Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-02-21 / 7. szám

1993. FEBRUÁR 21. , SZEKSZÁRDI fASARNAP 3 - így infulenzásan a színpadon mit csinál, ha éppen köhögnie kell? - Nem tudom, köhögök. De érde­kes, van egy talán pavlovi gátlás, hogy az ember feszült, megismétel­hetetlen pillanatban nem nagyon tüsszent, vagy köhög. Különben a színpadon sokkal gyorsabban gyó­gyulunk, ki tudja miért? Most sem vagyok jól, de hogy nézett volna ki, ha „Aradszky László és Kovács Kati előadása nátha miatt elmarad"...? - Mostanában szinte minden régi pályatársa, az egykori nagyok jubileu­mot tartanak. Nem készül ilyen nagy koncertre? - Nem, én utálok visszanézni, ami megvolt, megvolt. Ajövő foglalkoz­tat, új lemezeket készítek. Gyerek­koromban is olyan voltam, az izga­tott, mi lesz 2489-ben. Kedvenc ol­vasmányom a Galaktika volt, meg a sci-fi-könyvek. Nem hagyott nyu­• flni a gondolat: mi lesz később, mi z utánam... Épp arról beszélget­tünk idejövet az autóban, milyen furcsa, hogy a technika mennyit fej­lődött az évezredek alatt, de az em­beri lélek ugyanaz maradt. Hallgat­juk a híreket Szerbiából, Boszniából, háború és halál, a gonoszság határta­lan. És az ember semmit nem válto­zik. -... és semmit nem tanul. Lehango­ló gondolatok, miközben egy könnyed, szórakoztató éneklésre készül. Mert ugye az a megszokott Kovács Kati-ka­rakter? - Nem, most is hoztam dalt, a Szo­morú a Éöldet, ami nem közvetlen politika, de azzal, hogy arról éneke­lek: ne legyen több árva gyerek, egy '93-as életérzést mondok el. Mindig voltak ilyen dalaim, de valahogy el­sikkadtak. Nem szoktam hangsú­« izni, nem kérkedtem ezzel. Az ekesnek az a dolga, hogy a maga módján álljon ki, egy bizonyos hatá­rig foglalkozzon a hétköznapokkal, de inkább annak gondjait, kegyet­lenségeit próbálja kikapcsolni az éle­tekből. - Biztosan tudja, hogy több pálya­társa másként vélekedik, vannak, akik aktívan politizálnak. Szoktak erről egymással beszélgetni? - Sajnos már egyáltalán nem be­szélgetünk, mert mindenki jáija a maga útját és nincs idő egymással leülni, jóformán nem is találkozunk. De nem értem azokat az embereket, akik szélsőségesen politizálnak, húszéves barátságokat képesek fel­rúgni azért, mert az egyik MDF-es, a másik SZDSZ-es. A kenyér sem gondolkodik, hogy kihez kerül, a dal sem. Nekünk ez a dolgunk. - Zalatnay Sarolta néhány éve meg­hirdette a magyar feminista mozgal­mat. Hogy viszonyult ehhez, nem akart belépni? - Nem, Isten őrizz! Húsz éve veze­tek és az autóstapasztalatom az, hogy a nők nem vezetnek olyan óvatosan, megfontoltan, mint a férfiak. De fiúk között dolgoztam világ életemben, meggyőződésem, hogy a nőnek a fér­fiak között a helye és fordítva, úgyhogy Isten őrizz a feminizmustól. Szeretek feleség vagy társ lenni. - Most, ebben a percben melyik, van társa? - Nincs. - S^ját szándéka szerint? - Dehogyis. Képtelen vagyok egyedül élni, de pontosan a gazdasá­gi helyzet miatt kénytelen volt a tár­sam Kuvaitba menni. Első féljem, Koncz Tibi, aki huszonhét éve min­den koncerten kísér és sok dalom Kovács Kati „Az emberi lélek ugyanaz maradt..." Nevezték állócsillagnak, mindig megújuló popsztárnak, legtöbbünk számára azonban a mai napig ugyanaz a póz nélküli kedves ismerős. Televízióban, lemezborítón, szín­padon... Jelenség. „Dinamit Kati", így nevezte valamikor az édesanyja és ő az, aki talán születése pillanatában sem volt Katalin. Megnyerően közvetlen egyéniség, aki szín­padra lépése előtt néhány perccel sem tessékel ki az öltö­zőjéből. Csak a terveiről hajlandó beszélni, mert „akár­hányszor elmondtam ismerősöknek, hogy szombaton a tévében leszek, biztos, hogy technikai hibás volt a szalag vagy kivágták. Szóval nem szerepeltem..." Hát ezért. Kovács Kati nemrégiben lépett fel a Babits Mihály Mű­velődési Ház színpadán. szerzője, csak egy évig volt távol, amikor külföldön dolgozott. De az nem házasság, hogy az egyik akkor fekszik le, amikor a másik fölébred vagy egyszerre indulnak más és már irányba. Soha nem találkoztunk ké­sőbb Lehr Istvánnal sem... - A munkában szüksége van csapat­ra, állandó zenekar nincs a háta mö­gött...? - Emberekre van szükségem. Hosszú ideig dolgoztam együtt olyan zenészekkel, akiket talán nem ismer a közönség. De meghatározó volt az Univerzállal eltöltött tíz évem. Az együttesben három mér­nök ember volt. Ez is jellemző volt az ország akkori helyzetére, vagy sok mérnököt képeztek, vagy herdálták őket. Közösen jártunk moziba, szín­házba, olvasmányokat ajánlottunk egymásnak, neveltük egymást. A gazdasági körülmények romlásával borult a helyzet. Nem mi hagytuk el egymást, hanem megszűnt az az idő, hogy egy hattagú zenekart meg tu­dott fizetni egy kultúrház. A világ hét tája felé szóródtunk. - Mondják, nem is kevesen, hogy hangadottsága, orgánuma alapján vi­lágsztár lehetett volna. De... - ...Magyarországról nem lehet senki világsztár. Egyrészt anyanyelvi szinten kellett volna tudnom ango­lul, és ki kellett volna költözni, amire én nem voltam képes. Ez az anya­nyelvem, nem akartam, akkor még úgy mondták, disszidálni a világhí­rért. Amire többen esélyesek lettek volna, Demjén Ferenc, Vikidál Gyula, zseniális énekesek. Vagy az újak közül Szandi, Malek Andrea, Szulák Andrea, Szinetár Dóri... - De a s^ját generációjában? - Lehet, hogy voltak, de valahogy elsikkadtak. Nem tudjuk... - Miért nem énekelt jazzt? Ez a mű­fíy - azon kevés énekesnő közé tarto­zik - akiknek sikert hozhatott vol­na... - Énekeltem, de nem lehetett be­lőle megélni. Talán, ha anyagi hátte­rem van... De itt van például a Koncz Tibi, aki miskolci egyetemi évei alatt jazzklubot vezetet. Az ország leg­jobb zongoristái között van és az ak­kordjaiban benne él a jazz. Én pon­tosan azokat az akkordokat szere­tem, amit a jazz-zongoristák játsza­nak. Persze a dalhoz igazítva, stíluso­san. A koncerteken is megpróbálom megtalálni a helyes egyensúlyt, le­gyen benne rock and roll, romanti­kus, hard rock, jazz-esebb dal... Az az elvem, hogy egy mérnöknek nemcsak falusi házat kell tervezni, hanem sok más, talán furcsa dolgot. Az énekesnek is sokfélét kell előad­nia az életben. Büszkén vállalom, hogy szeretem az Ave Máriát és a Rockendrollert... TAKÁCS ZSUZSA FOTÓ: KAPFINGER ANDRÁS

Next

/
Thumbnails
Contents