: Erre a hitre szükséged van! SZILVÁSSY GÉZA református lelkész