Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-12-12 / 49. szám

12 SZEKSZÁRDI 1993. DECEMBER 12. Kulissza Miután az új elnök nyilatkozataiban közvélemény elé tárta az SZPSE-nél Ba­logh László másfél éves tevékenysége után kialakult nagyon is lesújtó helyze­tet, számítottam rá, hogy jómagam is kapok egynéhány kioktató, indirekt mó­don a sajtó morális felelősségét firtató telefont. Akkor ki a megmentő? - kér­dezte előbb egy borízű, majd egy színjó­zan. a realitás talaján levő hang. A té­nyek makacs dolgok, az exelnök való­ban sok milliót szerzett - csak immáron nem pluszban, hanem mínuszban. Tényleg bedőltünk a szólamoknak, a hozsannának. Mert a látszatból, a felszínen - igaz demonstratív módon - megjelenő jelen­ségekből vontuk le a következtetésein­ket. 1992. nyara után: hosszú évek után együtt maradt, megtartott, korábbi ön­magához képest prosperáló csapat, ki­emelt javadalmazása a játékosoknak. De súlyos ára lett ennek!... Jobb helye­ken tudni, érezni lehet; megvan minden­nek a gazdasági háttere, hisz egy-egy egyesület, sportklub vállalkozásait nem lehet a közvélemény elől teljesen elzárni, inkognitóban tartani. Itt azonban az ön­kormányzati pénzen kívüli, melletti mil­liók eredetére nem derülhetett fény. Mert -mint utólag kiderült - a Baloghtól her­metikus elzártságban nem funkcionáló, valójában csak protokolláris szerepet betöltő elnökség sem tudott róla. A saj­tó, az újságíró informálódása ilyen hely­zetben?... Enyhén szólva buktatókkal teli. Siker van pénz van - minek gyana­kodni - vetődött fel bennünk (is). A mil­liók „szerzése" (?) okán szó nélkül hagy­tuk, hogy önmaga nagyságát éspótolha­tatlanságát bizonyítandó, eljátssza ne­künk Balogh a kis Berlusconit (ami azt illeti: a Milánt saját pénzéből dirigáló olasz mágusnak sem lehetett ilyen telj­hatalma). noha a dolgok jelenlegi állá­sa szerint: inkább egy kis Zemplényiről lehet szó... Mi, Szekszárd város focijá­nak ostoba hívei, ha úgy tetszik kiérde­meltük öt... » Kézilabda Magyar-kupa Csontínak nem „ügy", Bökingnek annál inkább Hosszú szünet után újra tétmérkő­zés (Magyar-kupa 16 közé jutás) szólít­ja pályára a Szigma csapatát: Kiskunha­lason az NB I B alföldi csoportja felju­tásra aspiráló csapatának lesz vendége a szekszárdi gárda. A hazai együttes egyébiránt már tavaly kivívta az NB I­es jogot - de a Szigmával ellentétben ­nem élt vele. Ha úgy vesszük NB l-es csapathoz látogat a Szigma, ami úgy öt­ven százalékra redukálja a szekszárdiak esélyeit. De mennyire fontos a Szigmá­nak a Magyar-kupa? - fordultunk Csonti Rudolfhoz, az együttes edzőjé­hez. - Szép lezárása lenne az évnek a to­vábbjutás, de nem fogunk összezuhan­ni, ha kiesünk. A bajnokság az első. Az ellenfélnél a rutin, a tapasztalat és a ha­zai pálya, mellettünk pedig a lendület, s talán a harcosság szól. Ezen a meccsen kísérletezni is szeretnék. Vizsgázni fog élesben egy olyan, az eddiginél nyitot­tabb védekezési variáció, amit a bajno­kikon még nem mertünk kipróbálni. A következő csapatot tervezem. Flick ­Bálintné vagy Dukai, Tóth E., Mácsai, Sklar, Csáki, Baunok. A Halasnak NB l-es életrevalóságát bizonyítandó fontosabb a továbbjutás, a Szigma skalpja értékes számukra. Bár Jager Éva technikai vezető érdeklődé­sünkre csak annyit mondott: a mintegy négy-ötszáz fős közönség hathatós tá­mogatásával együtt is csak ötven száza­lék az esélyük a győzelemre. Akinek még különösen fontos lehet a siker, az nem más, mint Jürgen Böking a Kis­kunhalas német trénere. Mint utólag kiderült: nyáron egyik vesztese volt a Szigma kispadjáért zajló küzdelemnek. Kispályás focicsemege a jövő hét végén Opel-D'AMIS-kupa A téli futball-holtidény kispályás tor­náinak idáig a csúcsát jelentő Dankó­kupa szervezőjének. Kovács Ferenc­nek (alias Ferkó) föl kell kötnie azt a bi­zonyost, ha überelni akarja a jövő hét végén, szombaton és vasárnap meg­rendezésre kerülő Opel-D'AMIS-ku­pát. A futballcsemegét ígérő esemény mögött az egykori focival mindig szim­patizáló kerékpáros élversenyző áll. A második D'AMIS-kupa lényege­sen nagyobb, rangosabb lesz, mint a debütálást jelentő tavalyi. Az indulók között a védő Dankó (sosem lehet tud­ni, hogy a brazil foci igézetében szerve­ződött gárda milyen nagy ászokkal erő­sít), a babérokra pályázó D'AMIS szí­neiben szerepel Kasza (jelenleg a ma­gyar bajnokságot vezető Vác játékosa, az egykori szekszárdi), Bozsér, Kvan­duk. Mészáros, Bartal, Horváth P. (Új­pest). A GO Autóügynökség csapata sem akármilyen névsorral bír: Hahn, Antunics, Blatt, Nagy Lajos, Márkus, Szilveszter, Koller, Babai, Horváth P. (Kisdorog). Egy nevezett zalaegerszegi csapat, úgymond név nélküli, de kispályás spe­cialistákból áll ez a gárda, ők erre a já­tékra szerveződtek, jön a komplett bonyhádi nagypályás NB III-as gárda, és még mások. Kilenc csapatra terve­zett a mezőny, mely az első napon há­rom-három csoportban körmérkőzé­seket vívna, majd két hármasban foly­tatódik a küzdelem másnap, s úgy még a ráadás, a végkifejlett: zárómeccsek a 3., 2., illetve az első helyért. A győztes jutalma: 50, a másodiké 40, a harmadi­ké 30 ezer forint. A közönség bérletet is vásárolhat a kétnapos küzdelemsoro­zatra: az első napon, december 18-án, szombaton ötven, másnap 80 forintért. Sportműsor Szombat: Kosárlabda NB I.: Szekszárd-Szar­vas (16) Vasárnap: ( Kézilabda Magyar-kupa: Kiskunha­las-Szigma (16) Súlyemelő fieszta Amíg a többiek az országos csapatbajnokságon szerepeltek a ha­gyományaikhoz híven, addig a Húsipari SE országos első súlyemelő szakosztályának „kirakatemberei" (Czanka, Farkas, Csizmazia, Fű­zi) a festői környezetben levő ausztriai Bregenzben - a szövetségju­talmaként - a nemzetek tornáján szerepeltek. S tegyük hozzá gyor­san: frenetikus sikerrel, a legjobb magyarokhoz méltó módon. A bolgárok távollétében a szekszárdiak reprezentálták a Nyugat előtt álló, annak példával szolgáló erős közép-kelet-európai súlyemelést. A tíz ország alkotta mezőnyben valamennyi szekszárdi saját súly­csoportját megnyerte. Ami nem volt ugyan saját, mert Kovács Vil­mos vezető edző - ezúttal taktikai okokból - egy kategóriával fel­jebb szerepeltette Czankát és Farkast. A dolog pikantériája, hogy Czanka itt is 170-es lökésre volt képes, ami a 70 kg-os hazai mező­nyében új országos csúcs. Egyébként a nemzetek tornájának tízéves történetében is egy új csúcsot állított fel a szekszárdi Európa-baj­nok: 413,5 pontot ért el, ami új rekord (a volt szovjet Kopitové 412,5 volt). További tény: a négy szekszárdi nemcsak a súlycsoportját nyerte meg, hanem az abszolút sorrend is közöttük dőlt el: a 3. Csizmaziát, illetve a negyedik Füzit a belga Tom Goegebuer követte. Az erkölcsi siker után egy kis anyagi is: pazar ajándékocsomag, dí­szes serleg, s ünnepek előtt különösen jól jövő pénzdíjat kaptak a szekszárdi sikeremberek. » Akkor vagyok fáradt, ha nem tekézem" - Már húsz éve tekézem, de sosem volt ilyen jó csapatunk, mint most - mondja őszinte örömmel Keppel Sándor a TÁÉV Dolgozói Alapítvány NB Il-es tekecsapatá­nak meghatározó embere. - A nyolcvanas évek közepén adva voltak a dologi feltételek, nem volt gond a működés, az ország egyik legjobb pályáján játszhattunk, de nem tud­tunk gyökeret verni a másodosztályban. Most meg csak hónapokra, jó esetben félévre biztosított a jövő, a pálya már nem olyan, mint évekkel ezelőtt, s íme van egy második helyen álló csapatunk. - Amelyik? - szúrom közbe. - Feltétlenül az 1-3. helyek egyikén kell, hogy befusson, ha az alapítvány legalább a ta­vaszi idényre felvállal bennünket. - A bajnoki cím? - Az elmúlt években fölhoztunk a városi bajnokságból tehetséges fiatalokat, akik kö­zül többen megmaradtak, beépületek. Ha közülük Simon és Takács nem hagyja abba, akkor azt mondhatnám: nincs mese, meg kell nyernünk az NB Il-öt, de így csak titkos esélyesek lehetünk. Nagyon kiegyenlített a mezőny, bármi lehet. - Lenne értelme az ezzel járó feljutásnak? - Nekem sokat jelentene, ha húsz év után elmondhatnám: eljutottam az NB l-ig, ezzel a játékostársaim is így vannak. Még akkor is megérné, ha - egy évig - pofozógépek len­nénk. Ez a vágy, a valóság meg... ismert. - Régebben azt mondtad: jobb egy alacso­nyabb osztályban az élen lenni, mint feljebb a leg­hátul. - Igaz, de tudod, az NB 1 varázsa... Persze, a folyamatos játék és versenyzési lehetőség - bár­hol is játsszál - ennél fontosabb. Akkor érzem fáradtnak magamat, ha hetente kétszer nem dobhatok 25(íet, s ráadásul még meccs sincs.

Next

/
Thumbnails
Contents