Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-12-19 / 50. szám

1993. DECEMBER 19. , SZEKSZÁRDI V4SARNAP 3 A kiebrudalt humorista Farkasházy Tivadar 1945. december 15-én született. Közgazdasági egyetemet végzett, majd pénzügyi területen szerzett doktorátust. Három évig a bankszakmában dolgozott, 1972 óta újságíró és húsz éve lenne, hogy a Rádiónál dolgozik humoristaként. (A lenne kitételre később visszatérünk.) Nos, „két fiam - Benedek és Attila - és egy feleségem van" - mondta. Legutóbb a Liberális klub vendégeként a Sing Sing étteremben találkozott a szekszárdiakkal. u A Aogy érzi magát? - kérdeztük fellépése után. - Nagyon jól. Úgy érzem, hogy az embereknek elegük van valamiből, igaz nem tudják, hogy mit tehetnének, kik azok akik megfelelően tudják képviselni az érdekeiket, de az, hogy véglegesen nemet mondtak valamire az az egyedüli remény számomra, hogy itt valami elj^tlhat. Lóversenyes vagyok, m^Pinultam, az egyik futam független a másiktól, én a következő futamban nem szoktam bosszút állni az előző futamban ért veszteségekért. Új futam, új lehetőségek. - Természetesen nem olyannak képzelem a humoristát, hogy mindig fülig ér a szája, mégis meglepően megtört, rosszkedvű humorista benyomását keltette. Ezért volt az első kérdés. - Ide nem humoristaként jöttem. Meghívtak beszélgetni. Ha humoristaként hívnak, eljöttem volna a Selmeczivel és előadtunk volna számokat. - Ekkor most úgy kérdezem: hogy érzi magát humoristaként? - Még jobban. Ennyi témám soha sem volt. Mint állampolgár viszont nem érzem jól magam. Ma tu^im meg, hogy hétfőn kirúgnak a^Pdióból. Tulajdonképpen tudom, hogy ez manapság az égvilágosn semmit sem jelent, de nekem mégiscsak az elmúlt közel húsz évem van a Rádiókabaréban. No, de ez a magánügyem. Ami igazán rossz érzéssel tölt el, hogy most már lassan négy éve nem arról beszélünk, ami az embereket érdekli. Ma reggel is a Nap Tévében a Gádor Iván és a Kósa Csaba párbeszédében az utóbbi arról értekezett, hogy a Bajcsy-Zsilinszky Endre vagy az Illyés Gyula, hogy élte meg a magyarságát. A Gádor Iván üveges szemekkel nézett, de én már négy éve így vagyok. Nem tudom, hogy kell megélnie egy portásnak a magyarságát, mint ahogy azt sem, hogy nekem, hogy kellene. Talán csak egy középcsatárról tudom: rúgjon gólokat. - Azt mondta, hétfőn kirúgják a Rádiótól. Miért? - Volt egy pénzügyi vizsgálat ellenem és megállapították, hogy az idén ezerötszáz forinttal többet vettem fel, mint ami járt volna. Hát igen, elismerem ez egy komoly összeg. Most ne hasonlítsunk. Ne beszéljünk olyan el nem végzett munkáról, amiért több, mint huszonnyolcmilliót kifizettek és azt sem értem, hogy jött ki ez a másfél ezer. Tény az is, hogy nem kerülök utcára. Budapesten azért könnyebb, mint vidéken, ahol esetleg csak egy újság van. Máris több ajánlatot kaptam. - Nincs túl jó véleménnyel a politikusokról? - így igaz, de nem azért ahogy élnek, viselkednek. Az magánügyük. Inkább azért nem, mert nem jó politikusok. Nem vagyok híve az álszerény, hazudott képeknek. A hatvanas években egyszer az amerikai miniszterelnök lefényképeztette magát, amint zoknit stoppol. A propagandistái el voltak ájulva, hogy ez milyen jó fogás. Amikor megjelent a fénykép a lapokban az emberek fel voltak háborodva. Az volt a véleményük, hogy nem azért fizetnek adót, hogy a miniszterelnök zoknit stoppoljon, hanem hogy intézze az államok ügyeit. Talán ezért nem is érdeklik az embereket maguk a politikusok. Lezsák Sándor nem tudna egy hatszáz fős termet megtölteni. Csak akkor, ha vele van a vándorközönsége. Ezeket az embereket jól ismerem. Fel szoktunk lépni az Össztűz előtt, mindig ott vannak, ha MDF-es politikus szerepel. Mondom, annyira ismerem őket, hogy ha új arc van közöttük, annak külön szoktam köszönni. Most voltunk Tatabányán a szilveszteri kabarénkkal. A hatszáz személyes nézőtér zsúfolásig megtelt. És az embereket érdekelték a médiaháború legfrisebb fejleményei is. Tehát igazán nem a politikába fásultak bele, csak egyes emberekbe. Viszont azt is kijelentem, hogy az emberek mellettünk voltak. Ezért nem izgat a harmincnyolc oldalas jegyzőkönyv ami az állítólagos viselt dolgaimról készült és a kirúgatásom se. Nem tart már sokáig ez az állapot. - Szolgált tanulságokkal ez a szekszárdi találkozó? - Mint minden fellépés, ahol a közönséggel találkozom. Végül is ők azok, akik a humoristát tanítják. Ha egy poén egyszer nem jön be, még lehet magyarázkodni, de ha háromszor nem, akkor a kabarészerzővel van a baj, azt a részt el kell hagyni. Alapvetően ez a bajom a Parabolával is. Stúdióban, közönség nélkül meglehetősen kormánypárti módon - állítják össze és csodálkoznak, ha ugyan észreveszik, hogy nincs sikerük. (Folytatás a 8. oldalon.)