Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-02-14 / 6. szám

8 , SZEKSZÁRDI IASARNAP 1993. FEBRUÁR 14. A kosárlabda városa Szekszárd kihúzhatja magát A szőlő és a bor városa - az elmúlt hét csütörtökétől - a kosárlabdázás városa is. A Magyar Kosárlabda Szövetség vezérkara adományozta e címet Szekszárdnak - miképpen a kosárlabdázás polgármestere érmet Kocsis Imre Antalnak. Szekszárd kihúzhatja magát: két év híján fél évszázada létezik a sportág a városunkban. S a múlt, annak eredményei, eseményei alapján szűkebb pátriánk előkelő helyet foglal el a majdani „huszonhetek" - ennyien válnak a kosárlabdázás városaivá - palettáján. Az apostolok Fél évszázad okán furdal a kíváncsiság: kik az apostolok, a meghonosítók. Mert '45 előtt még ebben a városban (is) azt sem tudták, hogy eszik vagy isszák ezt a sportágat. (Mivel az amerikaiak a legenda szerint száz évvel ezelőtt úgy találták fel a sportágat, hogy fára szerelt kosárba almával céloztak: az eszikre tippelek.) Akár a kortárs doyeneket, akár a karizmatikus egyéniségeket, akár a fiatal, de jó emlékezőtehetségűeket kérdezzük - három név hangzik el: Turányi László, Laczkó László, Fogarasi János. Nem visznek még csapatot, nincsenek frenetikus sikereik. „Csak": nemes egyszerűséggel és nagyszerűséggel elhintik a sportág magját. Turányi a Jolly Joker, aki be- és megmutatja, házibajnokságokon kipróbáltatja azt. De hol és milyen körülmények között? - Az első négy jelentős szponzornak a következő négy személy számított: Heit Dömötör asztalosmester, Petrits Ferenc cukorkagyártó, Koncz Tivadar mérlegjavító és mérlegkészítő, Zámbó László lakatos - emlékezett a „főapostol" Turányi László, aki TF-hallgatóként a háború miatti kényszerszünetben tartózkodott itthon, s jobb dolga nem lévén, feltalálta a szekszárdiak számára a „spanyolviaszt". Egyébként a fenti úriemberek jótékonykodásának köszönhető, hogy a laktanya melletti sportszékház helyén elkészült az első pálya, a palánk, lett labda és miegymás. Ezen „tákolmány" sikerén felbuzdulva Laczkó Laci bácsi az egyik általános és középiskolába készíttetett valami hasonlókat, s ekkor beindulhatott a kosárlabdagépezet. - Laci bácsi, az ön és Fogarasi kollégája alapozó munkájának következtében már a negyvenes évek végén volt NB Il-es fiú- és lánycsapat, nem vetődött fel a szíve mélyén, hogy a babérokat más aratja le? - Nem volt itt olyan élsportmiliő, hogy a kérdés bennem igazándiból felvetődhetett volna. Kárpótolt az a tény, hogy a futball mellett van még egy labdajáték, amit űznek a szekszárdiak. Az egykori kosaras Posta Péter és a sikeredzö Szabó Ödön - Azért a sportághonosító a nagy bőségben rábukkanhatott néhány gyöngyszemre, miket mások - így például a szervezett bajnokságban elsőként csapatot vivő Merő házaspár, majd a válogatott szakvezetői, drágakővé csiszoltak. - Hogyne. Büszke vagyok, hogy az olimpikon Gyulai Gézát nyolc évig tanítottam, a lányoktól pedig a középiskolában hozzám került a később sokszoros válogatott Kovács Kati. Távozásukkal nem fogytak ki az egyéniségek az elkövetkező évtizedekben sem. Feltűnt és játékával hódított Budavári Zsuzsa, Geiszhauer Éva, aztán még Harsányi Mária, Skoda Erika, s legalább egy tucatra való valamivel kisebb kvalitású játékos. Életpályájuk parancsára előbb kirajzottak, majd páran visszatértek a városba. Edzőfenomén Hogy a mennyiség átcsapott minőségbe, mely megalapozta azt, hogy a szó igazi értelmében kis mezővárosnak egy napon NB l-es csapata legyen, az két igazi edzőegyéniségnek, a halk szavú, tetőtől talpig intellektuális, szerénységét Európa csúcsára jutva is megőrző Szabó Ödönnek, és az őt követő, más vérmérsékletű, magas hőfokon izzó, maximalista Buttás Pálnak köszönhető: akiket látványos zuhanórepülések nélkül nemegyszer visszaimádkoztak már távozá.suk után. Amikor kezdett az „újkorban" szomorú valósággá válni, hogy a szekszárdi kosárlabdát a nem szekszárdiak tartják az NB Iben. De ha egyszer a két említett mester szellemi potenciálja túlnőtt eme kisváros kosárlabdája felkínálta perspektíván... - Dönci bácsi! Melyik évben érik be az a bizonyos gyümölcs, hogy Szekszárd merészebb álmokat szőhet? - Ez a '66-os úttörőolimpia megnyerése volt, ez a gárda adta a majdani NB Il-es sikercsapat vázát. - Kiket említene meg név szerint az ezt megelőző, majd a későbbi időszakból, mint nagy egyéniségeket, játékosokat? - Megmaradtak bennem olyan játékosok, mint a Schmidt testvérek, Harsányi Mari, Skoda Erika. A két legnagyobb mindenképp|^ Budavári és Geiszhauer volt. A l^P törekvők közül a Sáfrány-Binder kettős, ők később oszlopos tagjai lettek ennek a szakosztálynak. Minden idők legnagyobbja Kovács Kati volt. Szabó Ödön BSE-hez történő távozása nagy riadalmat keltett a szurkolókban és a Vasas vezetésében egyaránt. A távozó tréner által beajánlott Buttáshoz - látva a távozásokat, leállásokat - eképpen fohászkodott a vezetés: „Palikám legalább tartsd benn ezt a bronzérmes csapatot az NB II-ben!" - Roppant kihívás volt ez számomra - pergeti vissza az eseményeket a később a BEAC-cal hazai csúcsra jutott tréner. - Noha elment a Harsányi, leállt a Pettermann, a feleségem, a Postáné, fix fiatalok távoztak továbbtanulás miatt, elhatároztam: én ebből a harmadik helyből nem engedek, sőt... Valószínűleg nem tartottak teljesen komplettnek, amikor kategorikusan kijelentettem: három 0 1