Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-12-12 / 49. szám

1993. DECEMBER 9. , SZEKSZÁRDI V4SARNAP 3 Árpi, aki Valamikor, a nyár vége táján új vetélkedősorozat indult a televízióban, mely szinte pillanatok alatt komoly népszerűségre tett szert. Nem utolsósorban azért, mert egy kiemelkedő képességű játékos úgy tűnt, „letarolja" a győzelemhez szükséges kilencfordulót -ám a cél küszöbén elbukott. Kevesen hitték ekkor, hogy a közeljövőben valaki győzni képes, az pedig - valljuk be - meg sem fordult a fejünkben, hogy éppen szekszárdi lesz az illető. Egy 33 éves újságíró, SZERI ÁRPAD volt az, aki ránk cáfolt. ^ - Ez hányadik vetélkedő volt a ^„pályafutásod" során? - A harmadik. Az első a Van benne valami... volt, tudod, a Vágó-féle barkochbaműsor, azután jött a Szerencsekerék, na és most ez. - Hogyan lesz valakiből tévéjátékos? Ott ültél a tévé előtt, vártad, hogy rád kerüljön a sor és egyszer csak te jöttél? - A dolog technikai része voltaképp végtelenül egyszerű. Jelentkezés alapján végül is bárki bekerülhet, aki a próbajátékon megfelel. A dolog másik oldaláról szívesen mondanám, hogy olthatatlan játékszenvedélyem miatt (ez ugye igen elegánsan hangzik), meg hogy szerettem volna ország-világ előtt a játéktudásomat bizonyítani és hasonlók - a valódi ok ennél sokkal prózaibb. Egyszerűen arról van szó, hogy építIkezem és anyagilag nem állok úgy, hogy saját zsebből tudnám finanszírozni az építkezést. Tulajdonképpen a korábbi játékoknál is ez volt a valódi késztetés, hiszen amikor nyertem egy színes tévét, akkor meg tudtam venni a cserepet (ez a Szerencsekerékben volt) és így tovább. Most pedig a Mindent vagy semmit úgy tűnik, megoldotta az egész építkezés gondját. - Ebbe a versengésbe miként jutottál? Hogy árnyaltabban fogalmazzak: úgy tűnt, hogy a korábbi, más jellegű vetélkedőkből sokan „átkerültek" az új játékba. - Igen, ez gondolom másokban is felvetődött. Magam is nagyon sok olyan játékossal találkoztam, akikkel korábban is összefutottam, ugyanezen a helyen, más műsorban. Úgy látszik, az országban lehet egy ilyen „kör", amely meg van áldva - vagy verve - ilyen jellegű játékszenvedéllyel, ők azok, akik rendszeresen jelentkeznek ezekre a vetélkedőkre. Azt hiszem, én is bekerültem közéjük, bár - mint mondtam - nálam nemcsak a játékszenvedély dominált. - Milyennek tűnik „belülről" egy ilyen játék? Mondjuk, amit én látok most már maradjunk a Mindent vagy semmit műsornál -, az húsz-huszonöt perc vetélkedés, kétszer három perc reklámmal megszakítva. Gyanúm, hogy a valóságban ez nem pontosan így zajlik... - Hát igen, erről most órákat lehetne beszélni, de azt hiszem, felesleges volna ezzel az időt húzni. A lényeg az, hogy a nézőknek úgy tűnik, élő felvételről van szó - a valóságban ezek úgynevezett „konzerv-anyagok" - vagyis ezeket jóval korábban felveszik már, mint a vetítés ideje. Naponta három játékot rögzítenek, reggel, délben és este van felvétel. Mindez azért figyelemreméltó, mert a játékos - ha gond nélkül továbbjut - egy napon háromszor kerül megmérettetésre, ami bizony meglehetősen kimerítő úgy a harmadik kör vége felé. Bármennyire is az látszik mondjuk a csütörtöki adásban, hogy a versenyző csillog-villog és minden válasz flottul megy - a valóságban ez nem egészen így van. Nem szólva arról, hogy a játékok között nagyon sok az üresjárat: hosszú órák telnek el várakozással, így tehát aki mondjuk „stresszelős" alkat, az ez idő alatt tövig lerágja a a házát körmét és így „készül" a következő fordulóra. - Amikor a „Mindent vagy semmit" kezdetét vette, egy fél ország vitatkozott azon, hogy ez a játék voltaképpen min dől el. Sokan megesküdtek, hogy egyszerűen szerencse dolga az egész vannak akik ezzel szemben ma is azt állítják: csakis a színtiszta intelligencia dönt. Megint mások úgy érvelnek: az a döntő, ki milyen gyorsan képes mozgósítani tudását, magyarán: milyen gyorsan „kapcsol". Nálad például mi dönthetett? - 'Én is sokat gondolkodtam ezen. Ám mindig oda lyukadtam ki, hogy tudtam: ha itt legnagyobb mértékben a tudás fog számítani és nem más, akkor igazából nem nagyon tudnak megállítani. - Sarkítsunk: ebben a sorozatban eszerint nem volt nálad intelligensebb résztvevő? - Nem erről van szó, hiszen például egyáltalán nem tartom magam szuperintelligens embernek. Tudás alatt én itt a lexikális tudást értem. Ezt azért tartom fontosnak, mert ennek, a most meglévő lexikális tudásnak összegyűjtésére eddig már kb. huszonöt évet szántam. Végül is amióta olvasni tudok, nagyjából azóta foglalkozom, hát... tulajdonképpen ezekkel a témakörökkel, amiket itt kérdésként feladtak. Lehet, hogy nagyképűen hangzik, de az első pillanattól kezdve tudtam, hogy ez az én játékom. Ezzel együtt annak örülnék legjobban, hogyha a néző elhinné, hogy amit ott produkáltam, az csak a felszín - hogy ikszipszilon mikor született, hogy mi történt 1867-ben -, ennek árnyékában azért egy mélyebb tudás is meghúzódik. Mert ugyebár a történelem nemcsak adathalmaz, nemcsak évszámokat, uralkodókat jelent, akiket fel lehet sorolni egymás után - a történelem ennél nyilvánvalóan sokkal több: összefüggések, fejlődéstörténet, dolgok, rétegek egymásra épültsége, egyfajta rendszer. - Volt a vetélkedősorozatnak mindjárt a kezdetén - egy nagyon nagy vesztese: M. Nagy József. - Igen, mint az az utolsó fordulóban látható volt, személyesen is üdvözölhettük egymást, bár a találkozás igazán érdekes részét a nézők nem láthatták. Az adás után ugyanis M. Nagy József meghívott minket a feleségemmel együtt egy hatalmas pizzára, méghozzá egy igen előkelő étterembe. Amikor kifizette, mosolygott: ez most a csempe egy része volt. Nagyon érdekes, intelligens embert ismerhettem meg személyében és mint beszélgetésünkből kiderült, igen sok hasonló érdeklődési területtel rendelkezünk. Sőt, ő is horgászik, mint minden rendes ember ezt így jegyezte meg. - Mi lesz a Peugeot sorsa - és mi Szeri Árpádé? - Ez ezek után egyértelmű, hogy a kocsit szeretném mielőbb eladni bízom benne, hogy ez hamarosan sikerül -, az ára az építkezés befejezését fogja segíteni. Jómagam remélem, hogy ezentúl nyugodt életet fogok élni és módom lesz az eddigieknél sokkal elmélyültebb alkotómunkát folytatni, hiszen közben azért megy az idő. Ám semmi esetre sem szeretnék ezek után tévedhetetlennek feltűnni, olyannak, aki mindent tud: nem szeretnék olyan elvárásokkal találkozni, amiknek nem tudok és nem is akarok megfelelni. Ezután is el akarok menni esetleg meginni egy sört, vagy a barátaimmal kártyázni, egyszerűen azért, mert szeretek ultizni. - Hajói tudom, éppen most indulsz Pestre, a Peugeot hivatalos átvételére. - így van. - Jogosítványod azonban nincs. Hogyan fog a kocsi hazakerülni? - Na igen. Ezt most például nem tudnám megmondani. Orbán György